ÍH 2010.54 TÖRVÉNYES KÉPVISELŐ - 14 ÉVEN ALULI TANÚ KIHALLGATÁSA

Kapcsolódó határozatok:

Kalocsai Járásbíróság B.402/2004/20., Kecskeméti Törvényszék B.436/2007/29., Szegedi Ítélőtábla Bf.228/2009/7. (*ÍH 2010.54*), Kúria Bfv.1172/2009/6. (BH 2011.7.184)

***********

A 14 éven aluli tanú kihallgatásához csak akkor kell a törvényes képviselő hozzájárulása, ha nem tagadja meg a vallomást [Be. 82. § (1) bekezdés a) és b) pont, 86. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság E. Z. vádlott bűnösségét testi sértés bűntettében és kiskorú veszélyeztetésének bűntettében mondta ki. Ezért halmazati büntetésül 2 év börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú ítélet tényállásának lényege a következő:

E. Z. 2006. április 3. napjától dolgozik gyermekfelügyelőként a Szociális és Munkaügyi Minisztérium K. Városi Gyermekotthonában.

2007. február 19. napján éjszakai ügyeletes volt a gyermekotthon első emeletén található 2. számú lakásotthonban, ahol hét fiú felügyeletét látta el. Ezen a napon a lakásotthonhoz tartozó tanulói WC helyiség takarítása a gyermekotthonban neveltként tartózkodó - 1989. március 24. napján született - P. G. sértett feladata volt.

A vádlott a sértettnél kevéssel alacsonyabb, de erőteljesebb testalkatú volt.

A vádlott 19 órakor vette át a felügyeletére bízott csoportot, s mivel az esti órákban észlelte, hogy a fenti WC helyiség piszkos, ezért 20 óra 45 perc körül felszólította P. G. sértettet, hogy tegye azt rendbe. P. G. sértett ennek nem akart eleget tenni, először veszekedni kezdett L. R.-rel mivel azt gondolta, hogy ő hányta össze és nem takarította fel maga után a WC-t, majd a vádlottnak ingerülten azt mondta, hogy takarítsa ki L. R. Miután a vádlott ismételten felszólította a takarításra, hangosan káromkodva kiment a szobából, és dühösen elindult a WC irányába. A vádlott e magatartásán felháborodva utána ment. A sértett meghallotta, hogy valaki mögötte jön, ezért felső testével balra fordulva hátranézett. Ekkor érte utol a vádlott, aki őt a viselkedése miatti indulatában közepes erővel a hastájék bal oldalán megrúgta. A sértett fájdalmában földre esett, ahol a vádlott még egy-két alkalommal ugyancsak hastájékának bal oldalán pontosan meg nem állapítható erővel megrúgta.

A sértett ezután felkelt, s kezét a megrúgott testtájékra szorítva, összegörnyedve bemenekült a hátsó WC helyiségbe, s közben sírva azt kiabálta, hogy "Z.-bá, hagyjon békén, ne bántson, megcsinálom, kitakarítom!"

A vádlott a hátsó WC helyiségben a piszoárok előtti részen érte utol, ahol még tenyérrel, kis erővel tarkón ütötte a sértettet, s felszólította, hogy a takarítást végezze el. A sértett hastájéki fájdalma miatt itt is a földre esett, a vádlott pedig visszament a közösen használt nappali helyiségbe. A sértett ezt követően felkelt és a WC helyiséget kitakarította, majd sápadtan, összegörnyedve, bal oldalát fogva visszament a nappaliba, ahol közölte a vádlottal, hogy elvégezte a munkát, nem érzi jól magát, szeretne aludni menni. A vádlott nem törődött azzal, hogy a sértett milyen állapotban van.

A sértett a hálószobájukban lefeküdt, ahol ekkor ott lévő lakótársai kérdésére elmondta, hogy a vádlott megrúgta, ezért fáj az oldala. Két társa még az este folyamán jelezte a vádlottnak, hogy P. G. rosszul van, gyógyszert is kértek a számára, de a vádlott ezzel sem törődött, semmilyen intézkedést nem tett. A sértett az éjszakai órákban egyre rosszabbul lett, s másnap a reggeli tornán össze is esett. A vádlott azonban még ekkor sem fordult a gyermekotthon egészségügyi személyzetéhez, illetve nem hívott orvost, noha ez a kötelessége volt, hanem a reggelit követően a csoportot az iskolai foglalkozásra elbocsátotta. Amikor az oktatásra megérkezett a sértett, az oktató azonnal látta, hogy rosszul van, ezért az ügyeletes ápolóhoz küldte, aki nyomban kórházba vitte. A laborvizsgálatokat követően a délelőtti órákban a sértett állapota tovább rosszabbodott, ezért kora délután meg is műtötték.

A sértett a vádlott bántalmazása következtében a hastájék bal oldalának zúzódását szenvedte el. A rúgástól a sértett lépének állománya károsodott, a vérzés folytán a lép tokja megrepedt, s emiatt hasűri vérzés alakult ki. A sürgősségi műtét során a sértett lépét eltávolították. A sérülés tényleges gyógytartama 8 napon túli, 6 hét. A lép eltávolítása következtében a sértett maradandó testi fogyatékosságot szenvedett. A sérülés a hasűri vérzés folytán közvetlen életveszélyes volt, azonnali orvosi beavatkozás nélkül a sértett halálához vezetett volna.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, súlyosításért, hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetés kiszabása végett; a vádlott és a védő elsősorban a vádlott bűnösségének megállapítása miatt, felmentése, másodsorban eltérő minősítés, a testi épség elleni bűncselekmény súlyos testi sértés bűntettekénti minősítése, összességében enyhítés, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtön kiszabása érdekében jelentettek be fellebbezést.

A védő a fellebbezésüket írásban részletesen indokolta, ebben már az elsőfokú bíróság tényállás-megállapító tevékenységét is támadta.

A fellebbviteli főügyészség átiratában és az ügyész a nyilvános ülésen B. J. nyomozati vallomásának a bizonyítékok sorából történő kirekesztésére tett indítványt, mert álláspontja szerint e tanú a Be. 86. § (2) bekezdése értelmében kizárólag abban az esetben lett volna tanúként kihallgatható, amennyiben törvényes képviselője ehhez a hozzájárulását megadja. Tekintettel arra azonban, hogy ilyen hozzájárulást a törvényes képviselő nem tett, a tanú nem lett volna kihallgatható. A tanúvallomás bizonyítékkénti mellőzése ugyanakkor - a főügyészségi álláspont szerint - az elsőfokú tényállást nem teszi megalapozatlanná, mert a 14. életévét időközben már meghaladott tanú a tárgyaláson az ügy lényegére már nyilatkozott.

A másodfokú bíróság kizárólag az ügyész súlyosítást célzó fellebbezését látta alaposnak, egyebekben a fellebbezéseket alaptalannak ítélte.

Megállapította, hogy az elsőfokú tényállás kismértékű megalapozatlanságban szenved, mert valamennyi, a testi sértéssel kapcsolatos okfolyamat megítélése szempontjából releváns tényt, körülményt nem tartalmazza [Be. 351. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont II. fordulata]. A másodfokú bíróság a kismértékű megalapozatlanságot a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján akként küszöbölte ki, hogy a tényállást a következőkkel kiegészítette:

A sértettet a kórházban megvizsgálták, ekkor azonban még nem észlelték a lép repedését és a sértett annak érdekében, hogy az eredményekre ne kelljen várakoznia, önként elhagyta a kórházat, később azonban állapotának rosszabbodása miatt a nevelőintézet gépkocsijával ismételten beszállították oda.