62015CN0647[1]

C-647/15. sz. ügy: 2015. december 3-án benyújtott kereset - Magyarország kontra az Európai Unió Tanácsa

1.2.2016 HU Az Európai Unió Hivatalos Lapja C 38/43

2015. december 3-án benyújtott kereset - Magyarország kontra az Európai Unió Tanácsa

(C-647/15. sz. ügy)

(2016/C 038/56)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: Magyarország (képviselő: Fehér M.Z., meghatalmazott)

Alperes: Az Európai Unió Tanácsa

Kereseti kérelmek

A keresetben Magyarország azt kéri, hogy a Bíróság

- semmisítse meg a nemzetközi védelem területén Olaszország és Görögország érdekében elfogadott átmenti intézkedések megállapításáról szóló, 2015. szeptember 22-i (EU) 2015/1601 (1) tanácsi határozatot,

- Másodlagosan, amennyiben az első kereseti kérelemnek nem ad helyt, a Magyarországra vonatkozó résében semmisítse meg a megtámadott határozatot,

- kötelezze az Tanácsot az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Első jogi érv: A Magyar Kormány álláspontja szerint az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdése nem biztosított megfelelő jogalapot a Tanács számára, hogy a megtámadott határozatot elfogadja. Az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdése nem hatalmazza fel a Tanácsot jogalkotási aktus elfogadására, így olyan intézkedések elfogadására, amelyeket a megtámadott határozat tartalmaz, nevezetesen amelyek kötelező jelleggel eltérést jelentenek egy jogalkotási aktustól - jelen esetben a 604/2013/EU rendelettől. (2) A megtámadott határozat tartalmilag jogalkotási aktusnak minősül, tekintettel arra, hogy a 604/2013 rendelettől való eltérést határoz meg, ezért annak elfogadására nem kerülhetett volna sor az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdése alapján, amely kizárólag nem jogalkotási eljárásban elfogadott, azaz nem jogalkotási aktusok elfogadására hatalmazza fel a Tanácsot. Amennyiben mégis lehetséges volna az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdése alapján olyan jogi aktus elfogadása, amely egy jogalkotási aktustól való eltérést valósít meg, a Magyar Kormány álláspontja szerint a jogalkotási aktustól való eltérés nem lehet olyan mértékű, hogy az a jogalkotási aktus lényegét érintse, annak alapvető rendelkezéseit üresítse ki, mint a megtámadott határozat esetében.

Második jogi érv: Az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdésében meghatározott "átmeneti intézkedések" fogalmával nem egyeztethető össze egy 24 - bizonyos esetekben 36 - hónapos időszakra vonatkozóan megállapított intézkedés, amelynek hatásai ráadásul még e perióduson is túlmutatnak. A megtámadott határozat túlterjeszkedik az EUMSZ 78 cikkének (3) bekezdésében a Tanács számára adott felhatalmazáson azáltal, hogy időbeli hatályának meghatározása során nincs tekintettel az EUMSZ 78. cikkének (2) bekezdésén alapuló jogalkotási aktus elfogadásához szükséges időtartamra.

Harmadik jogi érv: A megtámadott határozat elfogadása során a Tanács megsértette az EUMSZ 293. cikkének (1) bekezdését, mivel a Bizottság javaslatától nem egyhangúsággal tért el.'

Negyedik jogi érv: A megtámadott határozat egy jogalkotási aktustól való eltérésről rendelkezik, tartalmilag jogalkotási aktusnak minősül, ezért - még akkor is, ha elfogadása lehetséges lett volna az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdése alapján - elfogadása során tiszteletben kellett volna tartani az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt 1. és 2. jegyzőkönyvben a nemzeti parlamentek számára biztosított, a jogalkotási aktusok véleményezésére vonatkozó jogot.

Ötödik jogi érv: A Tanács az Európai Parlamenttel történő konzultációt követően lényegesen módosította a tervezet szövegét, erről azonban nem folytatott újabb konzultációt az Európai Parlamenttel.

