62003CJ0078[1]

A Bíróság (nagytanács) 2005. december 13-i ítélete. Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum eV. Fellebbezés - Német hatóságok által a termőföldszerzéséhez nyújtott támogatások - Termőföldprivatizációs és mezőgazdasági struktúraváltást elősegítő program az új szövetségi tartományokban. C-78/03 P. sz. ügy

C-78/03. P. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum eV

"Fellebbezés - Német hatóságok által a termőföldszerzéséhez nyújtott támogatások - Termőföld-privatizációs és mezőgazdasági szerkezetátalakítást elősegítő program az új szövetségi tartományokban"

F. G. Jacobs főtanácsnok indítványa, az ismertetés napja: 2005. február 24.

A Bíróság ítélete (nagytanács), 2005. december 13.

Az ítélet összefoglalása

1. Megsemmisítés iránti kereset - Természetes vagy jogi személyek - Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok - Hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül a támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító bizottsági határozat - Jogalanyok közös érdekeinek előmozdítására létrehozott egyesület keresete, amely egyesület tagjai között az említett támogatás kedvezményezettjeinek néhány közvetlen versenytársa is megtalálható - Elfogadhatatlanság

(EK 88. cikk, (2) és (3) bekezdés és EK 230. cikk, negyedik bekezdés)

2. Megsemmisítés iránti kereset - Természetes vagy jogi személyek - Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok - Olyan támogatási programot engedélyező bizottsági határozat, amelyet módosítottak, mert a hivatalos vizsgálati eljárás alapján megállapították a támogatási programnak a közös piaccal való összeegyeztethetetlenségét - Olyan egyesület keresete, amely az említett eljárásban aktív szerepet játszott, amely szerep azonban nem megy túl az EK 88. cikk (2) bekezdésében az érintett felek számára biztosított eljárási jogok gyakorlásán - Elfogadhatatlanság

(EK 88. cikk, (2) és (3) bekezdés)

1. Az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján valamely természetes vagy jogi személy csak akkor indíthat eljárást a nem neki címzett határozat ellen, ha az őt közvetlenül és személyében érinti. Azok a jogalanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat egyes sajátos tulajdonságaik, vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, amely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket.

Állami támogatásokról szóló bizottsági határozat esetén a támogatásoknak az EK 88. cikk szerinti előzetes vizsgálati eljárása során csak az ugyanezen cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálati eljárás keretében - amelynek célja, hogy a Bizottság számára lehetővé tegye az ügy valamennyi körülményéről való teljes körű tájékozódást - írja elő a Szerződés a Bizottság számára azt a kötelezettséget, hogy az érintetteket felhívja észrevételeik megtételére.

Amennyiben a Bizottság, az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos eljárás megindítása nélkül, az ugyanezen cikk (3) bekezdése alapján hozott határozatával megállapítja, hogy valamely támogatás összeegyeztethető a közös piaccal, az említett eljárási garanciák kedvezményezettjei e garanciák tiszteletben tartását csak akkor tudják érvényesíteni, ha lehetőségük van arra, hogy e határozatot a közösségi bíróság előtt megtámadják. Ezért az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett fél által az ilyen határozat ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetet a közösségi bíróság akkor nyilvánítja elfogadhatónak, ha azzal a felperes az utóbbi rendelkezés által biztosított eljárási jogait kívánja védelmezni. Márpedig az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintettek, akik így az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján megsemmisítés iránti keresetet nyújthatnak be, azok a személyek, vállalkozások vagy egyesületek, amelyek érdekeit esetleg sérti valamely támogatás megadása, azaz különösen a versenytárs vállalkozások és a szakmai szervezetek.

Ezzel szemben, ha a felperes a támogatást értékelő határozatnak mint ilyennek a megalapozottságát vonja kétségbe, akkor pusztán az a körülmény, hogy a felperes az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett félnek tekinthető, nem elegendő a kereset elfogadhatóságához. A felperesnek ezért azt is bizonyítania kell, hogy sajátos helyzetben van, azaz a határozat egyes sajátos tulajdonságai vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rá, amely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal olyan módon egyéníti őt, ahogy az ilyen határozat a címzettjét egyénítené. Ez különösen olyan esetben van így, ha a megtámadott határozat tárgyát képező támogatás a felperes piaci helyzetét érzékelhetően érinti.

A jogalanyok valamely csoportja közös érdekeinek az előmozdítására létrehozott egyesület csak akkor tekinthető személyében érintettnek, ha a megtámadott határozat tárgyát képező támogatás tagjainak piaci helyzetét érzékelhetően érinti. Ez még akkor sincs így, ha feltételezzük, hogy egy ilyen egyesület egyes tagjai olyan gazdasági szereplők, akik a nyújtott támogatások kedvezményezettjeinek közvetlen versenytársai, és ezért a megtámadott határozat szükségképpen érinti versenyhelyzetüket, amennyiben elfogadottnak tűnik, hogy az Európai Unióban az érintett ágazat minden szereplője az említett támogatások kedvezményezettjei versenytársának tekinthető.

(vö. 32-37., 70-72. pont)

2. Az a körülmény, hogy valamely egyesület aktívan részt vett valamely támogatási program hivatalos vizsgálati eljárásban, valamint a vizsgálatot követően elfogadott, a közös piaccal való összeegyeztethetetlenséget megállapító határozat végrehajtásával kapcsolatos informális vitákban, és tette mindezt aktívan, többször és tudományos szakvéleményekre támaszkodva, valamint az a körülmény, hogy az említett eljárás során fontos tárgyalópartner szerepét töltötte be, hogy a támogatási programot módosításokkal, de új hivatalos vizsgálati eljárás megindítása nélkül engedélyező megtámadott határozat közvetlenül összefügg az első határozattal, valamint hogy a Bizottság maga is elismerte, hogy ezen egyesületnek befolyása volt a döntéshozatali folyamatra, és fontos információk forrása volt, nem elegendő ahhoz, hogy olyan tárgyalópartnernek minősüljön, amelyet a megtámadott határozat személyében érint, mivel a hivatalos vizsgálati eljárásban játszott szerepe nem lép túl az EK 88. cikk (2) bekezdése által az érintett felek részére biztosított eljárási jogok gyakorlásán. Az említett egyesület tehát nem jogosult az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján hozott, nem hozzá címzett bizottsági határozat megtámadására.

