BH 2006.7.223 A gazdasági társaság bejegyzése előtt megkötött szindikátusi szerződés jogellenes felmondása miatt érvényesített kártérítési követelés elbírálásánál azt is figyelembe kell venni, hogy a társaság tagjai - a cégnyilvántartási bejegyzés megtagadása esetén - kötelesek a tevékenységüket megszüntetni, ezért a társaság működéséhez kötődő szindikátusi szerződés teljesítése lehetetlenül [1988. évi VI. tv. 26. §; Ptk. 312. §].

Az irányadó tényállás szerint a peres felek 1994. augusztus 2-án megkötött társasági szerződéssel határozatlan időtartamra alapították meg a kizárólag lapkiadás tevékenységi körben működő S. L. korlátolt felelősségű társaságot (a továbbiakban: kft.), 2 000 000 Ft törzstőkével. A törzstőke 44%-a a felperes, 51%-a az I. r. alperes, 5%-a a II. r. alperes törzsbetétjéből tevődött össze. A társasági szerződés szerint az I. r. alperes mellékszolgáltatásként arra vállalt kötelezettséget, hogy az S. című lap tulajdonjogát ingyenesen a kft.-re ruházza át, a felperes pedig mellékszolgáltatásként azt vállalta, hogy külön díjazás ellenében gondoskodik az S. című lap kiadásáról. A peres felek által 1994. augusztus 17-én megkötött szindikátusi szerződés úgy rendelkezett, hogy a felperes a lap kiadása során az adott hónapban felmerült és elszámolandó - a szindikátusi szerződésben felsorolt - költségeit, kiadásait és beszerzett technikai eszközök árát levonja a lap adott hónapban elért bevételéből, a fennmaradó részt pedig havonta átutalja a kft.-nek. Az elszámolás során nyereséget nem számolhat el, viszont a tételesen kimutatott költségek mellett a költségek 25%-ával egyező összegű rezsi felszámítására is jogosult. Az 1995. szeptember 6-án módosított szindikátusi szerződés szerint a tagok a nyereséget és veszteséget - a korábbiaktól eltérően - a bevitt tőke arányában viselik, a felperes 1995. január 1-jétől a korábban meghatározottaknál szűkebb körben jogosult a költségek felszámítására - nem számíthat fel bérleti díjat, térítésmentesen végzi a könyvelést és az egyéb pénzügyi szolgáltatásokat -, és a felmerülő és elszámolható költségeken túl csak 20% kiadói térítésre tarthat igényt költségarányosan. Az I. r. alperes 1996. január 2-án azonnali hatállyal felmondta a szindikátusi szerződést a társaság pénzügyi-gazdasági ellehetetlenülésére hivatkozással. A kft. bejegyzésére nem került sor, a cégbíróság 1996. június 25-én meghozott és fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett végzésével hiánypótlási kötelezettség elmulasztása miatt elutasította a kft. cégbejegyzési kérelmét.

A felperes 1997. június 17-én indított keresetet az alperesek marasztalása iránt. Az e per során meghozott - az I. r. alperest marasztaló - elsőfokú ítéletet a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A határozat indokolása szerint az I. r. alperes nem volt jogosult a kft. cégbejegyzése előtt a szindikátusi szerződés felmondására. A kft. cégbejegyzési kérelmének elutasítására tekintettel az 1988. évi VI. törvény (régi Gt.) 26. §-ában írtakat kell irányadónak tekinteni, azaz a társasági szerződés megkötésétől a tevékenység megszűnéséig terjedő időszakra alkalmazandók a polgári jogi társaság szabályai. Mindezekre tekintettel kell a felperesnek az új eljárásban pontosítani kereseti követelését.

Az új eljárásban a felperes azt kérte, hogy a bíróság az I. r. alperest 23 012 540 Ft és kamatai, a II. r. alperest pedig 2 306 138 Ft és kamatai tekintetében marasztalja.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, az I. r. alperes fenntartotta azon viszontkeresetét, melyben a felperest az 1995. június 28-án részére átutalt 8 545 376 Ft visszafizetésére kérte kötelezni.

