1993. évi XXXII. törvény

a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet módosításáról[1]

1. § A büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 2. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"2. § (1) Az elítélttel szemben csak az ítéletben és a törvényben meghatározott joghátrányok alkalmazhatók.

(2) Az elítélt jogosult

a) az anyanyelvén vagy az általa ismert más nyelven megismerni a jogaira és a kötelezettségeire vonatkozó rendelkezéseket; a magyar nyelv nem tudása miatt nem érheti hátrány;

b) személyhez fűződő jogainak, így különösen a jó hírének, magántitkának, a személyes adatainak a védelmére, magánlakásának sérthetetlenségére.

(3) Az elítéltek között nem tehető hátrányos megkülönböztetés nemzetiségi és etnikai hovatartozásuk, vallási vagy politikai meggyőződésük, társadalmi származásuk, nemük, illetőleg vagyoni helyzetük szerint.

(4) Az elítéltet a büntetés és az intézkedés végrehajtása során jogorvoslati jog illeti meg.

(5) Az elítélt fontos okból - személyi vagy családi körülményei, egészségi állapota miatt - a büntetése végrehajtásának félbeszakítását kérheti.

(6) Az elítélt köteles magát a büntetés, illetőleg az intézkedés végrehajtásának alávetni."

2. § A Bv. tvr. 3. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"3. § A büntetések és az intézkedések végrehajtását a bíróság rendeli el. A végrehajtás a bíróság, a büntetés-végrehajtási szervezet, a rendőrség, valamint az e törvényben meghatározott más szervek feladata, a végrehajtásban más szervek és szervezetek is közreműködnek."

3. § A Bv. tvr. 6. §-a (3) bekezdésének b)-c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A büntetés-végrehajtási bíró)

"b) az elítéltet meghallgatja, bizonyítás felvétele esetén tárgyalást tart, az ügyész és a védő az elítélt meghallgatásánál jelen lehet; ha az elítélt fogva van, a büntetés-végrehajtási bíró a meghallgatást, illetve a tárgyalást a büntetés-végrehajtási intézetben tartja;

c) eljárása során hozott végzés ellen - ha e törvény másként nem rendelkezik - fellebbezésnek van helye."

4. § A Bv. tvr. a következő 7/A. és 7/B. §-sal egészül ki:

"Enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása

7/A. § (1) A fogház, illetőleg a börtön végrehajtásának általános szabályainál enyhébb szabályok alkalmazása, illetőleg alkalmazásuk megszüntetése iránt a büntetés-végrehajtási intézet tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak.

(2) Az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának elrendelése, valamint az alkalmazásuk megszüntetésének mellőzése esetén a bűnügyi költséget az állam viseli.

(3) Az elítélt vagy a védője indítványozhatja enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását. Ilyen esetben a büntetés-végrehajtási intézet véleményezi és továbbítja az indítványt, a továbbítását csak akkor tagadhatja meg, ha azt egy éven belül változatlan tartalommal, ismételten terjesztik elő.

A fenyítés elleni fellebbezés elbírálása

7/B. § (1) Az elítéltnek a büntetés-végrehajtási intézet magánelzárás fenyítést kiszabó határozata elleni fellebbezését a büntetés-végrehajtási bíró az iratnak a hozzá érkezésétől számított öt napon belül bírálja el.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró végzése elleni fellebbezésnek a fenyítés végrehajtására nincs halasztó hatálya. A fellebbezést az érkezéstől számított öt napon belül kell elbírálni.

(3) A bűnügyi költséget a állam viseli.

(4) Az (1)-(3) bekezdés irányadó az előzetesen letartóztatottnak a magánelzárás fenyítést kiszabó határozat elleni fellebbezése elbírálására."

5. § A Bv. tvr. 10. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"Más munkahely kijelölése a közérdekű munka végrehajtására

10. § (1) A büntetés-végrehajtási bíró az ügyész indítványára a közérdekű munka végrehajtására más munkahelyet jelölhet ki, ha a közérdekű munka

a) a büntetés-végrehajtási bíró által meghatározott munkahelyen nem hajtható végre;

b) végrehajtása a munkafegyelem biztosítása érdekében, illetőleg az elítélt személyi körülményeiben történt változás folytán más munkahelyen célszerű.

(2) Az eljárást a kijelölt munkahely szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le; meghallgatja a hivatásos pártfogót, szükség esetén a kijelölt és a kijelölendő új munkahely képviselőjét."

6. § A Bv. tvr. 11. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"A közérdekű munka végrehajthatósága megszűnésének megállapítása

11. § (1) A 66. § (3) bekezdésében meghatározott ok fennállása esetén a büntetés-végrehajtási bíró megállapítja a közérdekű munka végrehajthatóságának megszűnését.

(2) Az eljárást a közérdekű munka végrehajtására kijelölt munkahely szerint illetékes büntetés-végrehajtási bíró folytatja le.

(3) A bűnügyi költséget az állam viseli."

7. § A Bv. tvr. 11/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"A közérdekű munka átváltoztatása szabadságvesztésre

11/A. § (1) A közérdekű munkának szabadságvesztésre való átváltoztatása iránt az ügyész a hivatásos pártfogó jelentése alapján tesz indítványt a büntetés-végrehajtási bírónak,

(2) A büntetés-végrehajtási bíró illetékességére a 11. § (2) bekezdése az irányadó.

(3) Ha a büntetés-végrehajtási bíró az indítványnak helyt ad, a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés tartamát a még le nem töltött munkanapok alapulvételével állapítja meg. Ha az átváltoztatásra nincs ok, a büntetés-végrehajtási bíró más munkahelyet jelölhet ki.

(4) Az átváltoztatásról rendelkező végzés elleni fellebbezésnek halasztó hatálya van.