(vö. 55-58. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2005. december 13.(*)

"Fellebbezés - Német hatóságok által a termőföld szerzéséhez nyújtott támogatások - Termőföld-privatizációs és mezőgazdasági szerkezetátalakítást elősegítő program az új szövetségi tartományokban"

A C-78/03. P. sz. ügyben,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviseli: J. Flett és V. Kreuschitz, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

fellebbezőnek,

a többi fél az eljárásban:

a Németországi Szövetségi Köztársaság (képviseli M. Lumma, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó az elsőfokú eljárásban,

az Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum eV (Borken [Németország], képviseli: M. Pechstein professeur)

felperes az elsőfokú eljárásban,

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2003. február 19-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, P. Jann, C. W. A. Timmermans, A. Rosas, K. Schiemann és J. Makarczyk tanácselnökök, C. Gulmann (előadó), A. La Pergola, J.-P. Puissochet, P. Kūris, Juhász E., E. Levits és A. Ó Caoimh bírák,

főtanácsnok: F. G. Jacobs,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának 2005. február 24-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésével az Európai Közösségek Bizottsága az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága által a T-114/00. sz., Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum kontra Bizottság ügyben 2002. december 5-én hozott ítélet (EBHT 2002., II-5121. o., a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel ez utóbbi elutasította az Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum eV (Jog és Tulajdon Akcióközösség, a továbbiakban: ARE) által az állami támogatásoknak az EK-Szerződés 87. és 88. cikke (korábbi 92. és 93. cikke) rendelkezéseinek keretében történő engedélyezéséről szóló, - az új német szövetségi tartományokban termőföldszerzésre irányuló programra vonatkozó - 1999. december 22-i bizottsági határozat (HL 2000., C 46., 2. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítése iránt benyújtott keresettel szemben a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogást.

Jogi háttér

2 Az EK 87. cikk (1) bekezdése szerint:

"Ha e szerződés másként nem rendelkezik, a közös piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet."

3 Az EK 88. cikk (2) bekezdésének első francia bekezdése így rendelkezik:

"Ha a Bizottság - azt követően, hogy felhívta az érintett feleket észrevételeik megtételére - megállapítja, hogy egy állam által vagy állami forrásból nyújtott támogatás a 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, vagy hogy az ilyen támogatást visszaélésszerűen használják fel, úgy határoz, hogy az érintett állam köteles a Bizottság által kitűzött határidőn belül a támogatást megszüntetni vagy módosítani."

4 Az EK 88. cikk (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A Bizottságot az észrevételei megtételéhez szükséges időben tájékoztatni kell minden támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. Ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a szándék a 87. cikk értelmében nem egyeztethető össze a közös piaccal, haladéktalanul megindítja a (2) bekezdés szerinti eljárást. Amíg ebben az eljárásban végső határozat nem születik, az érintett tagállam a tervezett intézkedéseket nem hajthatja végre."

A jogvita alapját képező tényállás

5 Az ARE olyan egyesület, amely a mezőgazdasági és erdőgazdasági ágazatban a lakóhelyüket elhagyni kényszerült és kisajátítás áldozatául esett személyekkel, az ipari, kézműipari és kereskedelmi ágazatban a tulajdonuktól megfosztott személyekkel, valamint az egykori szovjet megszállási övezet, illetve a volt Német Demokratikus Köztársaság területén székhellyel rendelkezett kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatosan felmerülő tulajdonjogi kérdésekkel foglalkozó csoportosulásokat fog össze.

6 Németország 1990. évben történt újraegyesítését követően a Német Demokratikus Köztársaságtól kb. 1,8 millió hektárnyi állami tulajdonban lévő mezőgazdasági és erdőgazdasági földterület került át a Németországi Szövetségi Köztársaság tulajdonába.

7 A kárpótlásról szóló törvény (Ausgleichsleistungsgesetz) értelmében, amely 1994. december 1-jén lépett hatályba, és amely a kártalanításról és kárpótlásról szóló törvény (Entschädigungs- und Ausgleichsleistungsgesetz, a továbbiakban: ELAG) 2. cikkét képezi, különböző személycsoportok a valós forgalmi érték felénél alacsonyabb áron szerezhették meg a volt Német Demokratikus Köztársaság területén elhelyezkedő, a Treuhandanstalt, a volt Német Demokratikus Köztársaság vállalatainak szerkezetátalakításával megbízott közjogi szervezet kezelésében lévő mezőgazdasági földterületeket. E csoportok közé tartoztak - azzal a feltétellel, hogy 1990. október 3-án helyi lakosok voltak, és 1996. október 1-jén tartós bérlői voltak korábban állami tulajdonban lévő, a Treuhandanstalt által privatizálandó termőföldeknek - elsősorban az akkori bérlők, a volt mezőgazdasági termelőszövetkezetek jogutódai, az 1945 és 1949 között, vagy a Német Demokratikus Köztársaság fennállása idején tulajdonuktól megfosztott, majd tulajdonukat visszakapott személyek, akik azóta újra mezőgazdasági tevékenységet folytattak, és azok az új gazdálkodóként megjelölt személyek, akik korábban nem birtokoltak termőföldet az új tartományok területén. Ezt követő kategóriába tartoznak a tulajdonuktól 1949 előtt megfosztott és a javaik tulajdonába való visszahelyezésre nem jogosult volt tulajdonosok, akik helyben nem folytatnak újra mezőgazdasági tevékenységet. Ez utóbbiak csak azokat a területeket szerezhetik meg, amelyeket az elsődlegesen jogosultak nem vásároltak meg.

8 Az említett törvény az erdőterületek esetében is lehetővé tette a kedvezményes tulajdonszerzést, és tartalmazta az érintett személycsoportok törvényi meghatározását.

9 E termőföldszerzési programmal szemben német állampolgárok és más tagállamok állampolgárai által benyújtott panaszok következtében a Bizottság 1998. március 18-án megindította az EK-Szerződés 93. cikkének (2) bekezdése (jelenleg EK 88. cikk (2) bekezdés) szerinti hivatalos vizsgálati eljárást (HL 1988. C 215., 7. o.).

10 Az említett vizsgálati eljárást követően hozott, a kárpótlási törvény alapján történő termőföldszerzésről szóló, 1999. január 20-i 1999/268/EK határozatában (HL L 107., 21. o., a továbbiakban: 1999. január 20-i határozat) a Bizottság a termőföldszerzési programot a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, amennyiben az e program keretében nyújtott támogatásoknak feltétele volt az érintett személyek helyben lakása 1990. október 3-án, és e támogatások túllépték az agrárstruktúrák hatékonyságának javításáról szóló, 1997. május 20-i 950/97/EK tanácsi rendelet (HL L 1997. 142., 1. o.) által a nem hátrányos helyzetű térségekben a mezőgazdasági földterületek megszerzéséhez nyújtható támogatások intenzitásának 35%-ban megállapított felső határát. Különösen a 1990. október 3-i helyben lakás feltételével kapcsolatban a Bizottság a következőket állapította meg:

"[A] törvény az új tartományokbeli természetes és jogi személyeknek [kedvez] azokkal szemben, akiknek lakóhelye, illetve székhelye nem Németországban van, ezért sérti [az EK 43-48.] cikk szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.

Talán igaz ugyan, hogy de jure a Közösség valamennyi polgárának lehetősége volt annak bizonyítására, hogy 1990. október 3-án elsődleges lakóhelye [a volt Német Demokratikus Köztársaság] területén volt, ezt a feltételt de facto azonban szinte kizárólag a német polgárok tudták teljesíteni, különösen azok, akiknek lakóhelye az új tartományok területén volt.

