A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20834/2017/4. számú határozata szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 112. §, 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.834/2017/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó Balázs Gábor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Lindmayer Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lindmayer István ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. április 28. napján meghozott 30.G.43.463/2015/26. számú ítélete ellen a felperes részéről 27. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és megállapítja, hogy a peres felek által 2008. január 10. napján ... számon megkötött kölcsönszerződés 4. pont első bekezdés harmadik mondata szerinti, a fennálló kölcsön- és járuléktartozás közjegyzői okiratba foglalására vonatkozó feltétele érvénytelen.

A felperest a terhére megállapított elsőfokú perköltség térítése alól mentesíti, és az alperest kötelezi, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 163.375 (százhatvanháromezer-háromszázhetvenöt) forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy a felek között 2008. január 10. napján létrejött deviza alapú kölcsönszerződés 4. pont 1. bekezdésének harmadik mondata a Ptk. 209/A. § (2) bekezdése és a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § (1) bekezdés b) és j) pontja alapján tisztességtelen, ezért semmis. Előadta, hogy a felperes a támadott kikötésben alávetette magát az alperes által vezetett könyvekben és nyilvántartásokban foglalt adatoknak, amellyel lemondott arról a lehetőségről, hogy vita esetén kétségbe vonja az alperes által közölt tartozás összegét. A kikötés alapján az alperes jogosult saját nyilvántartásai alapján meghatározni követelése összegét és azt közjegyző előtt közokiratba foglaltatni és végrehajtási záradékkal elláttatni. Az így indult végrehajtási eljárással szemben a felperes végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozási pert kénytelen indítani, amelyben a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperest terheli annak bizonyítása, hogy az alperesi követelés részben vagy egészben nem áll fenn. A perbeli kikötés tehát lehetőséget biztosít az alperesnek arra, hogy a bizonyítási terhet a felperes terhére fordítsa meg. Miután a perbeli kikötés kizárólag az alperes nyilvántartását tekinti hitelesnek a felperes tartozásának meghatározásakor, így az alperes egyoldalúan jogosult annak megállapítására, hogy a felperes szerződésszerűen teljesíti-e kötelezettségeit, ezért a kikötés a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésének b) pontját is sérti.

Az alperes kérte a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását. Álláspontja szerint a perbeli kölcsönszerződés 4. pontja nem tisztességtelen, az nem sérti a Korm. rendelet felperes által megjelölt pontjait. A felperes tévesen hivatkozik arra, hogy a támadott kikötésben alávetette volna magát az alperes által vezetett könyvekben és nyilvántartásokban foglalt adatoknak. A felperes kikötésben ugyanis nem az adatoknak vetette magát alá, hanem csak azt fogadta el, hogy az alperes közreműködésével felvételre kerülő közokirat (ténytanúsítvány) közokirati tanúsításként szolgáljon. A szerződés támadott rendelkezésében a tartozás összegszerűségének felperes általi elismerése nem szerepel, így az erre vonatkozó felperesi hivatkozások teljes mértékben megalapozatlanok. A támadott rendelkezés a bizonyítási terhet egyáltalán nem változtatja meg. A felperes megalapozatlanul hivatkozott a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés b) pontja szerinti tisztességtelenségi okra is, mert ez a jogszabályhely kizárólag a fogyasztóval szerződő fél saját teljesítésére vonatkozik, amely a támadott szerződéses rendelkezés kapcsán fel sem merülhet.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította és kötelezte az alperes perköltségének viselésére. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét annak tartalma szerint értelmezve a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésének a), b) és j) pontja alapján vizsgálta. Megállapította, hogy a perbeli kikötés nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a szerződés bank által történő önkényes értelmezésére adna lehetőséget, ezért a kikötés semmissége a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésének a) pontja alapján nem áll fenn. Megállapította továbbá, hogy a perbeli feltétel a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésének b) pontja alapján sem tisztességtelen. A fogyasztó tartozásának nyilvántartása és annak aktualizálása az alperes jogszabályon alapuló kötelezettsége, amelynek elmulasztásával jogsértést valósítana meg. A kikötés nem jogosítja fel az alperest arra, hogy akár saját, akár a felperes teljesítésének szerződésszerűségét megállapítsa. Önmagában a fogyasztó tartozásának nyilvántartása ugyanis nem jelent jogosultságot a fogyasztó teljesítése szerződésszerűségének megállapítására. A peresített kikötés nem eredményezi a bizonyítási teher fogyasztóra nézve hátrányos megváltoztatását sem, ezért nem ütközik a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdésének j) pontjába. A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) 111. §-a alapján az alperesnek bármikor lehetősége van a közjegyzőnél közjegyzői ténytanúsítvány kiállítását kezdeményezni. A perbeli kikötés kizárólag az alperes jogszabályban biztosított jogosultságát rögzíti akként, hogy az általa vezetett nyilvántartások alapján a közjegyző azok tartalmát megállapítsa és ténytanúsítványban rögzítse. A bizonyítási teher átfordulása azt jelenti, hogy a fő- és ellenbizonyítás iránya felcserélődik, amely alapulhat törvényi vélelmen, eljárásjogi rendelkezésen vagy anyagi jogi szabályon. A bizonyítási teher megosztásáról vagy átfordulásáról a Ptk. 200. § (1) bekezdése alapján a felek a szerződésben megállapodhatnak. A perbeli kikötés azonban a bizonyítás terheit nem változtatja meg, az ugyanis az alperest terheli, csupán a felperes tartozása összegszerűsége tekintetében a bizonyítás módját határozza meg azáltal, hogy az alperes által tett nyilatkozatot a felperes elfogadja a tartozása közokirati tanúsításaként. A Pp. 3. § (5) bekezdése alapján a bíróság e bizonyítási eszköz alkalmazásához sincsen kötve, a felperest e bizonyítékkal szemben is megilleti a védekezés és az ellenbizonyítás joga.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes kereseti kérelmének helytadó döntés meghozatalát, míg másodlagosan kérte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 221. § (3) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét, mivel az elsőfokú ítélet a felperes érvénytelenségre vonatkozó hivatkozásaival szemben érdemi jogi érvelést nem tartalmaz. A felperes a kereseti érvelését fenntartva kifejtette, hogy a perbeli kikötés a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés b) és j) pontjára tekintettel semmis.