(5) Az ügyész indítványának elutasítása esetén a bűnügyi költséget az állam viseli.

(6) A büntetés-végrehajtási bíró a közérdekű munka helyébe lépő szabadságvesztés megkezdésére fontos okból halasztást engedélyezhet. E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek."

8. § A Bv. tvr. 13. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"13. § (1) A büntetés-végrehajtási intézet a pártfogó felügyeletnek a feltételes szabadságra bocsátáskor való elrendelése [Btk. 48. § (3) bek.] iránt a feltételes szabadságra bocsátás esedékessége előtt, a Btk. 82. §-ának (2) bekezdése alapján való elrendelése iránt az elítélt szabadulása előtt tesz előterjesztést a büntetés-végrehajtási bírónak.

(2) A pártfogó felügyelet meghosszabbítása, illetőleg megszüntetése [Btk. 82. § (3) bek.], valamint a bíróság határozatában előírt magatartási szabályok megváltoztatása iránt a hivatásos pártfogó tesz. javaslatot a pártfogó működési helye szerint illetékes büntetés-végrehajtási bírónak. A magatartási szabályok megváltoztatása iránti javaslatnak a pártfogolt kérelme alapján is helye van."

9. § A Bv. tvr. 19. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"19. § A szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy e törvényben meghatározott joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését, és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől."

10. § A Bv. tvr. 20. §-ának (1) és (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A szabadságvesztést a büntetés-végrehajtási szervezet hajtja végre.

(2) A büntetés-végrehajtás feladatának teljesítésében az állami szervek, a börtönmissziók és a társadalmi szervezetek közreműködnek."

11. § A Bv. tvr. 21. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az elítélt emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, nem lehet őt kínzásnak alávetni, kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmódban részesíteni, rajta orvosi kísérletet vagy a beleegyezése nélkül tudományos vizsgálatot vagy kísérletet végezni."

12. § (1) A Bv. tvr. 22. §-ának (1) bekezdése a következő rendelkezéssel egészül ki:

"A szabadságvesztés félbeszakítását

a) egy évben tíz napig terjedő időtartamra a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka;

b) egy évben tíz naptól három hónapig, öt évet meghaladó szabadságvesztés esetén harminc napig terjedő időtartamra a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka;

c) a b) pontban szabályozottnál hosszabb időre az igazságügyminiszter

engedélyezheti."

(2) A Bv. tvr. 22. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az elítélt felügyelettel vagy anélkül meglátogathatja a súlyos beteg hozzátartozóját, részt vehet a hozzátartozója temetésén. A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka elrendelheti bilincs használatát, kivételes esetben megtagadhatja a látogatás, illetőleg a temetésen való részvétel engedélyezését."

13. § A Bv. tvr. 24. §-ának első mondata helyébe a következő rendelkezés lép:

"A szabadságvesztést a bíróság által meghatározott fokozatban - fegyházban, börtönben vagy fogházban - és a büntetés-végrehajtási szervezet által kijelölt, lehetőleg az elítélt lakóhelyéhez legközelebb eső büntetés-végrehajtási intézetben hajtják végre."

14. § A Bv. tvr. 26. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Ha az elítélt a fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésből legalább egy évet kitöltött, kivételesen engedélyezhető, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben vagy annak meghatározott részén belül felügyelet nélkül, ellenőrzés mellett járjon, és a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli munkában részt vegyen."

15. § A Bv. tvr. a következő 28/A. §-sal egészül ki:

"28/A. § (1) Ha az elítélt a fogházban végrehajtandó szabadságvesztésből legalább három hónapot, illetőleg, ha a börtönben végrehajtandó szabadságvesztésből legalább hat hónapot kitöltött, a büntetés-végrehajtási bíró úgy rendelkezhet, hogy a fogház, illetőleg a börtön végrehajtásának szabályainál enyhébb szabályok alkalmazhatók. Ebben az esetben az elítélt

a) a büntetés-végrehajtási intézetből huszonnégy órát, kivételesen negyvennyolc órát meg nem haladó időre, havonta legfeljebb négy alkalommal eltávozhat, azokon a napokon, amelyeken nem végez munkát;

b) a személyes szükségletére fordítható pénzt készpénzben is megkaphatja, és az a büntetés-végrehajtási intézeten kívül költheti el;

c) a látogatóját a büntetés-végrehajtási intézeten kívül is fogadhatja;

d) ha a büntetés-végrehajtási intézeten kívül dolgozik, a felügyelete mellőzhető.

(2) Az elítélt köteles bejelenteni, hogy az eltávozás ideje alatt hol tartózkodik.

(3) Az elítélt nem távozhat el a büntetés-végrehajtási intézetből, ha ellene újabb büntető eljárás van folyamatban.

(4) Ha az elítélt az eltávozásai, illetőleg a büntetésvégrehajtási intézeten kívüli munkavégzéssel kapcsolatos magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegi, így különösen, ha az eltávozásról nem az előírt időn belül tér vissza, vagy más, súlyos fegyelemsértést követ el, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka felfüggeszti az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását, és előterjesztést tesz. a büntetés-végrehajtási bírónak az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának megszüntetése iránt."

16. § A Bv. tvr. 29. §-a (2) bekezdésének első fordulata helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az átmeneti csoportban ez elítéltre irányadó büntetés-végrehajtási szabályok enyhíthetők, így különösen)

"- a büntetés-végrehajtási intézetből az eltávozása engedélyezhető huszonnégy órát meg nem haladó időre, továbbá jutalomként ezt meghaladó, a 41. § (3) bekezdésében meghatározott időre, és részt vehet a büntetés-végrehajtási intézeten kívüli munkában,"

17. § A Bv. tvr. 30. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"30. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása során a nőket a férfiaktól, a fiatalkorúakat a felnőttkorúaktól el kell különíteni.