E feltételnek ezért kizáró hatása van azon személyekre nézve, akik nem felelnek meg annak a feltételnek, hogy (elsődleges) lakóhelyük a [volt Német Demokratikus Köztársaság] területén legyen.

[...]

Az 1990. október 3-i helyben lakás mint különbségtételi kritérium [megkövetelése] csak akkor igazolható, ha az a jogalkotó által kitűzött cél eléréséhez szükséges és alkalmas.

[...]

A cél [...] a szerzésben érdekelt személyek bevonása volt, akik, illetve akik családja, évtizedeken keresztül a [Német Demokratikus Köztársaságban ] éltek és dolgoztak.

[...]

Ennek a célnak az eléréséhez azonban nem lett volna szükség az 1990. október 3-i helybenlakási referencianap meghatározására. A kárpótlásról szóló törvény 3. §-ának (1) bekezdése az új gazdálkodóknak, illetve a jogi személyeknek ugyanis megengedte a termőföldszerzési programban történő részvételt, ha azok 1996. október 1-jén korábban állami tulajdonban lévő, a Treuhandanstalt által privatizálandó termőföldek tartós bérlői voltak.

E vizsgálati eljárás során az érdekeltek kifejezetten felhívták a Bizottság figyelmét arra, hogy a tartós bérleti szerződések túlnyomó többségét keletnémetekkel kötötték [...]

Ebből egyértelműen az következik, hogy a jogalkotó által kitűzött cél megvalósulását - még ha e célkitűzés jogosságát (azaz a keletnémetek részvételét a termőföldszerzési programban) el is ismerjük - gyakorlatilag nem veszélyeztette volna az 1990. október 3-i referencianap kijelölésének mellőzése."

11 Az 1999. január 20-i határozat 2. és 3. cikkével a Bizottság kötelezte a Németországi Szövetségi Köztársaságot, hogy a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított, már odaítélt támogatásokat követelje vissza, illetve hogy e program keretében újabb támogatásokat már ne nyújtson.

12 E határozat rendelkező része a következő:

"1. cikk

A kárpótlásról szóló törvény 3. §-ában szabályozott termőföldszerzési program nem tartalmaz támogatást, amennyiben az pusztán a kisajátításokért, illetve a kisajátítással egy tekintet alá eső [hatósági] beavatkozásokért nyújtott kárpótlásról rendelkezik, és az általa biztosított előnyök azonosak vagy kisebb értékűek az e beavatkozásokkal okozott vagyoni károknál.

2. cikk

A támogatások összeegyeztethetők a közös piaccal, amennyiben azoknak nem feltétele az 1990. október 3-i helyben lakás, valamint ha tiszteletben tartják a nem hátrányos helyzetű térségekben a mezőgazdasági földterületek megszerzéséhez nyújtható támogatások intenzitásának a [...] 950/97 rendeletben megállapított 35%-os felső határát.

Azok a támogatások, amelyeknek feltétele az 1990. október 3-i helyben lakás, illetve amelyeknek intenzitása túllépi a nem hátrányos helyzetű térségekben a mezőgazdasági földterületek megszerzéséhez nyújtható támogatások intenzitásának a [...] 950/97 rendeletben megállapított 35%-os felső határát, nem egyeztethetők össze a közös piaccal.

Németország köteles megszüntetni a második számozatlan bekezdésben említett támogatásokat, és ilyeneket többé nem nyújthat.

3. cikk

Németország két hónapon belül visszaköveteli a közös piaccal összeegyeztethetetlen, a 2. cikk második számozatlan bekezdése szerint nyújtott támogatásokat. A visszafizetés a német anyagi és eljárási jogszabályok alapján történik, beleértve a támogatások nyújtásának időpontjától, a regionális támogatások értékelésénél használt referencia-kamatláb alapján számított kamatokat is.

[...]"

13 Az 1999. január 20-i határozat meghozatalát követően a német jogalkotó törvénytervezetet bocsátott ki a vagyoni jogok helyreállításáról szóló törvény (Vermögensrechtsergänzungsgesetz) kiegészítésére, amely törölte és módosította a termőföldszerzési program bizonyos szabályait. E törvénytervezet elsősorban megszüntette az 1990. október 3-i helyben lakás feltételét, és a támogatás intenzitását 35%-ban határozta meg (azaz a szóban forgó földterület vételárát annak forgalmi értéke mínusz 35%-ban rögzítette). A földterület csökkentett áron történő megszerzésének fő feltétele ezt követően a tartós bérlői státusz lenne.

14 Az új törvényjavaslatról értesítették a Bizottságot, amely megtámadott határozatával az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálati eljárás megindítása nélkül jóváhagyta azt. Ennek 123. pontjában a Bizottság megállapítja:

"Tekintettel a német hatóságok által nyújtott biztosítékokra, a Bizottság egyértelműen megállapította, elegendő földterület áll rendelkezésre ahhoz, hogy orvosolni lehessen minden hátrányos megkülönböztetést anélkül, hogy szükség lenne az ELAG [eredeti változata] alapján kötött szerződések felbontására. Amennyiben az új szabályozás még mindig tartalmaz olyan elemeket, amelyek, egyébként egyenlő feltételek mellett, kedvezőbb helyzetbe hoznák a keletnémeteket, ennek az előnyben részesítésnek a célja a mezőgazdasági szerkezetátalakítás elősegítése az új tartományokban, annak biztosításával, hogy az érintett személyek vagy azok családja, akik évtizedeken keresztül a Német Demokratikus Köztársaságban éltek és dolgoztak, szintén élvezhessék e szabályozás előnyeit. A Bizottság 1999. január 20-i határozatában elismerte e célkitűzés jogosságát, és nem kifogásolta azt."

15 Ezzel a megállapítással a Bizottság visszautasított egy sor olyan kritikát, amelyet az 1999. január 20-i határozat meghozatalát követően számos érdekelttől kapott, amelyek szerint a termőföldszerzési program a tartós bérlői státusz követelménye miatt a 1990. október 3-i helyben lakási feltétel nélkül is még mindig hátrányosan megkülönböztető, ami azt eredményezi, hogy a helyben lakás feltétele megmarad, és a megszerezhető földterületek száma túlságosan csökken.

16 Miután a megtámadott határozat engedélyezte a termőföldszerzési programot, a német jogalkotó elfogadta a vagyoni jogok helyreállításáról szóló törvény kiegészítéséről szóló törvényt.

Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott ítélet

17 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2000. május 2-án érkezett keresetlevelével az ARE megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be a megtámadott határozat ellen.

18 Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2000. június 20-án érkezett külön beadványában a Bizottság elfogadhatatlansági kifogást terjesztett elő arra hivatkozva, egyrészt, hogy a megtámadott határozat az ARE-t nem érinti közvetlenül és személyében, másrészt, hogy ez utóbbi eljárással való visszaélést követett el.