Hatodik jogi érv: A Tanács általi elfogadáskor nem álltak rendelkezésre a határozattervezet nyelvi változatai az Unió hivatalos nyelvein.

Hetedik jogi érv: A megtámadott határozat jogsértő azon okból kifolyólag is, hogy annak elfogadása ellentétes az EUMSZ 68. cikkel és az Európai Tanács 2015. június 25-26-i ülésén elfogadott következtetésekkel.

Nyolcadik jogi érv: A megtámadott határozat sérti a jogbiztonság és a normavilágosság elvét, mivel több ponton nem világos, hogy a megtámadott határozat rendelkezései miként alkalmazandóak, illetve hogyan viszonyulnak a 604/2013 rendelet rendelkezéseihez. Ilyen bizonytalan pont többek között az áthelyezési határozat elfogadására vonatkozó eljárási és garanciális szabályok alkalmazásának kérdése, valamint az, hogy a megtámadott határozat nem határozza meg egyértelműen az áthelyezésre történő kiválasztás kritériumrendszerét, illetve nem rendezi megfelelően a kérelmezők helyzetét az áthelyezési céltagállamban. A megtámadott határozat ellentétes a menekültek helyzetéről szóló genfi egyezménnyel (3), mivel úgy fosztja meg a kérelmezőket a kérelem benyújtása szerinti tagállam területén maradás jogától és teszi lehetővé áthelyezésüket egy másik tagállamba, hogy nem feltétlenül mutatható ki érdemi kapcsolat a kérelmező és az áthelyezési céltagállam között.

Kilencedik jogi érv: A megtámadott határozat sérti a szükségesség és az arányosság elvét. Egyrészt arra tekintettel, hogy a Bizottság eredeti javaslatához képest Magyarország kikerült a kedvezményezett tagállamok köréből, a megtámadott határozat indokolatlanul rendelkezik 120 000 nemzetközi védelmet kérelmező áthelyezéséről. Tekintettel arra, hogy a megtámadott határozatban Magyarországról történő áthelyezés már nem szerepel, az eredetileg javasolt 120 000 kérelmező számának meghatározása esetlegessé vált, elszakadt a Bizottság javaslatában megjelenő, ténylegesen kezelni kívánt helyezettől. Nem fogadható el, különösen nem egy az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott átmeneti intézkedés tekintetében, hogy a hatálya alá vont kérelmezők mintegy fele tekintetében későbbi fejlemények fényében kerüljön sor végleges döntésre áthelyezésükre vonatkozóan.

Tízedik jogi érv: Másodlagosan, szubszidiárius jelleggel a Magyarország azt állítja, hogy a megtámadott határozat sérti az arányosság elvét Magyarország tekintetében, mivel annak ellenére, hogy elismerten olyan tagállam, amelynek nagy számban léptek területére irreguláris migránsok és ahol nagy számban nyújtottak be nemzetközi védelem iránti kérelmet, mégis fogadó tagállamként kötelező kvótát állapít meg számára. A megtámadott határozat Magyarország tekintetében nem tesz eleget a 78. cikkének (3) bekezdésében foglaltaknak, mivel az e rendelkezésben foglalt feltételnek - mely szerint az intézkedéseket a harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlásával érintett tagállam érdekében lehet elfogadni - nem egyeztethető össze olyan intézkedés, amely egy ilyen tagállamra nézve kizárólag kötelezettséget állapít meg.

(1) HL L 248., 2015.9.24., 80. o.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendelete (2013. június 26.) egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról, HL L 180., 2013.6.29., 31. o., a továbbiakban: 604/2013 rendelet.

(3) Az 1967. január 31-i New York-i jegyzőkönyvvel kiegészített, a menekültek helyzetéről szóló 1951. július 28-i genfi egyezmény (a továbbiakban: a genfi egyezmény).