Az elsőfokú bíróság 2004. november 23-án meghozott ítéletében az I. r. alperest 5 116 290 Ft és kamatai, a II. r. alperest pedig 1 329 216 Ft és kamatai megfizetésére kötelezte a felperes javára azzal, hogy a kamatfizetés kezdő időpontja mindkét alperes esetében 1996. július 16-a. A felperes ezt meghaladó keresetét és az I. r. alperes viszont­keresetét elutasította. Megállapította, hogy a peres felek költségeiket maguk viselik és a felperest 1 500 000 Ft illeték, az I. r. alperest pedig 512 700 Ft illeték megfizetésére kötelezte az állam javára. Az elsőfokú ítélet lényege szerint a felperes meg nem térült "vesztesége" 1994-1995 folyamán 26 584 312 Ft volt, és a törzsbetétek arányára figyelemmel az I. r. alperes ezen összeg 51%-ának, a II. r. alperes pedig ezen összeg 5%-ának megtérítésére köteles. Tekintettel azonban arra, hogy az I. r. alperes javára figyelembe kell venni az általa már korábban megfizetett 8 545 376 Ft-ot, terhére viszont értékelni kell, hogy elszállított összesen 103 667 Ft könyv szerinti értéken nyilvántartott tárgyi eszközt, a bíróság az I. r. alperest a 26 584 312 Ft 51%-ának megfelelő összeg helyett csak 5 116 290 Ft tőkeösszeg tekintetében marasztalta. A felperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság 2005. június 17-én meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és a kamatfizetés kezdő időpontját mindkét alperes vonatkozásában 1995. május 1. napjában állapította meg. A felperest 1 500 000 Ft helyett 1 200 000 Ft, az I. r. alperest 512 700 Ft helyett 752 700 Ft illeték megfizetésére, a II. r. alperest pedig 60 000 Ft illeték megfizetésére kötelezte az állam javára. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint ugyan megalapozottan hivatkozott a felperes fellebbezésében arra, hogy a kártérítés címén előterjesztett elsődleges keresete vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítélete indokolást nem tartalmazott, ez azonban nem minősül az ítélet hatályon kívül helyezését megalapozó eljárási szabálysértésnek. Álláspontja szerint a felperes kártérítés címén előterjesztett keresete azért volt megalapozatlan, mert a felperest a szindikátusi szerződés jogellenes felmondásával okozati összefüggésben csak a felmondást követő időszakban, azaz 1996. január 2-a után - ezt megelőzően nem - érhette volna elmaradt haszon címén kár, ezen időszak tekintetében azonban a felperes nem terjesztett elő keresetet. Ezzel az indokolással kiegészítette a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét. Megalapozottnak tartotta a felperes fellebbezését a kamatfizetés kezdő időpontja tekintetében - ezért részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet -, egyebekben a fellebbezést alaptalannak találta.

A felperes felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet változtassa meg, állapítsa meg, hogy az alperesek jogellenes magatartásukkal kárt okoztak a felperesnek és az I. r. alperest további 17 896 253 Ft és kamatai, a II. r. alperest pedig további 976 922 Ft és kamatai megfizetésére kötelezze kártérítés címén.

Előadása szerint a kft. alapításakor a felperesnek a lapot újra kellett indítania, a szerkesztőséget irodával, eszközökkel el kellett látnia, és a terjesztést is finanszíroznia kellett, ugyanis a Posta a lap eladási árát csak három hónappal az eladás után fizette meg a felperesnek. A felperes a szükséges eszközöket megvásárolta, a folyamatos lapkiadás érdekében 35 millió forint forgótőkét vett igénybe, a kiadás 1994-ben mégis veszteséges volt, és a veszteség csak 1995-ben csökkent. A felperesi finanszírozás tette lehetővé, hogy az I. r. alperes tulajdonát képező promóciós lap megjelenhessen, a veszteségeinek megtérítése azonban elmaradt.