BH 2021.2.43 A régi Pp. alapján elbírálandó ügyekben nem érvényesül a jogcímhez kötöttség, ezért a párhuzamos kártérítési igények kizárásáról rendelkező Ptk. 6:145. §-ából sem következik a tévesen a deliktuális felelősség szabályaira alapított kereset megalapozatlansága [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:145. §, 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2017. február 5-én az alperes által működtetett lovas klubban az egyik lóról leesett, majd a ló rálépett. A baleset következtében a felperes lépét el kellett távolítani, maradandó egészségkárosodást szenvedett.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperes keresetében 2 000 000 forint sérelemdíj megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[3] Kereseti kérelmét elsődlegesen a veszélyes üzemi felelősség, másodlagosan az állattartás körében okozott kárért való felelősség, míg harmadlagosan a kártérítési felelősség általános szabályára alapította.

[4] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

[5] Állította, hogy kártérítési felelősség nem terheli. Vitatta, hogy a lovarda, vagy a ló veszélyes üzemnek minősülne, és azt is, hogy a felperes igénye az állat által okozott károkra vonatkozó felelősségi szabályok alapján elbírálható lenne. Megítélése szerint a felperest a lovaglással együtt járó, szokásos kockázat körébe sorolható sportbaleset érte, amelynek kockázatát viselnie kell, a felelősség az alperesre nem hárítható át. Kiemelte, az alperes jogellenes magatartást nem tanúsított, a kár a felperes beleegyezésével keletkezett.

Az első- és másodfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[7] Határozatának indokolásában osztotta az alperes álláspontját, amely szerint sem a betört ló, sem a lovarda nem tekinthető veszélyes üzemnek, így a veszélyes üzemi felelősség alkalmazásának sincs helye. Utalt azonban arra, hogy még a veszélyes üzemnek minősülő sporteszközzel kifejtett sporttevékenységből eredő kockázatot is a sportolónak kell viselnie, a kárát általában nem háríthatja át másra.

[8] Ugyancsak egyetértett az alperessel abban, hogy a felperes kára nem tartozik az állat által okozott károk körébe, ezért ez a felelősségi szabály sem irányadó az ügyben.

[9] Vizsgálva a deliktuális kártérítés törvényi feltételeinek megvalósulását arra a következtetésre jutott, hogy a károkozás nem volt jogellenes, illetőleg az alperesnek felróható. Kifejtette, az a károsult beleegyezésével történt, önkéntesen végzett sporttevékenysége közben érte baleset, ezzel valójában ráutaló magatartásával vállalta a lovaglással együttjáró kockázatokat. Megállapította, hogy a balesetet a felperes egyensúlyvesztése okozta és az, hogy közben a szárba, a ló szájába kapaszkodott.

[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[11] Indokolásában rámutatott, a felek között szerződéses jogviszony állt fenn, a felperes azonban csak a másodfokú eljárásban terjesztette elő kereseti kérelmét szerződésszegéssel okozott kár megtérítése jogcímén, ami viszont - álláspontja szerint - meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 247. § (1) bekezdése alapján. Kifejtette, mivel a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a párhuzamos igényérvényesítést kizárja, így nem engedi meg, hogy a károsult szerződéses jogviszonyban szerződésszegéssel okozott kár megtérítése helyett deliktuális kárfelelősségi alapon pereljen, az érdemben elbírálható jogcímen előterjesztett keresetet ezért el kellett utasítani. Kiemelte, ez az anyagi jogi jogszabály egyben jogcímhez kötöttséget is teremt.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[12] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen - tartalma szerint - annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet kereseti kérelemnek megfelelő megváltoztatását, míg másodlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[13] Indokolásában kifejtette, az elsőfokú bíróság tévesen helyezkedett arra az álláspontra, hogy az esetet a sportbaleset fogalomkörébe lehet vonni és a felperes a károkozásba beleegyezett. Véleménye szerint a Ptk. 6:520. §-a ezért az ügyben nem alkalmazható.

[14] További álláspontja az volt, hogy a jogerős ítélet tévesen értelmezte a Ptk. 6:145. §-át, mert az ugyan kétségtelenül a párhuzamos kártérítési igények kizárásáról rendelkezik, mégsem érvényesül e körben a jogcímhez kötöttség elve: téves jogcímmegjelölés esetén is marasztalható lett volna az alperes a bíróság által helyesnek tartott kontraktuális felelősség alapján.

[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A Kúria döntése és jogi indokai

[22] A felülvizsgálati kérelem alapos.

[27] A felperes sérelemdíj megfizetése iránti keresetét a Ptk. 2:52. §-ára, 6:2. §-ára, 6:535. §-ára, 6:519. §-ára, 6:522. §-ára, 6:527. §-ára és 6:562. §-ára alapította. A felsorolt jogszabályhelyek közül a 6:519. §-a a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályát rögzíti, a 6:535. §-a a veszélyes üzemi felelősségről rendelkezik, míg a 6:562. §-a az állattartás körében okozott kárfelelősséget rendezi. Az elsőfokú bíróság ítéletében mindhárom felelősségi szabály alkalmazhatóságát vizsgálta. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a veszélyes üzemi és az állattartás körében okozott károkért való felelősségi alakzatok a megállapított tényállásra nem irányadók, deliktuális kárfelelősségi alapon pedig azért utasította el a keresetet, mert az alperes állított károkozó magatartását sem jogellenesnek, sem felróhatónak nem találta.

[28] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet eltérő jogi indokolással hagyta helyben. Kifejtette, a felek között szerződéses jogviszony állt fenn, ezért a felperes a kárigényét kizárólag szerződésszegéssel okozott kár megtérítése jogcímén, azaz a Ptk. 6:142. §-a alapján követelheti, mivel a 6:145. §-a párhuzamos kártérítési igényeket kizárja. Rámutatott, ez az anyagi jogi rendelkezés eljárásjogi jogcímhez kötöttséget eredményez, ezért a felperes kontraktuális felelősségre való hivatkozása a másodfokú tárgyaláson meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül.

[29] A régi Pp. 3. § (2) bekezdés első mondata értelmében a bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. Ez a szabály általában érvényesül a keresetben előadott tényállítások és a kereset tárgya kapcsán, azonban nem jelenti azt, hogy a bíróság a fél által megjelölt jogcímhez is kötve lenne. A bíróság a fél kérelmének helyt adhat akkor is, ha az általa előadott tények a kérelmet más jogcímen megalapozzák a 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 5.a. pontja szerint. (A Kúria Polgári Kollégiuma ezt a kollégiumi véleményt a jelen eljárásra is irányadó Pp. alapján elbírálandó ügyekre alkalmazhatónak tekintette.) Ez azt jelenti, hogy a keresethez (viszontkeresethez) kötöttség nem jelent jogcímhez kötöttséget, a kérelmet a jogviszony tartalma alapján kell elbírálni (EBH 2006.1422.II.).