19 2000. november 9-i végzésével az Elsőfokú Bíróság negyedik kibővített tanácsának elnöke helyt adott a Németországi Szövetségi Köztársaság kérelmének, és engedélyezte annak beavatkozóként történő részvételét a Bizottság kérelmeinek támogatása végett.

20 A megtámadott ítélettel az Elsőfokú Bíróság elutasította a Bizottság által a kereset ellen emelt elfogadhatatlansági kifogást.

21 A megtámadott ítélet 45. pontja emlékeztet arra, hogy a megtámadott határozat meghozatalára az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján került sor, anélkül hogy a Bizottság megindította volna az ugyanezen cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást. Az Elsőfokú Bíróság kifejtette továbbá, hogy az ARE tehát úgy tekintendő, mint amelyet a megtámadott határozat közvetlenül és személyében érint, amennyiben, először, a keresete az említett (2) bekezdésben biztosított eljárási jogok védelmére irányul, illetve, másodszor, ez utóbbi rendelkezés értelmében véve érintett félnek tekinthető.

22 A megtámadott ítélet 47. pontjában az Elsőfokú Bíróság kifejti, hogy "a felperes nem kifejezetten azt kifogásolta, hogy a Bizottság megsértette az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti [hivatalos vizsgálati] eljárás megindítására irányuló kötelezettségét, ami megakadályozta a felperest abban, hogy az e rendelkezés által biztosított eljárási jogait gyakorolja. A jelen megsemmisítés iránti kereset alátámasztására felhozott jogalapokat, különösen az állampolgárság alapján történő bármilyen hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére alapított jogalapot, azonban úgy kell értelmezni, hogy ezek annak megállapíttatására irányulnak, hogy a megtámadott intézkedések közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata során komoly nehézségek mutatkoznak, amelyekre tekintettel a Bizottság köteles a hivatalos [vizsgálati] eljárást megindítani."

23 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 49. pontjában e tekintetben arra a következtetésre jut, hogy "a keresetet ezért úgy kell értelmezni, mint amely azt rója a Bizottság terhére, hogy az a szóban forgó támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata során észlelt komoly nehézségek ellenére nem indította meg az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos [vizsgálati] eljárást, azaz mint amelyet végső soron az említett rendelkezés által nyújtott eljárási garanciák védelme érdekében nyújtottak be."

24 Ami azt a kérdést illeti, hogy az ARE az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében érintett félnek tekintendő-e, az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 52. pontjában kifejti, hogy "mivel a felperes egyesület, ezért először azt kell megvizsgálni, hogy a tagjai érintett félnek tekintendők-e az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében. A jogalanyok valamely csoportja közös érdekeinek előmozdítására létrehozott egyesületet, hacsak különleges körülmények, mint például a kérdéses intézkedés meghozatalához vezető (lásd alább a 65. és az azt követő pontokat) [hivatalos vizsgálati] eljárásban betöltött szerepe azt nem indokolják, nem lehet egy olyan jogi aktus által - az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében - közvetlenül és személyében érintettnek tekinteni, amely e csoport általános érdekeit érinti, következésképpen tagjai nevében nem nyújthat be megsemmisítés iránti keresetet, ha tagjai ilyen keresetet egyénileg nem terjeszthetnek elő (a 19/62-22/62. sz., Fédération nationale de la boucherie en gros et du commerce en gros des viandes és társai kontra Tanács egyesített ügyekben 1962. december 14-én hozott ítélet [EBHT 1962., 943. o.] és a C-321/95. P. sz., Greenpeace Council és társai kontra Bizottság ügyben 1998. április 2-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-1651. o.] 14. és 29. pontja, valamint a C-409/96. P. sz., Sveriges Betodlares és Henrikson kontra Bizottság ügyben 1997. december 18-án hozott végzés [EBHT 1997., I-7531. o.] 45. pontja, illetve a T-69/96. sz., Hamburger Hafen- und Lagerhaus és társai kontra Bizottság ügyben 2001. március 21-én hozott ítélet [EBHT 2001., II-1037. o.] 49. pontja)."

25 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 63. pontjában megállapítja, hogy az ARE részéről "elfogadhatónak kell tekinteni a jelen megsemmisítés iránti kereset benyújtását [a tagjai] nevében, akik az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében érintett felek, lévén, hogy ilyen keresetet egyénileg is benyújthattak volna."

26 A megtámadott ítélet 65-70. pontjának szövege a következő:

"65 Ezen túlmenően a felperes azért is tekinthető úgy, mint akit a [megtámadott] határozat személyében érint, mivel a keresetindításhoz fűződő saját érdekére hivatkozik, mondván, hogy az említett határozat tárgyalási pozícióját hátrányosan érintette (lásd a 67/85., 68/85. és 70/85. sz. egyesített Van der Kooy és társai kontra bizottság ügyben 1988. február 2-án hozott ítélet [EBHT 1988., 219. o.] 19-25. pontját, a C-313/90. sz., CIRFS és társai ügyben 1993. március 24-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-1125. o.] 29. és 30. pontját; a T-380/94. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12-én hozott ítélet [EBHT 1996., II-2169. o.] 50. pontját, valamint a T-55/99. sz., CETM kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 29-én hozott ítélet [EBHT 2000., II-3207. o.] 23. pontját).

66 A felperes ugyanis több alkalommal, és tudományos szakvéleményekre támaszkodva, aktívan vett részt mind az 1999. január 20-i határozat meghozatalához vezető hivatalos vizsgálati eljárásban, mind pedig az e határozat végrehajtásával kapcsolatos informális vitákban. A Bizottság maga is elismeri, hogy a felperesnek befolyása volt a döntéshozatal menetére, és hogy érdekes információkat szolgáltatott.

67 Következésképpen a fenti 65. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében elfogadható lett volna a felperes mint személyében érintett által a hivatalos vizsgálati eljárás lezárásaként hozott határozat megsemmisítése iránt indított kereset, ha egy ilyen határozat hátrányos lett volna a felperes által képviselt érdekekre nézve.

68 Márpedig, amint a Bizottság azt a tárgyalás során megerősítette, a megtámadott határozat "kizárólag és közvetlenül egy korábbi bizottsági határozat végrehajtását érinti", azaz az 1999. január 20-i határozatét. Így a megtámadott határozat közvetlenül összefügg az 1999. január 20-i határozattal.

69 Tekintettel e két határozat közötti összefüggésre és a felperes fontos tárgyalópartneri szerepére az 1999. január 20-i határozattal zárult hivatalos eljárás során, a felperes egyénítése e határozat vonatkozásában szükségszerűen kiterjed a megtámadott határozatra is, még akkor is, ha a felperes az e határozat meghozatalához vezető bizottsági vizsgálatban nem vett részt. E megállapítással nem ellentétes, hogy az 1999. január 20-i határozat alapjában véve nem sértette a felperes által képviselt érdekeket.

