BH 1979.2.87 A vállalat anyagi felelőssége alapján járadékra jogosult dolgozót nem terheli kárenyhítési (elhelyezkedési) kötelezettség, ha munkaképességét a rokkantság fokát (hatvanhét százalékot) elérő mértékben elvesztette [Mt. 62. §].

Az alperes 1970 július 7-én üzemi balesetet szenvedett, amelynek következtében a jobb karját csonkolni kellett. 1974 március 23-tól mint III. csoportbeli rokkantat rokkantsági nyugállományba helyezték.

Az alperesnek a nyugállományba kerülés időpontjától keletkezett kárának megtérítése iránti igényét a felperes alaptalannak találta. Ezért az alperes a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz fordult.

A munkaügyi döntőbizottság az alperes kérelmének részben helyt adott. A határozata ellen, annak megváltoztatása érdekében mindkét fél keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.

A munkaügyi bíróság a döntőbizottság határozatát megváltoztatta és a felperest 48 907 Ft, valamint 600 Ft költségpótló járadék megfizetésére kötelezte. Egyúttal kimondotta, hogy a felperes 1976 augusztus 1 napjától köteles az alperest a felajánlott idegen személy kísérő-felvezető munkakörben alkalmazni. Ezt meghaladóan a kereseteket elutasította.

Az első fokú bíróság az alperesnek a korábbi átlagkereset és a rokkantsági nyugellátás közötti - havi 1378 Ft összegben érvényesített - különbözet megtérítése iránti járadékkövetelését lényegében azért találta alaptalannak, mert az alperes az orvosszakértői vélemény szerint rehabilitálható és megmaradt munkaerejével képes volna a felperes által felajánlott idegen személy kísérő-felvezető munkakör ellátására. Az alperes az említett munkakör ellátását nem vállalta. Minthogy ezáltal megsértette az őt terhelő kárenyhítési kötelezettséget, a munkaügyi bíróság az ezzel összefüggő járadékigényét elutasította.