(2) Az elítélteket egyedül, ha azonban ennek feltételei hiányoznak, közösen kell elhelyezni.

(3) A büntetés-végrehajtási intézet házirendjét a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka határozza meg."

18. § A Bv. tvr. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"32. § A szabadságvesztés végrehajtása alatt az elítélt elveszti a személyi szabadságát; az állampolgári kötelességei és jogai annyiban szünetelnek, illetve korlátozottak, amennyiben erről az ítélet vagy törvény rendelkezik."

19. § A Bv. tvr. 33. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"33. § (1) Az elítélt köteles - különösen -

a) a szabadságvesztést a büntetés-végrehajtási szervek által meghatározott helyen tölteni;

b) eltűrni a más nemű és más fokozatú elítéltektől való elkülönítést, az életkori, kriminológiai, biztonsági, nevelési és egészségügyi szempontok szerinti csoportba sorolását;

c) a büntetés-végrehajtás rendjét, biztonsági és higiéniai követelményeit megtartani, a kapott utasításokat teljesíteni;

d) a kijelölt munkát szakismereteinek és a képességeinek megfelelően, fegyelmezetten elvégezni, a munkavédelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos előírásokat megtartani;

e) a büntetés-végrehajtási intézet tisztántartását és ellátását szolgáló munkában díjazás nélkül, alkalomszerűen - a külön jogszabályban meghatározott mértékben - részt venni;

f) alávetni magát a szükséges orvosi vizsgálatnak és gyógykezelésnek, a műtétre az egészségügyi jogszabályok az irányadók;

g) a tartására fordított költséghez hozzájárulni, kivéve, ha önhibáján kívüli okból nem dolgozik, és nem részesül nyugellátásban vagy baleseti nyugellátásában.

(2) Az elítélt keresményének és letétben levő pénzének a külön jogszabályban meghatározott részét a szabadulása idejére tartalékolni kell.

(3) Nem terheli az elítéltet

a) a büntetés-végrehajtási intézetbe szállítás;

b) a büntető ügyben való előállítás;

c) a kényszergyógyítás;

d) az elmeállapot megfigyelésének költsége.

(4) A büntetés-végrehajtás rendjét sértő cselekmény, illetőleg bűncselekmény megelőzése és megakadályozása érdekében az elítélt megmotozható, a személyes használati tárgyai megvizsgálhatók, vele szemben törvényben meghatározott esetben és módon kényszerítő eszközök alkalmazhatók, szükség esetén biztonsági okból elkülöníthető.

(5) Felhatalmazást kap a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka annak az összegnek a megállapítására, amellyel az elítélt köteles a tartására fordított költséghez hozzájárulni."

20. § A Bv. tvr. 34. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az elítéltet az okozott kár megtérítésére a büntetés-végrehajtási intézet kötelezi; a kártérítési határozat ellen az elítélt a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokához fellebbezhet. A másodfokú határozat végrehajtható; a kártérítésre kötelező határozat ellen az elítélt keresettel fordulhat a bírósághoz."

21. § A Bv. tvr. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) A kártérítési igényt a büntetés-végrehajtási intézet elismeri, vagy elutasítja, e határozat ellen az elítélt a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokához fellebbezhet. A fellebbezés elutasítása esetén az elítélt keresettel fordulhat a bírósághoz."

22. § A Bv. tvr. 36. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

"36. § (1) Az elítélt jogosult

a) a higiéniai feltételeknek megfelelő egészséges elhelyezésre, az egészségi állapotának és a szabadságvesztés végrehajtása alatti tevékenységének megfelelő élelmezésre, egészségügyi ellátásra;

b) a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és a büntetés-végrehajtási intézet által engedélyezett személyekkel való levelezésre, a levelek gyakorisága és terjedelme nem korlátozott;

c) legalább havonként látogató fogadására; ha a büntetés-végrehajtási intézet biztonsága indokolja, az elítélt rácson keresztül beszélhet a látogatóval;

d) társadalmilag hasznos munka végzésére, a munka mennyiségének és minőségének megfelelő jövedelemre, munkavédelemre;

e) a nők és a fiatalkorúak a rájuk vonatkozó sajátos védelemre;

f) a már megállapított nyugellátásának és baleseti nyugellátásának a meghatalmazott személy kezéhez vagy a büntetés-végrehajtási intézethez folyósítására, üzemi baleset esetén baleseti ellátásra és baleseti egészségügyi szolgáltatásra;

g) a büntetés-végrehajtási intézetben és a büntetés-végrehajtástól független szervhez közérdekű bejelentés, panasz, kérelem és jognyilatkozat előterjesztésére;

h) vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztására, annak kinyilvánítására és gyakorlására;

i) a személyi tulajdonához fűződő jogainak védelmére;

j) a szabadulása utáni munkába állása és letelepedése érdekében a munkáltató, valamint karitatív szervezetek megbízottjával és pártfogóval való érintkezésre;

k) naponként legalább egy órai szabad levegőn tartózkodásra;

l) pihenésre, szabadidőre, a rendszeresen végzett munka után fizetett szabadságra;

m) önképzésre, sajtótermékek megrendelésére, a büntetés-végrehajtási intézet művelődési és sportolási lehetőségeinek igénybevételére;

n) általános iskolai, indokolt esetben középfokú, valamint felsőfokú tanulmányok folytatására, a vizsgákra való felkészüléshez a jogszabályban meghatározott tanulmányi és vizsgaszabadságra;

o) ha külföldi állampolgár, államának diplomáciai, illetve konzuli képviseletéhez fordulni, annak képviselőjével érintkezni.

(2) Az elítélt jogképessége nem korlátozott. A bírósági tárgyaláson való megjelenését lehetővé kell tenni, a költségek viselése szempontjából a helyzete azonos a többi állampolgáréval.

