3035/2019. (II. 13.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.329/2018/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A jogi képviselő nélkül eljáró indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.329/2018/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

[2] 2. Az indítványozó Jászberény város önkormányzati képviselőjeként 2016. február 8-án módosító indítvánnyal élt az "Előterjesztés a kötelező betelepítési kvóta elleni tiltakozás kifejezésére" című határozati javaslathoz. A módosító indítvány Jászberény város többnemzetiségű kultúrájára hivatkozva az indokok részletes kifejtésével arra hívta fel a figyelmet, hogy "a bevándorlók egy részének magyarországi befogadása és integrálása történelmi, gazdasági, politikai, emberiességi okokból kikerülhetetlen". A módosító indítványt a képviselőtestület nem fogadta el.

[3] A Jászkürt Újság 2017. november 16-i számában "Segítsünk dönteni saját sorsunkról" címmel jelentetett meg egy írást, a következő kiragadott tartalommal: "[az indítványozó] önkormányzati képviselőként előterjesztést nyújtott be a migránsok érdekében, a jászok türelmét, empátiáját felemlegetve, mivel véleménye szerint ők is betelepülők. - Ez sületlenség, ami arra utal, hogy aki ezt hiszi, az a vendéget a betörőtől nem tudja megkülönböztetni, hiszen a jászokat a teljes királyi hatalmában lévő IV. Béla hívta be és telepítette le szerződéses feltételekkel. Őseink vállalták új hazájuk fegyveres védelmét, amiért kiváltságokban részesültek". A cikk megjelent az újság weboldalán is.

[4] Az indítványozó 2017. december 4-én keresetet terjesztett elő helyreigazító közlemény közzététele érdekében. Ezt a kötelező előzetes eljárás elmaradása miatt a Szolnoki Törvényszék 6.P.21.369/2017/8. számú ítélete elutasította, amit a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.074/2018/5. számú ítélete helybenhagyott.

[5] A per alperese időközben 2017. december 14-én újabb cikket jelentetett meg "Tények és adatok egy fontos ügyről" címmel. Ebben közölte az elfogadott határozatot a betelepítési kvóta elutasításáról, az indítványozó módosító indítványát és a korábban vitássá tett cikkrészletet is. A cikk tartalmazza azt is, hogy "a módosító indítványban azt írja [az indítványozó], a bevándorlók "magyarországi befogadása kikerülhetetlen", és hogy a kvótát el kell fogadni. Ezt nehéz úgy értelmezni, hogy nem a bevándorlók érdekében nyújtotta be a módosító indítványát, a kvótát elítélő többi képviselő ellenében. Mindenesetre mi az olvasóink elé tárjuk szó szerint, ki mit határozott, írt, mondott".

[6] 2.1. Az indítványozó keresetet indított helyreigazító közlemény közzététele érdekében. Álláspontja szerint a cikk valótlan tényállításokat tartalmaz, mivel ő nem a korlátlan befogadás, hanem az EU-s tagságból eredő kötelezettségek teljesítése érdekében szólalt fel. Emellett véleménye szerint a cikk a valóságot hamis színben tüntette fel.

[7] Az elsőfokú bíróság az alperest helyreigazító közlemény közzétételére kötelezte. Az alperes fellebbezése folytán a Szegedi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az indítványozó keresetét elutasította. A bíróság hivatkozott a szabad véleménynyilvánításra és a sajtó szabadságára, és arra a következtetésre jutott, hogy "nem adhat [...] helyreigazításra alapot a személyiségi érdekek esetleges sérelme, ha az nem tényállítás útján valósul meg. Így vélemény-nyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint társadalmi, politikai, tudományos és művészeti tárgyú vita önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja". A bíróság úgy ítélte meg, hogy az alperes a betelepítési kvótával kapcsolatos vitát tárgyilagosan tárta az olvasók elé, utalásszerűen a szerző véleményét is közölve.

[8] A bíróság a cikk szerzője véleményének tekintette azt, hogy az indítványozó a bevándorlók befogadását támogatja, és ez a vélemény nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja.

[9] 2.2. A másodfokú ítélettel szemben az indítványozó az Abtv. 27. §-ára alapítva terjesztett elő alkotmányjogi panaszt, kérve a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.329/2018/4. számú ítélete alaptörvény-ellenessége megállapítását és megsemmisítését.

[10] Az indítványozó szerint a támadott döntés az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében rögzített sajtószabadságból fakadó alkotmányos követelményt sérti.

[11] Az indítványozó hivatkozott az Alkotmánybíróság 34/2017. (XII. 11.) AB határozatára, amelyből arra következtetett, hogy az újságíróknak a más személyek által megfogalmazottakat hűen, a közlések beazonosítható forrását egyértelműen megjelölve, saját értékeléstől mentesen kell közvetíteniük. Meglátása szerint a másodfokú bíróság döntése alaptörvény-sértő módon engedte meg az alperesnek saját értékelése közlését. Az indítvány kitért arra, hogy nem tekinthető hű közlésnek az a megfogalmazás, amely a tényállításait akként mutatja be, mintha a bevándorlók magyarországi befogadását kikerülhetetlennek tartaná, miközben a módosító indítvány a bevándorlók csak egy részének befogadásáról ír.

