A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20979/2015/4. számú határozata vállalkozói díjkövetelés (ALVÁLLALKOZÓI díjkövetelés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 130. §, 157. §, 164. §, 196. §, 251. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 210. §, 220. §, 235. §, 236. §, 242. §, 379. §, 389. §, 397. §, 402. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Buglyó Gabriella Éva, Pestovics Ilona, Takácsné dr. Kükálo Judit

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.20.979/2015/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Dr. Áj Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen alvállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2014. január 15-én kelt 15.P.20.548/2012/49. számú ítélete ellen az alperes 50. szám alatt benyújtott fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 923.500 (kilencszázhuszonháromezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget és 300.000 (háromszázezer) Ft + áfa másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 12.469.500 forintot, és ebből 9.975.000 forint után 2005. december 25-től, 2.494.500 forint után 2006. január 20-tól járó kamatokat, továbbá 1.484.088 forint perköltséget. A felperest leletezés terhe mellett kötelezte, hogy 15 napon belül rójon le az iratoknál 150.000 forint eljárási illetéket. A beszámítási kifogást elutasította.

Ítéletének indokolásában az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy 2005 év elején az alperes, mint vállalkozó és a S. Zrt, mint megrendelő között vállalkozási szerződés jött létre, amelynek tárgya az M35 elkerülő út beruházása volt.

Ezen vállalkozói szerződés alapján kötött az alperes, mint megrendelő és a felperes, mint alvállalkozó 2005. március 26-án alvállalkozói szerződést, amelynek tárgya a H., M35 munkaterületre gépi földmunka biztosítása. Az alperes részéről az alvállalkozói szerződést G. E. írta alá. A szerződésben rögzítettek szerint a felperes, mint alvállalkozó a leigazolt gépnapló alapján a munka befejezésével vált jogosulttá végszámla kiállítására. Az alvállalkozói szerződés második oldalán szereplő 2. pontban a felek akként rendelkeztek, hogy a számla kiegyenlítése 90 napon belül átutalással történik az esetben, ha a megrendelő kifizeti az adott munkával kapcsolatosan az alperest, amennyiben nem, a késedelmi kamat a jegybanki alapkamat kétszerese. A felperes vállalta, hogy az alperes által megadott időpontban és helyen forgalomképes állapotban kiállít és üzemeltet munkagépeket. A szerződés mellékletében rögzítették a szerződő felek a munkagépek gyártmányát, típusát, darabszámát, valamint azt is, hogy egy órára jutó munkadíj 3.300 forint (helyesen 3.400 forint).

2005 márciusában kezdődtek meg a kivitelezési munkálatok. Ennek során a felperes H. M35 munkaterületen (a görbeházi-debreceni) területen végzett vízszállítási és locsolási tevékenységet 2005. október 17-éig. A vállalkozás teljesítése során a felperes MTZ traktorokkal és IFA-val is dolgozott, általában reggel 6-7 órától este 6-7 óráig folytak a munkák.

A napi munkavégzésre vonatkozó utasításokat a S. Zrt. helyszíni képviselője adta, ő határozta meg a munkavégzés helyét és módját. A S. Zrt. képviselője gyakorolta a konkrét felügyeletet a munkálatok felett és a napi ellenőrzést is ő végezte, illetve ténylegesen a munka irányítását is. Az egyes fuvarleveleket a S. Zrt. munkavállalója - H.R. - írta alá. Ezen fuvarlevelek alapján - G. E. - az alperes alkalmazottja teljesítésigazolást állított ki, amelyek alapján a vállalkozói díj kifizetésére került sor.

G. E. igazolta, hogy 2005. augusztus 24. és 2005. szeptember 23. között a felperes 2934 munkaórát teljesített. ami 3.400 forinttal számolva 9.975-600 forintot jelent, ami - a teljesítésigazolások szerint - vízszállítási munka ellenértéke volt.

2005 októberében a S. Zrt. értesítette az alperest, hogy H.R. olyan teljesítésigazolást írt alá, ami mögött munkavégzés nem volt. A S. Zrt. álláspontja szerint 3300 óra igazolása tényleges munkavégzés nélkül történt.

A fentiek miatti vizsgálat eredményeként 2005. október 15-én a S. Zrt. megszüntette H.R. munkaviszonyát, aki ettől kezdve az alperes munkavállalója volt 2006 májusáig.

2005. október 18-án az alperes részéről G. E. és a felperes egy jegyzőkönyvet írt alá, amelynek tárgya a felperes által végzett munkák vonatkozásában „teljesítés el nem ismerése". Ebben a jegyzőkönyvben azt rögzítették, hogy az alperes 2005. október 17-én szerzett tudomást arról, hogy a felperes, mint egyéni vállalkozó az M35 munkaterületen végzett vízszállítási tevékenységét az augusztus 24-től szeptember 23-ig terjedő időszakra nem ismerték el.

Mivel a S. Zrt. nem ismerte el az alperesi teljesítést, az alperes sem ismerte el a felperesi teljesítést.

Miután az alperes részéről vállalkozói díj megfizetésére nem került sor, 2010. október 20-án a felperes felszólította az alperest, hogy a 128948. számú számlájára 12.469.500 forintot, míg a 128949 számú számlájára 4.169.250 forintot fizessen meg, felszólítása azonban eredménytelen maradt.

Ilyen előzmények után a felperes keresetében 12.469.500 forint és kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Keresetét a Ptk. 389. §-ára és 397. §-ára alapította. Kereseti kérelme indoklásául előadta, hogy az alperes a teljesítés igazolásokat a felperes részére kiállította, erre figyelemmel pedig köteles az abban foglaltaknak megfelelő vállalkozói díjat a részére megfizetni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperes a perbeli munkákat nem végezte el. A teljesítésigazolásokat illetően álláspontja az volt, hogy ezek önmagukban nem alapozzák meg az alperes fizetési kötelezettségét, azok tartozáselismerésnek nem tekinthetőek. Amennyiben azonban a bíróság ezt az alperesi álláspontot nem osztaná, úgy arra az esetre támadta a teljesítésigazolást, arra hivatkozott, hogy a felperes megtévesztette, ennek eredményeként állította ki a teljesítésigazolást az alperesi alkalmazott. A megtámadás körében a Ptk. 210.§ (1) bekezdésére, 235. § (1) és (2) bekezdésére, 236. § (3) bekezdésére és a 242. § (1) bekezdésére is hivatkozott. Mindezeken túl állította, hogy a felperes követelése idő előtti, figyelemmel a közöttük létrejött alvállalkozói szerződés második oldalának 2. pontjában foglaltakra. E szerint ugyanis az alperest csupán akkor terheli a felperes felé fizetési kötelezettség, ha megrendelője a S. Zrt. az alperes részére a vállalkozói díjat megfizeti.

Másodlagosan beszámítási kifogást terjesztett elő azzal, hogy a felperes 3300 órát túlszámlázott, így ennek beszámítását kérte a felperesi keresetbe.

A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak találta.

Mindenekelőtt a felek közötti jogviszonyt minősítette és megállapította, hogy peres felek között a Ptk. 402. §-a szerinti építési szerződés jött létre.