(3) Az elítélt legalább havonként kaphat és küldhet csomagot.

(4) A terhes és a kisgyermekes elítélt nőnek az egészségét védő és a gyermek fejlődését szolgáló, e törvényen kívüli jogai nem korlátozhatók. Ha a szülésre a szabadságvesztés végrehajtása alatt kerül sor, az újszülöttet hat hónapos koráig az anyjával együtt kell elhelyezni, kivételesen engedélyezhető, hogy a csecsemő egyéves koráig anyjával együtt a büntetés-végrehajtási intézetben maradjon.

(5) Az elítélt állampolgári jogai a következőképpen módosulnak:

a) a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való joga nem veszélyeztetheti a büntetés-végrehajtási intézet rendjét és biztonságát;

b) a munkához való joga átmenetileg, a munkába állítását akadályozó ok fennállásáig szünetel;

c) a véleményét olyan formában nyilváníthatja, amely nem zavarja a büntetés-végrehajtási intézet rendjét és biztonságát; ha a közzétételre szánt vélemény sérti a büntetés-végrehajtás rendjét és biztonságát, az ezt tartalmazó iratot le kell foglalni;

d) a levelezése - a hatóságokhoz és a nemzetközi szervezetekhez küldött levelek kivételével - a büntetés-végrehajtási intézet biztonsága szempontjából ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségiről az elítéltet tájékoztatni kell;

e) távbeszélő használatára a büntetés-végrehajtási intézet lehetőségei szerint jogosult, ez ellenőrizhető, az ellenőrzés lehetőségéről az elítéltet tájékoztatni kell;

f) az egyesüléshez, a tanuláshoz való joga, valamint honvédelmi kötelezettségének teljesítése a szabadságvesztés végrehajtásának következtében korlátozott.

(6) A szabadságvesztés végrehajtása alatt szünetel az elítélt joga

a) a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely megválasztásához;

b) a gyülekezéshez;

c) a sztrájkhoz, valamint

d) a választójoga és

e) a szülői felügyeleti joga."

23. § A Bv. tvr. 38. §-a helybe a következő rendelkezés lép:

"38. § (1) A szabadságvesztés végrehajtásának feladata, hogy fenntartsa az elítélt önbecsülését, fejlessze a felelősségérzetét, és ezzel elősegítse, hogy felkészüljön a szabadulása utáni, a társadalom elvárásának megfelelő önálló életre.

(2) Az (1) bekezdésben megjelölt feladat végrehajtása érdekében fel kell használni a szükséges gyógyító, oktató, erkölcsi és szellemi erőforrásokat, biztosítani kell a rendszeres munkavégzés feltételeit."

24. § (1) A Bv. tvr. 41. §-ának (2) bekezdése a következő j) ponttal egészül ki:

(A jutalmak:)

"j) kimaradás."

(2) A Bv. tvr. 41. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A rövid tartamú eltávozás tartama évente fegyházban legfeljebb öt nap, börtönben legfeljebb tíz nap, fogházban és az átmeneti csoportban legfeljebb tizenöt nap, amely a szabadságvesztésbe beszámít. Ha az elítélt fizetett szabadsággal rendelkezik, az eltávozást a fizetett szabadságba be kell számítani."

25. § A Bv. tvr. a következő 41/A. §-sal egészül ki:

"41/A. § (1) Kimaradás annak az elítéltnek engedélyezhető, aki a szabadságvesztésből fegyházban legalább a büntetés tartamának felét kitöltötte, börtönben legalább hat hónapot, fogházban legalább három hónapot kitöltött, illetőleg, akit átmeneti csoportba helyeztek.

(2) A kimaradás tartama huszonnégy órát nem haladhat meg. A kimaradás idejére - az elítélt letétben lévő pénze terhére - a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka költőpénz kiadását engedélyezheti.

(3) Kimaradás elsősorban az elítélt családi kapcsolatainak fenntartása, a szabadulása után a munkahelyről és a lakásról való gondoskodás elősegítése érdekében engedélyezhető.

(4) Nem engedélyezhető kimaradás, ha az elítélt

a) ellen újabb büntető eljárás van folyamatban;

b) a kimaradással kapcsolatos magatartási szabályokat ismételten vagy súlyosan megszegte.

(5) A kimaradás az elítéltek csoportja részére is engedélyezhető. A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka dönti el, hogy a csoportos kimaradás kísérővel történik-e."

26. § A Bv. tvr. 42. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és e § a következő (6)-(9) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Magánelzárás terhes és kisgyermekes nővel szemben nem alkalmazható.

(6) A magánelzárás végrehajtása alatt az elítélt

a) nem küldhet és nem kaphat csomagot;

b) nem fogadhat látogatót, kivéve a lelkészt, valamint a szabadulás előkészítése érdekében a leendő munkáltatóját, a hivatásos pártfogót és a karitatív szervezet megbízottját;

c) a személyes szükségleteire nem vásárolhat;

d) nem veheti igénybe a büntetés-végrehajtási intézet művelődési és sportolási lehetőségeit, sajtóterméket nem olvashat.

(7) Az elítélt a magánelzárás végrehajtása alatt is érintkezhet a védővel, a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának engedélyével, felügyelettel meglátogathatja a súlyos beteg hozzátartozóját, részt vehet a hozzátartozója temetésén.

(8) A magánelzárás végrehajtása folytán elmaradt látogatás, csomagküldemény és az elítélt személyes szükségleteire szolgáló vásárlás a magánelzárás végrehajtása után engedélyezhető.

(9) Ha az orvos az elítélt egészségi állapota miatt a magánelzárás végrehajtásának folytatását nem javasolja, a magánelzárás végrehajtását félbe kell szakítani."

