A Szegedi Ítélőtábla Bf.228/2009/7. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 56. §, 57. §, 1993. évi LXXIX. törvény (Közokt. tv.) 10. §, 19. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 86. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bírók: Gyurisné dr. Komlóssy Éva, Katona Tibor, Mezőlaki Erik

Kapcsolódó határozatok:

Kalocsai Járásbíróság B.402/2004/20., Kecskeméti Törvényszék B.436/2007/29., *Szegedi Ítélőtábla Bf.228/2009/7.* (ÍH 2010.54), Kúria Bfv.1172/2009/6. (BH 2011.7.184)

***********

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.228/2009/7.

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N

A Szegedi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Szegeden, 2009. október 9. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A testi sértés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2009. május 21. napján kihirdetett 8.B.436/2007/29. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint:

A kiszabott börtön és közügyektől eltiltás tartamát egyezően 3 (Három) évre

s ú l y o s í t j a és a vádlottat további mellékbüntetésül a gyermek- és ifjúság-felügyelő foglalkozástól 3 (Három) évi eltiltásra is í t é l i .

Egyebekben az elsőfokú ítéletet h e l y b e n h a g y j a .

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság a vádlottal szemben társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt alkalmazott 3 év próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezte és a próbára bocsátást megszüntette. A vádlott bűnösségét testi sértés bűntettében és kiskorú veszélyeztetésének bűntettében mondta ki. E három bűncselekmény miatt halmazati büntetésül 2 év börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kötelezte az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú ítélet ellen fellebbezést jelentettek be:

- az ügyész a vádlott terhére, súlyosításért, hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabása végett;

- a vádlott és a védő elsősorban a vádlott bűnösségének megállapítása miatt, felmentése, másodsorban eltérő minősítés, a testi épség elleni bűncselekmény súlyos testi sértés bűntettekénti minősítése, összességében enyhítés, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztendő börtön kiszabása érdekében.

A védő a fellebbezésüket írásban részletesen indokolta, ebben már az elsőfokú bíróság tényállás-megállapító tevékenységét is támadta.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és az ügyész a nyilvános ülésen (tanú neve) nyomozati vallomásának a bizonyítékok sorából történő kirekesztésére tett indítványt, mert álláspontja szerint e tanú a Be. 86. § (2) bekezdése értelmében kizárólag abban az esetben lett volna tanúként kihallgatható, amennyiben törvényes képviselője ehhez a hozzájárulását megadta volna. Tekintettel arra azonban, hogy ilyen hozzájárulást a törvényes képviselő nem tett, a tanú nem lett volna kihallgatható. A tanúvallomás bizonyítékkénti mellőzése ugyanakkor - a főügyészségi álláspont szerint - az elsőfokú tényállást nem teszi megalapozatlanná, mert a 14. életévét időközben már meghaladott tanú a tárgyaláson az ügy lényegére már nyilatkozott. A most vázolt eljárásjogi körben az ügyész Legfelsőbb Bírósági Büntető Kollégiumi véleményre is hivatkozott.

Kizárólag az ügyész súlyosítást célzó fellebbezése alapos, egyebekben a fellebbezések alaptalanok.

Az elsőfokú tényállás kismértékű megalapozatlanságban szenved, mert valamennyi, a testi sértéssel kapcsolatos okfolyamat megítélése szempontjából releváns tényt, körülményt nem tartalmazza [Be. 351. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont II. fordulata]. A másodfokú bíróság a kismértékű megalapozatlanságot a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján - főügyészségi indítványra, de hivatalból is - akként küszöbölte ki, hogy a tényállást a következőkkel kiegészítette:

A sértettet a kórházban megvizsgálták, ekkor azonban még nem észlelték a lép repedését, sérülését, és a sértett annak érdekében, hogy az eredményekre ne kelljen várakoznia, önként elhagyta a kórházat, később azonban állapotának rosszabbodása miatt a nevelőintézet gépkocsijával ismételten beszállították oda.

Kiegészítette továbbá a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet tényállását az alábbiakkal: a Közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. tv. 10. § (2) bekezdésében írtak szerint a nevelőnek tiszteletben kell tartania a gyermek emberi méltóságát, és védelmet kell számára biztosítani fizikai és lelki erőszakkal szemben. A gyermek nem vethető alá testi fenyítésnek. A felhívott törvényhely 19. § (7) bekezdés a) és h) pontja a nevelő, pedagógus kötelezettségét írja elő, amely szerint alapvető kötelessége a tanuló testi épségének megóvásáról, erkölcsi védelméről és személyiségének fejlődéséről való gondoskodás. Ezeket a

Bf.II.228/2009/7.

szabályokat, mint speciális foglalkozási szabályokat a vádlott szándékosan megszegte.

A vádlott szakképzettséget igénylő foglalkozása: gyermek- és ifjúság-felügyelő.