70 A fentiekből következik, hogy a felperes a fenti 42. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében személyében érintett."

A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

27 Fellebbezésében a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- hozzon érdemi határozatot az ügyben, és az ARE által benyújtott keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el, mivel a megtámadott határozat az ARE-t nem érinti személyében az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében, vagy

- az elfogadhatatlanság kérdését illetően utalja vissza az ügyet az Elsőfokú Bíróság elé, és

- kötelezze az ARE-t mind az első-, mind a másodfokú eljárás költségeinek viselésére.

28 Az ARE azt kéri, hogy a Bíróság:

- a fellebbezést teljes egészében utasítsa el, és

- kötelezze a Bizottságot a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

29 A Bíróság Hivatalához 2003. május 23-án érkezett beadványában a Németországi Szövetségi Köztársaság tájékoztatta a Bíróságot, hogy a Bizottság fellebbezésében szereplő észrevételeken túlmenő egyéb észrevétele nincs, ezért külön beadványt nem nyújt be.

A megtámadott ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kérelemről

30 A Bizottság fellebbezésének alátámasztására az Elsőfokú Bíróság általi téves jogalkalmazásra alapított hét jogalapot nevez meg:

- mivel azt állapította meg, hogy a megtámadott határozat, annak általános hatálya ellenére, az ARE-t személyében érinti, és hogy a határozat őt, illetve egy vagy több tagját valamely sajátos személyes tulajdonság, vagy őket minden más személytől megkülönbözető ténybeli helyzet miatt érinti;

- mivel a személyes érintettség feltételével kapcsolatos megállapításait arra a tényre alapozta, hogy a versenytársi viszonyon alapuló személyes érintettség feltétele eltérő aszerint, hogy az EK 88. cikk (2) bekezdése vagy ugyanezen cikk (3) bekezdése alapján hozott határozatról van-e szó, ezért az elfogadhatóságra más szempontok irányadók;

- mivel a versenytársi viszony feltételét alkalmazta, amely szerint a határozatnak az ARE versenyjogi helyzetét kell érintenie, amely különböző, és kevésbé szigorú feltétel, mint amelyet a Bíróság alakított ki, miszerint a határozatnak érezhető kedvezőtlen hatást kell gyakorolnia erre a helyzetre;

- mivel saját elhatározásából, és a Bizottság, az elsőfokú eljárásban részt vevő beavatkozó vagy az ARE meghallgatása nélkül egy újabb, a keresetlevélben nem szereplő jogalapot vett fel;

- mivel azt állapította meg, hogy az ARE a tárgyalási pozíciójában érintett, és ezért a megtámadott határozat által személyében érintettnek tekintendő;

- mivel a megtámadott ítélet indokolása nem kellően egyértelmű, és

- mivel ellentmondásos az a megállapítása, hogy egyrészt a támogatásokkal kapcsolatos szabályozás szerinti eljárás keretben a Bizottság nem hallgatta meg az ARE-t, illetve másrészt az ARE meghallgatása olyan mértékű volt, hogy tárgyalópartneri státuszra tett szert.

Előzetes észrevételek

31 A fellebbezés alátámasztására felhozott jogalapok vizsgálata előtt emlékezetbe kell idézni a kereshetőségi jogra vonatkozó releváns szabályokat abban az esetben, ha valamely, állami támogatásról szóló bizottsági határozattal szemben nem a tagállam, e határozat címzettje, hanem más jogalany kíván fellépni.

32 Az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján valamely természetes vagy jogi személy csak akkor indíthat eljárást a nem neki címzett határozat ellen, ha az őt közvetlenül és személyében érinti.

33 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azok a jogalanyok, akik nem címzettjei valamely határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos tulajdonságaik, vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, amely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket (lásd többek között a C-25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15-én hozott ítélet [EBHT 1963., 197. o.] 223. pontját, a C-198/91. sz., Cook kontra Bizottság ügyben 1993. május 19-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-2487. o.] 20. pontját és a C-298/00. P. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-4087. o.] 36. pontját).

34 Állami támogatásról szóló bizottsági határozatok esetén szem előtt tartandó, hogy különbséget kell tenni egyrészről a támogatásoknak az EK 88. cikk (3) bekezdése szerinti előzetes vizsgálati eljárás, amelynek célja pusztán az, hogy a Bizottság előzetes véleményt formálhasson az adott támogatás részleges vagy teljes összeegyeztethetőségéről, másrészről az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálati eljárás között. Csak ez utóbbi vizsgálati eljárás keretében - amelynek célja, hogy a Bizottság számára lehetővé tegye az ügy valamennyi körülményéről való teljes körű tájékozódást - írja elő az EK-Szerződés a Bizottság számára azt a kötelezettséget, hogy az érintetteket felhívja észrevételeik megtételére (a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 22. pontja, a C-225/91. sz., Matra kontra Bizottság ügyben 1993. június 15-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-3203. o.] 16. pontja és a C-367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ügyben 1998. április 2-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-1719. o.] 38. pontja).

35 Amennyiben a Bizottság, a 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos eljárás megindítása nélkül, az ugyanezen cikk (3) bekezdése alapján hozott határozatával megállapítja, hogy valamely támogatás összeegyeztethető a közös piaccal, az említett eljárási garanciák kedvezményezettjei e garanciák tiszteletben tartását csak akkor tudják érvényesíteni, ha lehetőségük van arra, hogy e határozatot a közösségi bíróság előtt megtámadják (a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 23. pontja, a Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 17. pontja, és Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ügyben hozott ítélet 40. pontja). Ezért az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett személy által az ilyen határozat ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetet a közösségi bíróság akkor nyilvánítja elfogadhatónak, ha azzal a felperes az utóbbi rendelkezés által biztosított eljárási jogait kívánja védelmezni (a fent hivatkozott Cook kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 23-26. pontja és a Matra kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 17-20. pontja).

36 Márpedig az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintettek, akik így az EK 230. cikk negyedik bekezdése alapján megsemmisítés iránti keresetet nyújthatnak be, azok a személyek, vállalkozások vagy egyesületek, amelyek érdekeit esetleg sérti valamely támogatás megadása, azaz különösen a versenytárs vállalkozások és a szakmai szervezetek (lásd többek között a fent hivatkozott Bizottság kontra Sytraval és Brink's France ügyben hozott ítélet 41. pontját).

37 Ezzel szemben, ha a felperes a támogatást értékelő határozatnak mint ilyennek a megalapozottságát vonja kétségbe, akkor pusztán az a körülmény, hogy a felperes az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében vett érintett félnek tekinthető, nem elegendő a kereset elfogadhatóságához. A felperesnek azt is bizonyítania kell, hogy a fent hivatkozott Plaumann kontra Bizottság ügyben hozott ítélet értelmében vett sajátos helyzetben van. Ez különösen olyan esetben van így, ha a megtámadott határozat tárgyát képező támogatás piaci helyzetét érzékelhetően érinti (ezzel kapcsolatban lásd a 169/84. sz., Cofaz és társai kontra Bizottság ügyben 1986. január 28-án hozott ítélet [EBHT 1986., 391. o.] 22-25. pontját, és a fent hivatkozott Sveriges Betodlares Centraförening és Henrikson kontra Bizottság ügyben hozott végzés 45. pontját).