27. § A Bv. tvr. 43. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (4) bekezdés számozása (5) bekezdésre módosul:

"(4) A büntetés-végrehajtási intézet magánelzárást kiszabó határozata ellen az elítélt a büntetés-végrehajtási bíróhoz fellebbezéssel élhet. A fellebbezést a határozat közlésekor nyomban be kell jelenteni; a fellebbezésnek a magánelzárás végrehajtására halasztó hatálya van."

28. § A Bv. tvr. 44. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) Az elítéltek munkáltatása a szabadságvesztés végrehajtásának fontos része. Célja az, hogy elősegítse az elítélt testi és szellemi erejének fenntartását, lehetőséget adjon a szakmai gyakorlottság megszerzésére és fejlesztésére, és ezáltal megkönnyítse, hogy a szabadulása után a társadalomba beilleszkedjék."

29. § A Bv. tvr. 45. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép; és e § a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

"(5) Ha a büntetés-végrehajtási intézet az elítéltet átmenetileg nem tudja munkával foglalkoztatni, és az elítéltnek nincs letétben levő pénze, a büntetés-végrehajtási intézet gondoskodik az elítélt legfontosabb személyi szükségleteire fordítható összegről.

(6) Az elítéltet egyévi munkavégzés után húsz munkanap fizetett szabadság illeti meg."

30. § A Bv. tvr. 51. §-a a következő (2) bekezdéssel egészül ki, és az 51. § jelenlegi rendelkezése (1) bekezdésre módosul:

"(2) A rövid tartamú eltávozás tartama mind a fiatalkorúak börtönében, mind a fiatalkorúak fogházában évente legfeljebb tizenöt nap."

31. § (1) A Bv. tvr. V. fejezetének címe helyébe a következő cím lép:

"A közérdekű munka végrehajtása"

(2) A Bv. tvr. 60-67. §-a helyébe a következő rendelkezések lépnek:

"60. § (1) A közérdekű munka végrehajtásának helyéül az elítélt állandó lakóhelye - az elítélt kérelme alapján az ideiglenes lakóhelye - szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróságon működő büntetés-végrehajtási bíró az ott működő hivatásos pártfogó javaslatára intézményt vagy gazdálkodó szervezetet jelöl ki. A munkahely kijelölésénél figyelembe kell venni az elítélt egészségi állapotát, szakképzettségét, a munkára való alkalmasságát és az elkövetett bűncselekmény jellegét.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró a 10. § (1) bekezdésében meghatározott feltétel fennállása esetén a hivatásos pártfogó javaslatára, illetőleg a kijelölt munkahely vagy az elítélt kérelmére új munkahelyet jelölhet ki.

(3) A megyékben és a fővárosban működő munkaügyi központok rendszeresen tájékoztatják a megyei (fővárosi) bíróságot azokról a munkahelyekről, amelyek közérdekű munka végzésére elítéltek kijelölését igénylik.

61. § (1) A kijelölt munkahellyel a közérdekű munka tartamára nem létesül munkaviszony.

(2) A közérdekű munka végrehajtása során a napi munkaidő legalább négy óra, legfeljebb nyolc óra.

(3) Az elítélt a közérdekű munkát az évi rendes szabadságának ideje alatt, folyamatosan is végezheti.

62. § (1) A kijelölt munkahely köteles

a) az elítéltet közérdekű munkával foglalkoztatni;

b) az elítélt utazási költségét megtéríteni, ha a közérdekű munkát nem a lakóhelyén végzi;

c) a bíróság által megküldött nyilvántartó lapot vezetni, és az elítélttel kapcsolatban kért felvilágosítást a bíróságnak megadni.

(2) A munkahely haladéktalanul értesíti a bíróságot, ha az elítélt

a) a büntetést megkezdte;

b) a munkakötelezettségének nem tesz eleget;

c) büntetésének végrehajtására más munkahely kijelölése indokolt;

d) a büntetést kitöltötte.

63. § (1) A közérdekű munka végrehajtását a 60. § (1) bekezdésében meghatározott bíróság a hivatásos pártfogó útján ellenőrzi.

(2) A hivatásos pártfogó ellenőrzi, hogy

a) az elítélt a munkakötelezettségének eleget tesz-e;

b) a munkahely eleget tesz-e a büntetés végrehajtásával összefüggő kötelezettségeinek.

64. § (1) Ha a munkahely arról értesíti a bíróságot, hogy az elítélt a munkakötelezettségének nem tesz eleget, az értesítést a hivatásos pártfogó által készített jelentéssel megküldi a megyei (fővárosi) főügyészségnek.

(2) Az ügyész szükség esetén meghallgatja a hivatásos pártfogót, környezettanulmányt szerez be, és ha a közérdekű munkának szabadságvesztésre való átváltoztatását

a) indokoltnak tartja, az átváltoztatás iránt indítványt tesz a büntetés-végrehajtási bírónak;

b) nem tartja indokoltnak, szükség esetén más munkahely kijelölésére tesz indítványt.

(3) A büntetés-végrehajtási bíró a közérdekű munka végrehajtása érdekében az ismeretlen helyen tartózkodó elítélt tartózkodási helyének felderítését rendelheti el, lakcímfigyelést bocsáthat ki, vagy az elítélt körözése iránt intézkedhet.

65. § (1) A büntetést kiszabó bíróság a közérdekű munka végrehajtásának megkezdésére az elítélt kérelmére - indokolt esetben - egy alkalommal, legfeljebb három hónapi halasztást engedélyezhet. Kivételesen indokolt esetben három hónapot meghaladó vagy ismételt halasztás is engedélyezhető.

