A Fővárosi Törvényszék Pf.630710/2017/5. számú határozata felmondás érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 123. §, 130. §, 215. §, 217. §, 239. §, 253. §, 369. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 199. §, 214. §, 321. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 1991. évi XLI. törvény (Kjtv.) 1. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 23/C. §, 211. §, 224/A. §, 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 65. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Király Róbertné dr. Johanovits Lívia, Kovács Zsuzsanna, Póta Henriett

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.301540/2016/30., *Fővárosi Törvényszék Pf.630710/2017/5.*, Kúria Pfv.22506/2017/7. (BH 2019.5.132), 3044/2021. (II. 19.) AB végzés

***********

A Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

47.Pf. 630.710/2017/5.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

a Rácz András Ügyvédi Iroda (fél címe1., ügyintéző: dr. Rácz András ügyvéd) által képviselt

felperes neve(felperes címe.) felperesnek akinek az oldalán beavatkozott a

a Janitsáry Ügyvédi Iroda (fél címe2 ügyintéző: dr. Janitsáry Iván ügyvéd) által képviselt

beavatkozó neve (beavatkozó címe.) beavatkozó

dr. Halápi Dóra (fél címe2.) ügyvéd által képviselt alperes neve(alperes címe.) alperes ellen

felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Pesti Kerületi Bíróság 2016. december 15. napján hozott 7.P.301.540/2016/30. számú ítélete ellen a felperes 31. számú fellebbezése folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 6.350 (hatezer- háromszázötven) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 22.225 forint perköltséget.

Tényállásként állapította meg, hogy a felperes mint hitelfelvevő és zálogkötelezett, az alperes mint bank, továbbá az ... Szolgáltató Kft. mint készfizető kezes és zálogkötelezett között 2005. július 4. napján létrejött, majd módosított deviza alapú bankhitelszerződést annak 6/A. pontjában rögzített okból az alperes 2013. június 22. napján azonnali hatállyal felmondta a felperes késedelmes teljesítésre hivatkozással. A felmondást megelőzően, a 2013. január 22. napján kelt és a felperes részére 2013. február 1. napján kézbesített levelében felszólította a felperest a levél keltének napján fennálló 526 nap késedelem okán 8.549,68 CHF tartozás (amiből 8.105 CHF lejárt kamattartozás, és 443,71 CHF késedelmi kamattartozás) megfizetésére. A felek közötti szerződés a 2014. évi XXXVIII. törvény (DH 1.) rendelkezése értelmében fogyasztói kölcsönszerződés, az alperes a 2014. évi XL. törvény (DH 2.) szerinti elszámolási kötelezettségének eleget tett.

Kifejtett indokai szerint a megállapításra irányuló keresetnek az 1952. évi III. törvény (Pp.) 123.§- ban írt feltételei fennállnak, mert a felmondás érvénytelenségének esetleges megállapítása még akkor is nyilvánvalóan a felperesi jogok alperessel szembeni megóvását szolgálja, ha a per tárgyát jelentő szerződéssel összefüggő végrehajtás nem a felperes ellen van folyamatban. A felperesnek is érdeke ugyanis, hogy a felmondás érvénytelenségének a megállapításával a szerződés ne szűnjön meg és ne egyösszegben váljon esedékessé.

Ezért érdemben vizsgálta a felmondás érvényességét, és ezzel összefüggésben azt, hogy a felek között a módosított szerződést érintő felülvizsgált elszámolással megállapított 10.612,16 CHF, az ún. fogyasztói követelés (az elszámolás eredményeként mutatkozó túlfizetés, a továbbiakban: fogyasztói követelés) elszámolható-e csak és kizárólag a felmondás időpontjában az alperes által a megkötött szerződés alapján megállapított lejárt és esedékes 6004,3 CHF tartozásra. Arra a megállapításra jutott, hogy a felülvizsgált elszámolással megállapított fogyasztói követelés összege nem számolható el egyösszegben, csak és kizárólag a felmondás időpontjában lejárt azon tartozásra, amely a felmondás alapját képezte.

Ezt azzal indokolta, hogy a 2014. évi XL. törvény (DH 2.) szerinti elszámolás után megállapított fogyasztói követelés (túlfizetés) nemcsak a felmondás alapját, okát jelentő, jelen esetben minimum 525 napos késedelem idején, hanem a felek közötti módosított szerződés létrejöttétől kezdve havonta merültek fel. Ezt erősíti a törvény indokolásának az a megállapítása, miszerint a fogyasztói követelések kiszámítása nem azonos a folyósított kölcsönösszegből származó és a törlesztő részletenkénti túlfizetések elszámolása időpontjára vetített egyszerű összegzésével. Olyan fogyasztói kölcsönszerződések esetén, amelyekben, illetve amelyekből eredően a pénzügyi intézménynek a fogyasztóval szemben még van fennálló követelése, az ún. fogyasztói túlfizetés nem tekinthető tartozatlan fizetésnek, mert a felek között szerződéses jogviszony áll fenn, továbbá nem fizethet tartozatlanul valaki annak, aki vele szemben tetemes követeléssel rendelkezik. Ez utóbbi okból nem merülhet fel az sem, hogy a pénzügyi intézmény a túlfizetéssel jogalap nélkül gazdagodott volna; azt a fogyasztó javára kell elszámolni a jogviszonyból adódóan. Amíg a pénzügyi intézménnyel szemben fennálló tartozást a fogyasztó ki nem elégíti, a törlesztés teljesítése során bekövetkező túlfizetések összegével a pénzügyi intézmény nem, vagy csak időlegesen jut vagyoni előnyhöz.

A felek közötti szerződés 6/A. pontja az alperes azonnali hatályú felmondását abban az esetben teszi lehetővé, ha az adós bármilyen fizetési kötelezettségével késedelembe esik, függetlenül a késedelemmel érintett összeg nagyságára. A késedelembe esés tényét a felperes sem vitatta, saját maga tett tényállításokat arra nézve, hogy fizetési nehézségei miatt nem tudott teljesíteni határidőben, ezért folytatott egyeztetéseket az alperessel. Ebből következik, hogy az összegszerűségtől függetlenül is megállapítható, hogy megvalósult a felmondás oka.

Miután nem volt vitás a késedelembe esés ténye, és a felmondási okot jelentő lejárt tartozásra nem számolható el a felülvizsgált elszámolással megállapított fogyasztói követelés összege, ezért az alperes jogszerűen mondta fel a szerződést. Ez a megállapítása nem ellentétes a felperes által is hivatkozott Civilisztikai Kollégiumvezetők értekezletének állásfoglalása III. 1. pontjában kifejtettekkel, mert az adós a szerződésszegő magatartást követett el azzal, hogy nem teljesítette határidőben az alperessel szemben fennálló fizetési kötelezettségét.

Az alperes ellenkérelmére tekintettel, a DH 2. törvény 45.§ (1)-(2) bekezdéseire, a 47.§ (1)-(2) bekezdéseire utalással fejtette ki, hogy ezek a rendelkezések a jelen perben nem voltak alkalmazhatók, mert a felmondás 2014. november 1. napját megelőzően történt.

A pervesztes felperest a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes részére perköltség megfizetésére, az ügyvédi munkadíjat a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3.§ (2) bekezdés a/pontja alapján állapította meg 17.500 forint + áfa összegben összesen 22.225 forintban.