38 Ezek azok a jogi elemek, amelyek alapján a Bizottság által a fellebbezésében felhozott jogalapokat vizsgálni kell.

39 Elsőként a negyedik és ötödik jogalap vizsgálandó.

A negyedik fellebbezési jogalapról

A felek érvei

40 A negyedik fellebbezési jogalapjával a Bizottság arra hivatkozik, hogy mivel az Elsőfokú Bíróság úgy tekintette, hogy az ARE az EK 88. cikk (2) bekezdése által biztosított eljárási jogainak védelmében indította a keresetét, az Elsőfokú Bíróság a lényeges eljárási szabályok megsértésére vonatkozó, új jogalapot vezetett be. A Bizottság továbbá előadja, hogy ezzel a ponttal kapcsolatban soha nem volt alkalma a védelemhez való jogának gyakorlására.

41 Az ARE ezzel szemben arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság a pergazdaságosság elvét tartotta tiszteletben, amikor a keresetét úgy értelmezte, hogy az a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának elmulasztása ellen irányul. A Bizottság számára kedvezően korlátozta ugyanis az ARE eredeti keresetének tárgyát. Az ARE azt is fenntartja, hogy a megtámadott határozat anyagi jogi jogellenességére vonatkozó valamennyi érve azt támasztja alá, hogy a szóban forgó támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségének megállapítása tekintetében komoly nehézségek állnak fenn. Mindenesetre a közösségi bíróság hivatalból vizsgálhatja az említett egyesület eljárási jogai megsértésének kérdését, tekintettel arra, hogy nem került sor az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítására. Ezért nem releváns a Bizottságnak az az érve, miszerint meg volt fosztva attól a lehetőségtől, hogy védekezzen a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának elmaradására alapított jogalappal szemben. Végül, az ARE szerint a Bizottság teljes egészében vitatta, hogy az ARE tagjai a támogatás kedvezményezettjeinek versenytársai, és ezért érintett feleknek kell őket tekinteni a hivatalos vizsgálati eljárás során, amely minőség döntő jelentőségű a személyes érintettség feltételének vizsgálatakor.

A Bíróság álláspontja

42 A megtámadott ítélet 3., 6., 8., 9., 66. és 68. pontjából az következik, hogy:

- az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálati eljárást követő 1999. január 20-i határozattal a Bizottság az ELAG által létrehozott termőföldszerzési programot a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította, mivel az e program keretében nyújtott támogatások feltétele az 1990. október 3-i helyben lakás volt, illetve mivel túllépték a 950/97 rendelet által a nem hátrányos helyzetű térségekben a mezőgazdasági földterületek megszerzéséhez nyújtható támogatások intenzitásának 35%-ban megállapított felső határát. A kárpótlásról szóló törvény által előírt, az 1990. október 3-i helyben lakás feltételére vonatkozólag a Bizottság különösen az alábbiakat állapította meg:

- a törvény az új tartományokbeli természetes és jogi személyeknek kedvez azokkal szemben, akiknek lakóhelye, illetve székhelye nem Németországban van, ezért sérti az EK 43-48. cikk szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét;

- talán igaz ugyan, hogy de jure a Közösség valamennyi polgárának lehetősége volt annak bizonyítására, hogy 1990. október 3-án elsődleges lakóhelye a volt Német Demokratikus Köztársaság területén volt, ezt a feltételt de facto azonban szinte kizárólag a német polgárok tudták teljesíteni, különösen azok, akiknek előző lakóhelye az említett területen volt;

- a jogalkotó által kitűzött cél megvalósulását, azaz a keletnémetek részvételét a termőföldszerzési programban - még ha e célkitűzés jogosságát el is ismerjük - gyakorlatilag nem veszélyeztette volna az 1990. október 3-i referencianap kijelölésének mellőzése;

- az 1999. január 20-i határozat meghozatalát követően a német jogalkotó törvénytervezetet dolgozott ki a vagyoni jogok helyreállításáról szóló törvény kiegészítésére, amely többek között törölte az 1990. október 3-i helyben lakás feltételét, és a támogatás intenzitását 35%-ban határozta meg (azaz a szóban forgó földterület vételárát annak forgalmi értéke mínusz 35%-ban rögzítette). A földterület csökkentett áron történő megszerzésének fő feltétele ezt követően a tartós bérlői státusz lenne, amely már az ELAG által megállapított feltételek között is szerepelt;

- ezen új törvényjavaslatról értesítették a Bizottságot, amely a megtámadott határozatával az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálati eljárás megindítása nélkül jóváhagyta azt;

- az ARE aktívan és tudományos szakvéleményekre támaszkodva több alkalommal vett részt mind az 1999. január 20-i határozat meghozatalához vezető hivatalos vizsgálati eljárásban, mind pedig az e határozat végrehajtásával kapcsolatos informális vitákban. A Bizottság maga is elismeri, hogy a felperesnek befolyása volt a döntéshozatal menetére, és hogy érdekes információk forrása volt;

- a megtámadott határozat az 1999. január 20-i határozat végrehajtásáról szól.

43 Ezért tehát egyértelmű, hogy az 1999. január 20-i határozat meghozatalához vezető hivatalos vizsgálati eljárás során az ARE megtehette észrevételeit, illetve hogy ennek keretében az egyesületnek lehetősége volt arra hivatkozni, hogy az ELAG által bevezetett támogatási program összeegyeztethetetlen a közös piaccal, különösen, mivel a támogatások nyújtását olyan feltételektől tette függővé, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértsék. Ugyancsak egyértelmű, hogy e határozatával a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősítette az ELAG által előírt támogatási programot, különösen annyiban, amennyiben az a támogatások nyújtását az 1990. október 3-i helyben lakás feltételéhez kötötte, amely feltétel alkalmas arra, hogy az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmát sértse, illetve hogy e határozat meghozatalát követően az 1999. január 20-i határozat végrehajtásáról szóló, megtámadott határozat jóváhagyta a német jogalkotó törvényjavaslatát, amely többek között eltörölte az 1990. október 3-i helyben lakás feltételét.