(2) A büntetés-végrehajtási bíró a közérdekű munka végrehajtását indokolt esetben hivatalból vagy az elítélt kérelmére félbeszakíthatja, a döntése előtt meghallgathatja a hivatásos pártfogót, és környezettanulmányt szerezhet be. A félbeszakítás tartama a közérdekű munka tartamába nem számít be, évente harminc napot nem haladhat meg. A büntetés-végrehajtási bírónak a közérdekű munka végrehajtásának félbeszakításával kapcsolatos végzése ellen nincs helye fellebbezésnek.

66. § (1) Ha az elítélt sorkatonai szolgálatra vonul be, gyermekgondozási díjban, illetőleg gyermekgondozási segélyben részesül, a büntetést kiszabó bíróság a közérdekű munka végrehajtásának megkezdésére egyévi halasztást engedélyez, illetőleg a büntetésvégrehajtási bíró a közérdekű munka végrehajtását egy évre félbeszakítja.

(2) A büntetés végrehajtását haladéktalanul meg kell kezdeni, illetőleg folytatni kell, ha az elítélt egy év - a kétvagy többgyermekes családapa hat hónap - eltelte előtt a sorkatonai szolgálatból leszerel, illetve a gyermekgondozási díj, illetőleg a gyermekgondozási segély folyósítását egy év eltelte előtt megszüntetik.

(3) A közérdekű munka, illetőleg a hátralevő része nem hajtható végre, ha az ítélet jogerőre emelkedése után az elítélt

a) legalább egyévi - a két- vagy többgyermekes családapa hat hónapi - sorkatonai szolgálatot teljesített;

b) legalább egy évig gyermekgondozási díjban, illetőleg gyermekgondozási segélyben részesült;

c) egészségi állapotában olyan tartós változás következett be, amely a közérdekű munka végrehajtását nem teszi lehetővé.

67. § (1) A közérdekű munka végrehajtása során az elítéltnek az általa okozott kárért való felelősségére, illetőleg az elítéltet ért kárért a munkahely felelősségére a Munka Törvénykönyve értelemszerűen irányadó.

(2) Az elítélt anyagi felelőssége mértékét a hasonló munkakörben foglalkoztatott munkavállalók átlagkeresetének figyelembevételével kell megállapítani."

32. § (1) A Bv. tvr. 94. §-a (2) bekezdésének negyedik fordulata helyébe a következő rendelkezés lép, és e bekezdés a következő rendelkezéssel egészül ki:

(A rendőrség közreműködése során)

"- javasolhatja a pártfogó felügyelet tartamának [Btk. 82. § (4) bek.] és az előírt magatartási szabályoknak a módosítását (100. §),"

"- segíti a hivatásos pártfogó munkáját."

(2) A Bv. tvr. 94. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(3) A pártfogó felügyelet végrehajtásában helyi önkormányzatok, a munkáltatók, a karitatív és öntevékeny szervezetek közreműködnek."

33. § A Bv. tvr. 95. §-ának (2) bekezdése a következő d) ponttal egészül ki:

(A hivatásos pártfogó:)

"d) a magatartási szabályok meghatározása és a bíróság döntésének megalapozása érdekében környezettanulmányt készít."

34. § A Bv. tvr. 96. §-ának b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(A pártfogolt köteles:)

"b) ha munkaképes - a jogszabályban meghatározott kivétellel, a lehetőségekhez képest - munkaviszonyba állni, vagy egyéb kereső foglalkozást folytatni;"

35. §[2]

36. § A Bv. tvr. 100. §-a a következő rendelkezéssel egészül ki:

"A magatartási szabályok módosítását a hivatásos pártfogó is javasolhatja, illetőleg a pártfogolt is kérheti."

37. § A Bv. tvr. 101. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Ha a bíróság a szabadságvesztés végrehajtását nem rendeli el, a magatartási szabályokat módosíthatja."

38. § A Bv. tvr. 102. §-a (2) bekezdésének második fordulata helyébe a következő rendelkezés lép:

(A pártfogó felügyelet megszűnik, ha)

"- a bíróság a Btk. 82. §-ának (4) bekezdése alapján megszünteti,"

39. § A Bv. tvr. 103. §-ának helyébe a következő rendelkezés lép:

"103. § (1) A 92-102. § rendelkezéseit a fiatalkorúak pártfogó felügyeletét illetően a (2)-(6) bekezdésben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(2) A fiatalkorúak pártfogó felügyeletét a gyámhatóság látja el, a mellette működő hivatásos pártfogó közreműködésével.

(3) A gyámhatóság látja el a pártfogó felügyeletet akkor is, ha a pártfogolt annak tartama alatt tölti be a tizennyolcadik életévét.

(4) A pártfogolt jelentkezni köteles

a) próbára bocsátás, illetőleg felfüggesztett szabadságvesztés esetén a gyámhatóság felhívására a gyámhatóságnál, illetve a hivatásos pártfogónál;

b) a javítóintézetből való ideiglenes elbocsátása, illetőleg a szabadságvesztésből feltételes szabadságra bocsátása után negyvennyolc órán belül az állandó lakóhelye, illetőleg a tartózkodási helye szerint illetékes gyámhatóságnál, illetve hivatásos pártfogónál.

(5) A pártfogó felügyelet és az ezzel az intézkedéssel kapcsolatos rendelkezések nem jegyezhetők be a fiatalkorú személyi igazolványába. A fiatalkorú a pártfogó felügyelet tartama alatt köteles a bíróság, illetőleg a gyámhatóság határozatát magánál tartani, és ha a rendőrség igazoltatja, a határozatot a személyi igazolvánnyal bemutatni.

(6) A rendőrség a pártfogó felügyelet végrehajtásában való közreműködése során javasolhatja az előírt magatartási szabályok megváltoztatását; erről a gyámhatóságot értesíti.

