A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31023/2023/7. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása (AZONNALI HATÁLYÚ felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [102/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet (Kk.R) 1. § (2) bek.] Bírók: Kovács Edit, Kulisity Mária, Vajas Sándor

A határozat elvi tartalma:

A munkavállaló munkaköre betöltésére alkalmatlan, következésképpen keresőképtelen volt. Az egészségügyi alkalmatlanságra tekintettel az alperes a felperest az eredeti munkakörében nem foglalkoztathatta, de a foglalkoztatási kötelezettség a konkrét perbeli esetben nem értelmezhető szűken, csak az adott munkakörre vonatkozóan. Az alperes köteles volt az ésszerű alkalmazkodás feltételeinek biztosítása körében a felperes foglalkoztatási lehetőségeit megvizsgálni, az elengedhetetlen és megfelelő módosításokat, amelyek nem jelentenek aránytalan és indokolatlan terhet, végrehajtani.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék M.70395/2021/29., *Fővárosi Ítélőtábla Mf.31023/2023/7.*, Kúria Mfv.10090/2023/7. (BH 2024.1.16)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

1.Mf.31.023/2023/7.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Varga M. Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: felperesi jogi képviselő ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe1) felperesnek a alperesi jogi képviselő (címe2, eljáró ügyintéző: dr. Kozma Anna ügyvéd) által képviselt alperes neve (címe3.) alperes ellen munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményei iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 33.M.70.395/2021/29. számú ítélete ellen az alperes által 33. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 113.904 (száztizenháromezer-kilencszáznégy) forint másodfokú perköltséget, valamint 364.493 (háromszázhatvannégyezer-négyszázkilencvenhárom) forint meg nem fizetett fellebbezési illetéket az Adó- és Vámhatóság illetékbevételi számlája javára. Az eljárási és fellebbezési illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Ítéleti tényállás

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás szerint a felperes 1995. november 13-tól állt az alperes alkalmazásában határozatlan idejű munkaviszonyban segédmunkás munkakörben.

[2] A felperes 2020. április 20. napjától 2021. március 30-ig keresőképtelen beteg volt.

[3] A Megyei Kormányhivatal 2021. január 5. napján kelt határozatával a felperes megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítására irányuló kérelmét elutasította arra hivatkozással, hogy a felperes keresőtevékenységet végez és rendszeres pénzellátásban részesül. A határozat szerint a felperes egészségi állapota 2020. szeptember 25-től 58 %-os, B2 minősítési csoportba tartozik. Egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága a rehabilitációval helyreállítható, azonban a komplex minősítés szakmai szabályáról szóló rendeletben meghatározott egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt.

[4] A Megyei Kormányhivatal komplex minősítést végző Szakértői Bizottság az alábbiakat állapította meg:

"Az igénylő egészségi állapotát, személyes körülményeit, panaszait, egészségkárosodásának jellegét, az ebből származó kizáró és korlátozó tényezőket és a munkaerő piaci esélyeit figyelembe véve rehabilitációja jelenleg nem javasolt, de megmaradt egészségi állapota alapján foglalkoztatható, keresőtevékenységet végezhet. Egészségkárosodása miatt leszűkült a választható foglalkozások száma. Az ellátható munkakörök száma a térségben csekély, tartós támogatással vagy védett körülmények között történő foglalkoztatásra van esély. A rehabilitációs szolgáltatások és támogatás segítségével sincs reális esély a nyílt munkaerő piacon történő elhelyezésére. Össz-szervezeti egészségkárosodása 42 %-os. A rehabilitáció szempontjából figyelembeveendő kizáró tényezők a munkakörnyezetben és a munkavégzésben: ép hallást igénylő munka végzése, fokozott érzelmi pszichés megterhelés, nehéz fizikai megterhelés. A foglalkozási rehabilitálhatóság minősítése: nem javasolt."

[5] A felperes a háziorvos által kiállított keresőképtelen állományról szóló orvosi igazolás alapján 2021. március 31-től keresőképes volt. A felperes 2021. március 31-től nem vált munkaképtelenné, könnyű fizikai, ép hallást nem igénylő, fokozottan nem balesetveszélyes, fokozott érzelmi és pszichés megterhelést nem jelentő munkakörben keresőtevékenységre alkalmas volt az egészségi állapota alapján.

[6] A 2021. április 6. napján kelt I. fokú soron kívüli munkaköri alkalmassági vélemény szerint a felperes segédmunkás munkakör ellátására nem alkalmas.

[7] Az alperes 2021. május 5. napján kelt levelével tájékoztatta a felperest, hogy a táppénz joga 2021. március 30-án lejárt, az orvosi alkalmassági vélemény alapján munkakörében nem alkalmas munkavégzésre, erre tekintettel a munkáltatót foglalkoztatási-, illetve munkabér fizetési kötelezettség nem terheli. Tájékoztatta továbbá a felperest, hogy a végzettségének megfelelő, illetve a komplex minősítést végző szakértői bizottság által megadott orvosi rehabilitáció kizáró tényezői szerint másik munkakört nem tud felajánlani a felperesnek. A fentiekre tekintettel társadalombiztosítási jogviszonya szünetel.

[8] Az alperes a felperes részére 2021. március 31. napjától munkabért nem fizetett és őt nem is foglalkoztatta.

[9] A felperes 2021. szeptember 23. napján munkavállalói azonnali hatályú felmondással megszüntette a munkaviszonyát. A felmondás indokolása szerint a felperes 2021. március 31-től keresőképes, az üzemorvos azonban megállapította, hogy segédmunkás munkakörben munkavégzésre nem alkalmas. Ezt követően az alperes közölte, hogy másik munkakört felajánlani nem tud, azonban a munkaviszonyt egészségi alkalmatlanságomra hivatkozással nem szüntette meg, sőt felszólította a felperest arra, hogy maga kezdeményezze a munkaviszonya megszüntetését. Miután a felperes nem volt hajlandó a munkaviszonyt felmondani, az alperes számára kérése ellenére sem biztosított munkát, pedig az Mt. 51. § (1) és (3) bekezdés alapján kötelessége lett volna a képzettségének és állapotának megfelelő másik munkakört felajánlani. Az alperes a munkaviszonyt továbbra is fenntartotta, de munkát nem biztosított, a felperest 2021.03.31. napjától állásidőre helyezte, de az alapbér fizetésére vonatkozó kötelezettségének - az Mt. 146. § (1) bekezdésében foglaltak ellenére - nem tett eleget. Az alperes ezzel a döntésével a felperest anyagilag ellehetetlenítette, mert így 2021.03.31. napja óta semmilyen jövedelme nincs, holott jelenleg is munkaviszonyban áll, egyúttal megakadályozta azt is, hogy rehabilitációs járulékban részesüljön. A felperes az alperest felszólította a jogsértő állapot rendezésére, azonban ez nem vezetett eredményre. Az alperes a munkaviszonyt azért nem szüntette meg egészségi alkalmatlanságra alapított rendes felmondással, hogy ne kelljen a felperes részére a munkáltatói rendes felmondás alapján járó 9 havi végkielégítést és a 90 nap felmentési időre járó távolléti díjat megfizetni. Ezen magatartásával az alperes megsértette az Mt. 6. és 7. §-ban rögzített általános magatartási követelményeket, különösen a joggal való visszaélés tilalmát.