MK 71. szám
A közérdekű munkára ítélt és az őt foglalkoztató intézmény vagy gazdálkodó szervezet között a kártérítési felelősséggel, továbbá a munkavégzéssel összefüggésben álló jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatban keletkezett vitában a munkaügyi jogvitákat eldöntő bíróságok járnak el.
A közérdekű munka speciális büntetési nem, alkalmazásának az 1993. évi XVII. törvénnyel módosított 1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §-ának kifejezésre juttatott célja - ugyanúgy, mint az egyéb büntetésnek - annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.
A közérdekű munkára ítélés azt jelenti, hogy az erre elítélt köteles a részére meghatározott munkát végezni. A közérdekű munkát az elítélt - ha jogszabály másként nem rendelkezik - hetenként legalább egy napon vagy a szabadnapján díjazás nélkül végzi. [Btk. 49. § (1)-(2) bekezdés].
A büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló és az 1993. évi XXXII. törvénnyel módosított 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Bv. tvr.) 61. §-ának (1) bekezdése szerint a kijelölt munkahellyel a közérdekű munka tartamára nem létesül munkaviszony.
A Bv. tvr. 67. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint a közérdekű munka végrehajtása során az elítéltnek az általa okozott kárért való felelősségére, illetőleg az elítéltet ért kárért a munkahely felelősségére a Munka Törvénykönyve értelemszerűen irányadó. Az elítélt anyagi felelőssége mértékét a hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállalók átlagkeresetének figyelembevételével kell megállapítani.
Az eddigi gyakorlat egységes volt abban, hogy az időközben a Btk. már hivatkozott 49. §-a következtében hatályát vesztett javító-nevelő munka végrehajtása során, úgyszintén az eddig közérdekű munkaként végzendő javító-nevelő munka esetén is az elítéltet és a munkavállalót megilletik azok a munkaviszonyból eredő jogok, illetve terhelik azok a kötelezettségek, amelyek a büntetéssel nem ellentétesek. Abban is egységes gyakorlat érvényesült, hogy az e körben felmerült vitás kérdések elbírálása a munkaügyi bíróság határkörébe tartozik.
A javító-nevelő munkát a Btk. már hivatkozott rendelkezése megszüntette, míg a közérdekű munkát - mint büntetést - továbbra is fenntartotta. Ez azonban az ismertetett gyakorlatot nem érinti. A munkahely és az ott foglalkoztatott közérdekű munkára ítélt kapcsolatában ugyanis nemcsak kártérítési jogviták, de - szűkebb körben - a munka végzésével kapcsolatos jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos jogviták a továbbiakban is felmerülhetnek, és ezek elbírálására továbbra is az eddigi gyakorlat fenntartása indokolt.