(7) A fiatalkorú pártfogó felügyeletének részletes szabályait a népjóléti miniszter az igazságügyminiszterrel és az érdekelt miniszterekkel (országos hatáskörű szerv vezetőjével) egyetértésben állapítja meg."

40. § A Bv. tvr. 105. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) A fiatalkorú neveléséhez és a társadalomba való beilleszkedésének elősegítéséhez igénybe kell venni a gyámhatóságnak, a hivatásos pártfogónak, az erre szakosodott szociális, karitatív és öntevékeny szervezeteknek, valamint a fiatalkorú szülőjének, gyámjának vagy más hozzátartozójának a közreműködését."

41. § A Bv. tvr. 107. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Különös gondot kell fordítani a gyógypedagógiai nevelésre szoruló és a személyiségzavarban szenvedő fiatalkorúak gyógyítására, sajátos nevelésére és oktatására."

42. § A Bv. tvr. 108. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép, és e § a következő (3)-(4) bekezdéssel egészül ki:

"(2) A javítóintézeti nevelés megkezdéséről az intézet igazgatója haladéktalanul értesíti a fiatalkorú törvényes képviselőjét.

(3) A javítóintézeti nevelés végrehajtása alatt a törvényes képviselő gondozási és nevelési joga szünetel, ez a jog az intézet igazgatóját illeti meg.

(4) A fiatalkorú a külvilággal való kapcsolata érdekében kimenőre, eltávozásra és szabadságra mehet. Ennek részletes szabályait az intézeti rendtartás állapítja meg."

43. § A Bv. tvr. 109. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"109. § (1) A fiatalkorú jogosult:

a) az életkori szükségleteihez igazodó ellátásra, gondozásra és felügyeletre;

b) egészségügyi és mentálhigiénés ellátásra;

c) az intézetbe való befogadásakor a jogainak és a kötelességeinek megismerésére;

d) a hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt és az intézet által engedélyezett személyekkel való levelezésre, a levelek gyakorisága és terjedelme nem korlátozott;

e) az intézel rendje szerint látogató fogadására;

f) csomagküldeményre, a csomag tartalma ellenőrizhető;

g) vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztására, annak kinyilvánítására és gyakorlására;

h) iskolarendszerű vagy iskolarendszeren kívüli oktatásra és képzésre;

i) munkájának a mennyiségnek és a minőségnek megfelelő díjazására;

j) az érdeklődésének megfelelő szabadidő-foglalkozásokon való részvételre, az intézet művelődési és sportolási lehetőségeinek igénybevételére;

k) véleményének szabad nyilvánítására, a személyét érintő kérdésekben meghallgatásra és tájékoztatásra;

l) az intézetben és az intézettől független szervhez közérdekű bejelentés, panasz és kérelem előterjesztésére.

(2) A fiatalkorú köteles - különösen -

a) az intézetben az igazgató által kijelölt csoportban nevelkedni;

b) az intézet elhagyásához engedélyt kérni;

c) az általános iskolai tanulmányait a tanköteles koron túl is folytatni;

d) az eredményes nevelése érdekében az intézet dolgozóival együttműködni;

e) az intézet rendjét megtartani.

(3) A fiatalkorúnak a (2) bekezdésben felsoroltakon kívüli kötelességeit, a jutalmazás és a fegyelmi felelősségre vonás szabályait a fiatalkorú életkorához, egészségi állapotához és szocializációs szintjéhez igazodva az intézeti rendtartás állapítja meg."

44. § A Bv. tvr. 114. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"114. § (1) A szabadságvesztésből szabadult elítélt segítséget és támogatási kérhet, különösen a munkába állásához, a letelepedéséhez, szállásbiztosításához, a megkezdett tanulmányai folytatásához, gyógykezeléséhez és gyógyító eljáráshoz.

(2) Az utógondozást a hivatásos pártfogó végzi, a helyi önkormányzatok, a munkáltatók, a karitatív és öntevékeny szervezetek közreműködésével."

45. § A Bv. tvr. a következő 114/A. §-sal egészül ki:

"114/A. § (1) A büntetés-végrehajtási intézet megállapítja, hogy az elítélt a szabadulása után hol kíván letelepedni és rendszeresen munkát végezni; elősegíti, hogy az elítélt rendezze a szabadulása utáni letelepedésével és munkába állásával kapcsolatos ügyeit. A feladatok teljesítése érdekében a büntetés-végrehajtási intézet az elítéltet meghallgatja, szükség esetén megkeresi azt a hivatásos pártfogót, akinek az illetékességi területén az elítélt letelepedni kíván, hogy nyújtson segítséget a letelepedéséhez és a munkába állásához, illetőleg a megkezdett tanulmányok folytatásához.

(2) A hivatásos pártfogó vagy az általa megbízott társadalmi pártfogó

a) a büntetés-végrehajtási intézetben felkeresheti az elítéltet, és tanácsot adhat a társadalomba való beilleszkedéséhez;

b) a büntetés-végrehajtási intézetnek az (1) bekezdésben szabályozott megkeresésére, illetőleg az elítélttel történt megbeszélés alapján segítséget nyújthat az elítélt letelepedéséhez és munkába állásához;

c) szükség esetén segíti az elítélt családi kapcsolatainak helyreállítását.

(3) A hivatásos pártfogó az intézkedésének eredményéről még az elítélt szabadulása előtt tájékoztatja a büntetés-végrehajtási intézetet, a tájékoztatást a büntetés-végrehajtási intézet közli az elítélttel."

46. § A Bv. tvr. 115. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"115. § (1) Ha a szabadságvesztésből szabadult személynek nincs megfelelő munkahelye és szállása, elő kell segíteni az olyan munkáltatónál való elhelyezkedését, amely szállást is nyújt, és a büntetés-végrehajtási szervekkel, valamint a hivatásos pártfogóval együttműködve szervezetten támogatja a szabadságvesztésből szabadult személyek beilleszkedését a társadalomba.