44 Ilyen körülmények között minden objektív alapot nélkülözőnek tűnnek az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 47. és 49. pontjában tett megállapításai, amelyek szerint annak ellenére, hogy nem hivatkoztak olyan jogalapra, amely kifejezetten azon alapul, hogy a Bizottság elmulasztotta az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti eljárás megindítására vonatkozó kötelezettsége teljesítését, a keresetet, figyelemmel az alátámasztására felhozott megsemmisítési okokra, úgy kell értelmezni, mint amely azt rója a Bizottság terhére, hogy a szóban forgó támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata során észlelt komoly nehézségek ellenére nem indította meg az említett cikk szerinti hivatalos vizsgálati eljárást, és mint amelyet végső soron az említett rendelkezésben biztosított eljárási garanciák védelme érdekében nyújtottak be.

45 A kereset ilyen átértelmezéséhez, amely a kereset tárgyának újbóli meghatározásához vezet, nem elegendő ugyanis egy olyan megállapítás, mint amely a megtámadott ítélet 47. pontjában található, miszerint a megsemmisítés iránti kereset alátámasztására felhozott jogalap, különösen az állampolgárság alapján történő bármilyen hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére alapított jogalap valójában annak megállapíttatására irányul, hogy a megtámadott intézkedések közös piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata során komoly nehézségek mutatkoztak, amelyek miatt a Bizottság köteles lett volna megindítani a hivatalos eljárást.

46 Egyébiránt, az Elsőfokú Bíróság semmilyen támpontot nem ad arra nézve, hogy az ARE által hivatkozott jogalapok értelmezése során miért úgy határozta meg a kereset tárgyát, ahogyan azt tette.

47 Márpedig az említett jogalapok ilyen értelmezésének indokolása annál inkább szükséges lett volna, mivel, ahogyan azt a megtámadott ítélet 39. pontjában az Elsőfokú Bíróság kifejtette, az ARE a keresetében rámutatott, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése saját érdeke, mert az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának szigorú alkalmazása esetén újra kellene osztani a vitás földterületeket, és ezen egyesület tagjai így nagyobb eséllyel juthatnának hozzá a földterületekhez, értésre adva ezzel, hogy az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának megsértésére alapított jogalap a megtámadott határozat érdemére vonatozott, és nem arra a tényre, hogy nem került sor az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítására.

48 A fentiekre tekintettel azt is meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a Bizottság nem kapott lehetőséget arra, hogy válaszoljon az ARE eljárási jogainak megsértésére alapított jogalap tekintetében.

49 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság tévedett, amikor úgy vélte, hogy az ARE hallgatólagosan felhozta azt a jogalapot is, hogy a Bizottság elmulasztotta az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítását.

50 Ezért a Bizottság által a fellebbezése alátámasztása végett felhozott negyedik jogalapot el kell fogadni.

Az ötödik jogalapról

A felek érvei

51 Ami a megtámadott ítélet 65-69. pontját illeti, ahol az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy az ARE-t a megtámadott határozat személyében érinti, mivel tárgyalási pozícióját hátrányosan érintette, a Bizottság mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy az Elsőfokú Bíróság nyilvánvaló tévedést követett el a tényállás értékelésénél, mivel erre az érvre az egyesület soha nem hivatkozott, valamint tévedett a jogban is, mert az Elsőfokú Bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy olyan jogi érveket tulajdonítson egy felperesnek, amelyeket az maga soha nem hozott fel. Ezt követően a Bizottság vitatja az Elsőfokú Bíróság azon megállapítását, amely szerint amiatt, hogy az ARE részt vett a megtámadott határozat meghozatalával végződő közigazgatási eljárásban, ezen egyesület eljáráshoz fűződő érdekkel rendelkező tárgyaló féllé vált. Végül, mivel úgy vélte, hogy az 1999. január 20-i határozat nem sértette az ARE érdekeit, az Elsőfokú Bíróság ténybeli tévedést és jogban való tévedést is elkövetett.

52 Az ARE előadja, hogy az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresetlevelében a saját kereshetőségi joga alapján, nem pedig tagjai mint érintett felek nevében indított keresetet, mivel szakmai egyesületként, mint önállóan érintett, részt vehetett volna a Bizottság által meg nem indított hivatalos vizsgálati eljárásban. Az egyesület azt is előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság ésszerűen értelmezte a tárgyalópartner jogi fogalmát, amikor aktív részvételét az 1999. január 20-i határozat meghozatalát megelőző hivatalos vizsgálati eljárásban e fogalom alkalmazása esetének tekintette.

A Bíróság álláspontja

53 A megtámadott ítélet 40. pontjában szerepel, hogy az ARE "hozzáteszi, hogy még ha az Elsőfokú Bíróság nem is tekintené vállalkozások vagy gazdasági szereplők egyesületének, a Bizottsággal szembeni tárgyalópartneri pozíciója és az eljárásban történő részvétele miatt akkor is úgy kellene tekinteni, mint amelyet a megtámadott határozat személyében érint".

54 A Bizottság szerint azonban az ARE soha nem hivatkozott tárgyalópartneri minőségére annak érdekében, hogy elfogadható legyen az általa benyújtott kereset a megtámadott határozat ellen. Egyebekben, ezen egyesület soha nem vitatta kifejezetten a Bizottság érvelésének ezt a pontját.

55 Mindenesetre ki kell emelni, hogy azok a körülmények, amelyekről az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy azokra tekintettel a megtámadott határozat az ARE-t közvetlenül érinti, mivel tárgyalópartneri pozícióját hátrányosan érinti, nem elegendőek e minőség megalapozására.

56 Ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, az a körülmény, hogy az ARE több alkalommal, és tudományos szakvéleményekre támaszkodva, aktívan részt vett mind az 1999. január 20-i határozat meghozatalához vezető hivatalos vizsgálati eljárásban, mind pedig az e határozat végrehajtásával kapcsolatos informális vitákban, és az a körülmény, hogy az említett eljárás során fontos tárgyalópartner szerepét töltötte be, hogy a megtámadott határozat az 1999. január 20-i határozattal közvetlenül összefügg, valamint hogy a Bizottság maga is elismerte, hogy ezen egyesületnek befolyása volt a döntéshozatali folyamatra, és fontos információk forrása volt, nem elegendő ahhoz, hogy ez utóbbi olyan tárgyalópartnernek minősüljön, mint a Landbouwschap a fent hivatkozott ítélettel zárult Van der Kooy kontra Bizottság ügyben vagy a Comité international de la rayonne et des fibres synthétiques (CIRFS) a fent hivatkozott ítélettel zárult CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben.

57 A Landbouwschap ugyanis kertészek érdekében, gázdíjakról tárgyalt a NV Nederlandse Gasunie de Groningennel (Hollandia), és az e díjakat rögzítő megállapodás egyik aláírója volt, amely díjakat az ebben az ügyben szereplő bizottsági határozat a közös piaccal összeegyeztethetetlennek ítélte, és e határozat ellen, többek között, a Landbouwschap a saját nevében nyújtott be keresetet. A CIRFS a szintetikus szálak legfontosabb nemzetközi gyártóit tömörítő egyesületként a Bizottság tárgyalópartnere volt, amellyel a szintetikusszál-gyártási ágazatban nyújtott állami támogatások terén bevezetendő "fegyelemről" tárgyalt, amelynek alkalmazásában a Bizottság hozott egy határozatot, amelyben úgy vélte, hogy bizonyos vállalkozás részére nyújtott bizonyos állami támogatást nem szükséges előre bejelenteni, és a CIRFS ezt a határozatot támadta meg.

