PK 171. szám

I. A keresetlevelet a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján kell idézés kibocsátása nélkül elutasítani - a más bíróság hatáskörébe vagy illetékessége alá tartozás esetén túlmenően - minden olyan esetben, amikor az állapítható meg, hogy az érvényesített követelés elbírálása nem tartozik bírósági hatáskörbe, hanem az ügyben a jogszabály értelmében más szerv (hatóság) hivatott dönteni, és a Pp. 129. §-ának az áttételére vonatkozó rendelkezése a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható.

A Pp. 130. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján kell viszont a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítani - a követelés időelőttiségén túlmenően, de az elévülés esetét ide nem értve - minden olyan esetben, amikor az állapítható meg, hogy a követelés érvényesítése bírósági hatáskörbe tartoznék ugyan, az adott követelés azonban jogszabály értelmében bírósági úton nem érvényesíthető.

II.[1]

I. A Pp. 130. §-ának (1) bekezdése határozza meg azokat az eseteket, amelyekben a bíróságnak a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül el kell utasítania. Az ítélkezési gyakorlatban bizonytalanság észlelhető a tekintetben, hogy mikor kell az elutasításnak az említett rendelkezés b) pontjában és mikor az f) pontjában foglalt rendelkezés alapján történnie, tehát hogy miként kell e két rendelkezés alkalmazási körét egymástól elhatárolni.

A b) pontban foglalt rendelkezés szerint a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, de a 129. § rendelkezése a szükséges adatok hiányában nem alkalmazható.

Az f) pontban foglalt rendelkezés pedig azt mondja ki, hogy a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a felperes követelése idő előtti, vagy - az elévülés esetét ide nem értve - bírói úton nem érvényesíthető.

A b) pontban említett esetek közül az, amikor a követelés érvényesítése más bíróság hatáskörébe vagy illetékessége alá tartozik, az f) pontban említett esetek közül pedig az, amikor a követelés idő előtti, a jogalkalmazásnál rendszerint nem okoz nehézséget.

Nemegyszer vitás viszont, hogy mikor van helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül való elutasításának azon az alapon, hogy a követelés érvényesítése "más hatóság hatáskörébe tartozik" [b) pont], s mikor ezen az alapon, hogy a követelés "bírói úton nem érvényesíthető" [f) pont]. Az elhatárolás nehézségét az okozza hogy ha valamely követelés tekintetében való döntés más hatóság hatáskörébe tartozik, ez egyben azt is jelenti, hogy a követelés bírósági úton nem érvényesíthető.

Az említett két rendelkezés egybevetéséből az következik, hogy a törvényhozó különbséget kíván tenni az ügyek két csoportja között: az egyikbe azok az esetek tartoznak, amikor a követelés tekintetében való döntést a jogszabály nem a bíróság hanem más szerv (hatóság) hatáskörébe utalja, tehát amikor az igény érvényesítésé nem tartozik bírósági útra; a másikba pedig azok az esetek, amikor a jogszabály a követelés tekintetében való döntést nem utalja ugyan más szerv (hatóság) hatáskörébe, hanem az igény érvényesítése - általános szabály szerint - bírósági hatáskörbe tartozik, az adott követelést azonban a jogszabály valaminő megfontolásból nem engedi bírósági úton érvényesíteni.

Mindebből következően tehát - ha a Pp. 129. §-a nem alkalmazható - a b) pont alapján kell a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítani pl. akkor, ha az igény érvényesítése döntőbizottsági vagy államigazgatási útra tartozik, s a bírósághoz az ügy egyáltalán nem vihető. Ezen az alapon van helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül való elutasításának attól függetlenül, hogy más szerv (hatóság) előtt az eljárás folyamatban van-e, illetőleg befejeződött-e vagy sem. A lényeges az, hogy a jogszabály az igény tekintetében való döntést nem a bíróság, hanem más szerv (hatóság) hatáskörébe utalja. Az f) pont alapján kell viszont a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítani, pl. akkor, ha a felperes nem az állami engedély alapján lebonyolított játékból vagy fogadásból eredő követelést, vagy kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő, avagy olyan követelést kíván a bíróság előtt érvényesíteni, amelynek állami szerv útján való érvényesítését jogszabály kizárja [Ptk. 204. § (1) bek.).

II.