(2) A szabadult személyt a helyi önkormányzat külön jogszabály szerinti szociális segélyben vagy kölcsönben részesítheti.

(3) A szabadságvesztésből szabadult személyek szállásával és munkába állásával kapcsolatban a büntetés-végrehajtási szervek és a hivatásos pártfogók rendszeresen kapcsolatban állnak az ezek megoldására szakosodott szociális, karitatív és öntevékeny szervezetekkel."

47. § A Bv. tvr. 116. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az előzetes letartóztatás a nyomozás befejezéséig rendőrségi, az eljárás befejezéséig az erre kijelölt katonai fogdában is végrehajtható."

48. § (1) A Bv. tvr. 118. §-a (1) bekezdésének d) és g) pontja helyébe a következő rendelkezés lép, és e bekezdés a következő j) és k) ponttal egészül ki:

(Az előzetesen letartóztatott)

"d) hozzátartozóival és - az ügyész, a vádirat benyújtása után a bíróság jóváhagyásával - más személyekkel levelezhet, legalább havonta egyszer fogadhat látogatót, és kaphat csomagot,"

"g) kérelmére részt vehet a termelőmunkában, amelyért díjazás illeti meg,"

"j) jogosult a vallási vagy lelkiismereti meggyőződésének szabad megválasztására, annak kinyilvánítására és gyakorlására;

k) pihenésre, a rendszeresen végzett munka után fizetett szabadságra jogosult."

(2) A Bv. tvr. 118. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az előzetesen letartóztatott levelezési és látogató-fogadási joga - a védőjével való érintkezés kivételével -, valamint a csomagküldeményhez való joga a büntető eljárás eredményessége érdekében korlátozható."

(3) A Bv. tvr. 118. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Az előzetesen letartóztatott - az ügyész, a vádirat benyújtása után a bíróság engedélyével - felügyelettel meglátogathatja a súlyos beteg hozzátartozóját, és részt vehet a hozzátartozója temetésén."

49. § (1) A Bv. tvr. 121. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(2) Az előzetesen letartóztatott fiatalkorú magánelzárása tíz napig terjedhet."

(2) A Bv. tvr. 121. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki, és a jelenlegi (3) bekezdés megjelölése (4) bekezdésre változik:

"(3) A magánelzárás kiszabása ellen az előzetesen letartóztatott a büntetés-végrehajtási bíróhoz fellebbezhet."

50. § A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 82. §-a a következő (2)-(4) bekezdéssel egészül ki, és e § jelenlegi (2)-(3) bekezdésének megjelölése (5)-(6) bekezdésre módosul:

"(2) A bíróság az (1) bekezdésben foglaltakon kívül kivételesen pártfogó felügyelet alá helyezheti azt az elítéltet, aki a szabadságvesztést kitöltötte, ha újabb bűncselekmény elkövetésének megelőzése és a társadalomba való beilleszkedése érdekében irányításra és ellenőrzésre van szüksége.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott pártfogó felügyelet tartama azonos a feltételes szabadság, illetve a próbaidő tartamával.

(4) A (2) bekezdés alapján elrendelt pártfogó felügyelet legrövidebb tartama egy év, leghosszabb tartama két év. A bíróság a pártfogó felügyelet tartamát a pártfogolt magatartásától függően meghosszabbíthatja, illetőleg a pártfogó felügyeletet megszüntetheti, mielőtt a tartama letelt. A pártfogó felügyelet tartama a meghosszabbítása esetén sem haladhat meg két évet."

51. § (1) Ez a törvény 1993. április 15-én lép hatályba.

(2) A Bv. tvr. 6. §-ának (2) bekezdése, 9. §-ának (3) bekezdése, 9/A. és 9/B. §-a, 29. §-a (1) bekezdésének b) pontja, 35. §-ának (3) bekezdése, 39. §-ának (1) bekezdése, 42. §-a (1) bekezdésének b), c), e) és g) pontja, valamint (3) bekezdése, 46. §-ának (2) bekezdése, 47. §-ának (1) bekezdése, 52. §-ának (1) bekezdése, 59/A.-59/H. §-a, 67/A. §-a, 93., 98. és 99. §-a, 117. §-a (1) bekezdésének c) pontja, 119. §-ának (5) bekezdése, 121. §-a (1) bekezdésének b) és c) pontja, 127. §-ának (4) bekezdése, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek az 1992. évi IX. törvény 2. §-ával megállapított 10. §-a (1) bekezdésének d) pontja, a Bv. tvr.-t módosító 1984. évi 21. törvényerejű rendelet 1-3. §-a, az 1987. évi 9. törvényerejű rendelet 3. és 12. §-a, az 1989. évi LVI. törvény 3. és 5. §-a, a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 63. §-a, a javító-nevelő munka végrehajtásáról szóló 6/1979. (VI. 29.) IM rendelet, az ezt módosító 6/1982. (XII. 4.) IM rendelet, a 2/1985. (III. 1.) IM rendelet és a 10/1987. (XII. 27.) IM rendelet, a szigorított javító-nevelő munka végrehajtásáról szóló 3/1985. (III. 7.) IM rendelet, valamint a közérdekű munka végrehajtásáról szóló 9/1987. (XI. 21.) IM rendelet a hatályát veszti.

(3) A Bv. tvr. 2. §-a (1) bekezdésének 3., 19. és 32. §-ának, valamint 33. §-a (3) bekezdésének az e törvénnyel megállapított szövegében törvényen a Bv. tvr. rendelkezéseit is érteni kell.

Göncz Árpád s. k.,

a Köztársaság elnöke

Szabad György s. k.,

az Országgyűlés elnöke