BH 1968.4.5650 I. A helyettes örökös-nevezés elhatárolása az utóörökös-nevezéstől.

II. A kiskorú által örökölt vagyonra rendelt utóöröklés nem válik hatálytalanná azzal, hogy az örökös elérte nagykorúságát [Ptké. 93. §].

Az örökhagyó 1946. november 2-án kelt végrendeletében úgy rendelkezett, hogy ingatlanvagyona három egyenlő részre osztandó, egy részt Márta nevű leánya, az alperes, egy részt Géza nevű fia, egyrészt pedig elhunyt Mária nevű leányának gyermeke, a felperes kapjon.

A végrendelet 3. és 4. pontjában a következőképpen rendelkezett: "Ha gyermekeim valamelyike az örökség megnyíltakor már nem lenne életben, helyébe a gyermekei lépjenek. Ha pedig gyermekei nem maradtak volna, akkor az elhalálozott örökrésze túlélő testvére és az elhalt testvére utódaira szálljon egyenlő arányban. Ugyanez áll A. B. unokám örökrészére is azzal a megszorítással, hogy az esetben, ha ő utódok nélkül elhalálozna, úgy örökrésze Márta és Géza gyermekeimre, illetve elhalálozásuk esetén azok utódaira szálljon törzsenként egyenlő arányban.

Miután azt óhajtom, hogy ingatlanaim, illetve ingatlanrészeim gyermekeim kezében maradjanak, rendelem, hogy amennyiben gyermekeim vagy azok utódai egyike örökölt ingatlanrészét értékesíteni vagy a tulajdonközösséget bármiként megszüntetni kívánná, úgy tulajdonilletőségét az idegen vevő által megajánlandó vételár és vételi feltételek egyidejű kezelése mellett elsősorban testvérének, illetve testvére utódának kínálja fel eladásra. Ugyanez áll unokámra is. A testvérek, illetve örökösök ezen kölcsönös elővételi joga ingatlanaimon, illetve ingatlanrészeimen telekkönyvi feljegyzéssel biztosítandó. Úgyszintén telekkönyvileg biztosítandó Márta és Géza gyermekeim és utódai öröklési joga A. B. unokám utódok nélkül való elhalálozása esetén."

Az 1948. évben meghalt örökhagyó ingatlanvagyonára a tulajdonjoga bejegyzése az örökösök javára megtörtént, úgyszintén az elővételi jog biztosításának feljegyzése, valamint a felperes illetőségére az alperes és B. Géza javára az utóöröklési jog feljegyzése. A felperes jelen keresetében annak megállapítását kérte, hogy az 1/3 ingatlanilletőség utóöröklési jogtól mentesen illeti, hivatkozott arra, hogy az örökhagyó három gyermekét, illetve azok leszármazóit egyenlő juttatásban kívánta részesíteni, és a végrendelet fenti 3. és 4. pontjában írtak nem utóöröklésre irányultak. Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét, azt állapította meg, hogy a felperes keresete lényegét tekintve a végrendelet megtámadása, ez pedig nem kellő időben történt. Utalt arra, hogy érdemben sem alapos a kereset.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a kereset szerint kért döntést.

A fellebbezés alaptalan.

Helyes az elsőfokú bíróság döntése, azt azonban a fővárosi bíróság részben eltérő indokok alapján hagyta helyben. Tévedett ugyanis az elsőfokú bíróság amikor azt állapította meg, hogy a felperes keresete végrendelet megtámadására irányul. A felperes nem a végrendelet rendelkezéseit támadta, sőt éppen a végrendeletre alapította az igényét, de a végrendelet, oly módon való értelmezése mellett, hogy az ő illetőségét sem kívánta az örökhagyó utóörökléssel terhelni. Helyettes örökösnevezés megállapítását és annak jogi következményei levonását kéri.