[12] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1) bekezdésében meghatározottak szerint elsőként az alkotmányjogi panasz befogadhatósága törvényi feltételeinek fennállását vizsgálta meg.

[13] 3.1. Az Abtv. 30. § (1) bekezdése alapján az Abtv. 27. § szerinti alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó a Szegedi Ítélőtábla jogerős ítéletét 2018. május 15. napján vette át, az alkotmányjogi panaszt pedig 2018. július 19-én, a határidő leteltét követően személyesen nyújtotta be. Az indítványozó az alkotmányjogi panasz benyújtásával egyidejűleg igazolási kérelmet is terjesztett elő, mivel a határidőnek rajta kívül álló elháríthatatlan okból (két közeli hozzátartozó halála, négy kiskorú gyermek ápolása) nem tudott eleget tenni. Az igazolási kérelemben előadottakra és az azzal egyidejűleg előterjesztett indítványra tekintettek az Alkotmánybíróság egyesbíróként eljárva - az Abtv. 30. § (3) bekezdésére hivatkozva - az igazolási kérelemnek helyt adott.

[14] Az indítványozó jogorvoslati lehetőségeit kimerítette, így az indítvány e tekintetben is megfelel a törvényi feltételeknek. Az indítványozó jogosultnak és érintettnek is tekinthető, mivel saját egyedi ügyével összefüggésben terjesztette elő az Abtv. 27. §-ra alapított alkotmányjogi panaszát.

[15] 3.2. Az Abtv. 27. § a) pontja értelmében az alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti. Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése Alaptörvényben biztosított jognak minősül, ekként arra (az egyéb feltételek teljesítése esetén) alapítható alkotmányjogi panasz.

[16] 3.3. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése kimondja, hogy az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az 52. § (1b) bekezdése pedig felsorolja a határozottság követelményeit az alkotmányjogi panasz esetén. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontja értelmében a kérelemnek tartalmaznia kell indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel.

[17] Az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésének állított sérelmével kapcsolatosan az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutat rá. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében ugyan nem elvárás az indítványozóval szemben, hogy alkotmányjogi érvelésként részletesen kimunkált indokokat terjesszen elő, azonban az indítványnak be kell mutatnia azt a logikai kapcsolatot, mely az adott alkotmányos jog sérelmére vezethetett (lásd például: 3193/2016. (X. 4.) AB végzés, Indokolás [17]). Az Alaptörvény indítványozó által hivatkozott rendelkezése értelmében "Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit". A sajtószabadság alanyi oldala a "sajtót", az írott és elektronikus médiatartalom szerkesztőit, szerzőit védi az alaptörvény-ellenes állami beavatkozástól: azt hivatott biztosítani, hogy a média minél teljesebb körben, tárgyilagosan tájékoztassa a közvéleményt a közérdeklődésre számot tartó eseményekről, illetve fórumot biztosítson vélemények, érvek nyilvános ütköztetésének.

[18] Az indítványozó alkotmányjogi panasza nem az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdése alanyi oldalának érvényesítésére irányul, épp ellenkezőleg, álláspontja szerint a bíróságnak a sajtó szabadságát - a helyreigazításon keresztül - korlátoznia kellett volna. A sajtószabadság nem korlátozhatatlan alapjog. Alkotmányosan elfogadott korlátozás, hogy a sajtóterméknek helyreigazítást kell közölnie, ha a vitatott cikk tartalma nem felel meg a vonatkozó törvényi rendelkezéseknek.

[19] A bíróság helyreigazítással kapcsolatos jogerős döntése akkor támadható alkotmányjogi panasszal, ha erre az indítványozónak Alaptörvényben biztosított joga van. A sajtótermék előállítója (szerzője, szerkesztője) hivatkozhat az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésére, ha helyreigazításra kötelezik, de a helyreigazítást kérőnek nem a sajtószabadságra, hanem valamely más nevesített alapjogra (különösen pl. jó hírnév, magánélet védelme stb.) hivatkozva nyújthat be sikerrel alkotmányjogi panaszt. Jelen esetben más, Alaptörvényben biztosított jogra nem hivatkozott az indítványozó.

[20] Összegezve az állapítható meg tehát, hogy jelen ügyben az indítványozó nem fejtette ki, miért sérti az Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdésében rögzített jogát az Ítélőtábla döntése; érvelése csak arra vonatkozott, hogy a sajtószabadságot korlátozni kellett volna, de arra nem, hogy a döntés miért sérti a sajtószabadságot. További alapjogokat az indítványozó nem vetett fel, így azokra az alkotmánybírósági vizsgálat sem terjedhetett ki.

[21] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában rögzített követelménynek, ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2019. február 5.

Dr. Szívós Mária s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schanda Balázs s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Varga Zs. András s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1404/2018.