58 Az ARE szerepe az 1999. január 20-i határozat meghozatalához vezető hivatalos vizsgálati eljárásban, amely nem lép túl az EK 88. cikk (2) bekezdése által az érintett felek részére biztosított eljárási jogok gyakorlásán, nem hasonlítható a jelen ítélet 56. pontjában említett ügyekben szereplő Landbouwschap vagy CIRFS szerepéhez, amely elegendő ahhoz, hogy az egyesület mint olyan az EK 88. cikk (2) vagy (3) bekezdése alapján hozott, nem ezen egyesülethez, hanem más személyhez címzett bizottsági határozatot jogosult legyen megtámadni.

59 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az Elsőfokú Bíróság tévedett a jogban, amikor úgy határozott, hogy a megtámadott határozat az ARE-t közvetlenül érinti, aminek következtében kereshetőségi joggal rendelkezik, mivel e határozat tárgyalópartneri pozícióját hátrányosan érintette.

60 Következésképpen az ötödik fellebbezési jogalapot el kell fogadni.

61 Mivel a negyedik és ötödik fellebbezési jogalapnak helyt kell adni, bebizonyosodik, hogy az ARE által a megtámadott határozat ellen benyújtott kereset elfogadhatóságának feltétele, miszerint az egyesületet a határozatnak személyében kell érintenie, nem teljesült, vagy legalábbis nem nyert bizonyítást, hogy teljesült, a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni.

62 Ennek következtében a másik öt fellebbezési jogalapot nem kell vizsgálni.

A kereset elfogadhatóságáról

63 A Bíróság alapokmánya 61. cikke első francia bekezdésének második mondata szerint az Elsőfokú Bíróság határozatának hatályon kívül helyezése esetén, ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti.

64 A jelen ügy állása ezt megengedi.

65 Egyértelmű ugyanis, hogy az ARE a megtámadott határozat megsemmisítését nem kifejezetten azzal az indokkal kérte, hogy a Bizottság elmulasztotta az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítására vonatkozó kötelezettsége teljesítését, vagy hogy az e rendelkezés által biztosított eljárási garanciák sérelmet szenvedtek. Ugyancsak egyértelmű, hogy az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás különböző szakaszaiban az egyesület soha nem vetette fel egy ilyen eljárás megindításának kérdését, és az ezzel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatra sem hivatkozott.

66 Továbbá arra is rá kell mutatni, hogy az ARE a fellebbezésre vonatkozó válaszbeadványában maga is elismeri, hogy az Elsőfokú Bíróság azért korlátozta eredeti keresetének tartalmát, hogy orvosolja az ARE által a megtámadott határozat eljárási minősítése során elkövetett jogban való tévedést. Ezen egyesület ugyanis először abban a feltevésben támadta meg a határozatot, hogy az a megelőző hivatalos vizsgálati eljárás lezárását megerősítő határozat volt, amely a módosított támogatási program végleges engedélyezését tartalmazza. Az ARE elismeri, hogy az Elsőfokú Bíróság a megtámadott határozatot helyesen tekintette a támogatások EK 88. cikk (3) bekezdése értelmében vett előzetes vizsgálatát lezáró határozatnak. Ezért megfelelt a pergazdaságosság elvének, hogy kereseti kérelmét az Elsőfokú Bíróság úgy tekintette, hogy annak benyújtására a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának elmaradása miatt került sor.

67 Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy az ARE célja a megtámadott határozat megsemmisítése iránt az Elsőfokú Bírósághoz benyújtott keresettel nem az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítása elmaradásának megtámadása és ezáltal az e rendelkezés által biztosított eljárási garanciák érvényesítése volt.

68 Valójában az ARE keresete a megtámadott határozat érdemben történő megsemmisítésére irányult.

69 Ezért az a puszta tény, hogy az ARE az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében érintettnek minősül, nem alapozza meg a kereset elfogadhatóságát. Ezért azt is bizonyítania kell, hogy a fent hivatkozott Plaumann kontra Bizottság ügyben hozott ítélet értelmében vett sajátos helyzetben van.

70 A jelen ügyben az ARE, mint jogalanyok valamely csoportja közös érdekeinek az előmozdítására létrehozott egyesület, csak akkor tekinthető a Plaumann kontra Bizottság ügyben hozott ítélet értelmében véve személyében érintettnek, ha a megtámadott határozat tárgyát képező támogatás tagjainak piaci helyzetét érzékelhetően érinti (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Cofaz és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 22-25. pontját, és a fent hivatkozott Sveriges Betodlares Centraförening és Henrikson kontra Bizottság ügyben hozott végzés 45. pontját).

71 Márpedig a jelen ügyben nem ez a helyzet.

72 Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy amint az a megtámadott ítélet 54. és 60. pontjából következik, az ARE egyes tagjai olyan gazdasági szereplők, akik a kárpótlásról szóló törvény által bevezetett támogatások kedvezményezettjeinek közvetlen versenytársai, és ezért a megtámadott határozat szükségképpen érinti versenyhelyzetüket, ebből nem következik, hogy a támogatások nyújtása jelentős mértékben befolyásolná piaci helyzetüket, belátható ugyanis, hogy amint az a megtámadott ítélet 55. pontjából következik, az Európai Unió összes mezőgazdasági termelője a termőföldszerzési program kedvezményezettjei versenytársának tekinthető.

73 Következésképpen az ARE nem tekinthető a megtámadott határozat által személyében érintettnek.

74 Így tehát a Bizottság által az Elsőfokú Bíróság előtt az ARE keresetével szemben emelt elfogadhatatlansági kifogás helytálló, ezért a keresetet el kell utasítani.

A költségekről

75 A Bíróság eljárási szabályzata 122. cikkének első bekezdése szerint, ha a fellebbezés megalapozatlan, vagy ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 69. cikke 2. §-ának első bekezdése alapján, amely a 118. cikk alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az ARE pervesztes lett, és a Bizottság ezt kérte, az ARE-t kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

1) Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának a T-114/00. sz., Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum kontra Bizottság ügyben 2002. december 5-én hozott ítéletét hatályon kívül helyezi.

2) Az Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum eV által az állami támogatásoknak az EK-Szerződés 87. és 88. cikke (korábbi 92. és 93. cikke) rendelkezéseinek keretében történő engedélyezéséről szóló, 1999. december 22-i bizottsági határozat megsemmisítése iránt az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához benyújtott keresetet - mint elfogadhatatlant - elutasítja.

3) Az Aktionsgemeinschaft Recht und Eigentum eV-t kötelezi mind az első-, mind a másodfokú eljárás költségeinek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.