1083/B/2007. AB határozat
Az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 54. § (1) bekezdés első mondata alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény 54. § (1) bekezdése első mondatának az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az indítványt egyebekben visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 54. § (1) bekezdése első mondata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az ügyészekre irányadó azon szabály, miszerint nem folytatható fegyelmi eljárás, ha a fegyelmi vétség felfedezése óta három hónap vagy annak elkövetése óta három év eltelt, előnyben részesíti őket az "általános munkavállalókkal" [akikre a kártérítési követelésre irányadó Ptk. 324. § (1) bekezdése vonatkozik], illetve a közjegyzőkkel szemben, ahol az általános elévülési idő a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 75. § (1) bekezdése szerint öt év. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelme mellett az indítványozó szerint az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdése, a 9. § (1) bekezdése, a 32/A. § (1)-(3) bekezdése, az 51. § (1)-(3) bekezdése, az 53. § (4) bekezdése valamint a 70/A. § (3) bekezdése is sérül, ennek azonban indokát sem indítványában, sem kiegészítő indítványában nem jelölte meg.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
2. Az Üsztv.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
"54. § (1) Nem folytatható fegyelmi eljárás, ha a fegyelmi vétség felfedezése óta három hónap vagy annak elkövetése óta három év eltelt. (...)"
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság először az Üsztv. 54. § (1) bekezdése első mondatának a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközését vizsgálta meg.
1.1. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését - állandó gyakorlata szerint - a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Az Alkotmánybíróság e határozatokban kifejtett e, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom - ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot - kiterjed az egész jogrendszerre. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [először 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.].
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon [először 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161-162.].
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozó által hivatkozott, a munkavállalókkal szembeni kártérítési felelősség érvényesítésére nyitva álló határidő, valamint a fegyelmi felelősség megállapításának alapjául szolgáló fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló határidő két eltérő jogintézményt takar, melyek nem hasonlíthatóak össze egymással, mivel a hátrányos megkülönböztetés tilalma csak személyek között értelmezhető. Ebből következően a munkavállalókkal szembeni kártérítési igények, valamint az ügyészekkel szemben indítható fegyelmi eljárás tekintetében a hátrányos megkülönbözetés tilalmának sérelme fel sem merülhet. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban elutasította.
1.2. Az ügyészekkel szembeni fegyelmi eljárás kezdeményezésére nyitva álló három éves, és a közjegyzők esetén irányadó öt éves határidő tekintetében az Alkotmánybíróság fentebb ismertetett gyakorlatának megfelelően vizsgálta a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az indítványozó által állított sérelmét is.
A közjegyzőkkel kapcsolatban a 108/B/1992. AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy "[a] modern jogállamokban a közjegyzőket a törvény közhiteleséggel ruházza fel. A közjegyző - egyebek között az általa szerkesztett és hitelesített közokiratok által - a jogviták megelőzése érdekében végez olyan jogi szolgáltatást, amely tehermentesíti a bíróságokat, az igazságszolgáltatást, de elősegíti a forgalom szabadságát, biztonságát és a szerződési fegyelem erősödését is" (ABH 1994, 523, 525.). A 944/B/1994. AB határozatban az Alkotmánybíróság azt is rögzítette, hogy: "A közjegyzőség az állami igazságszolgáltatás rendszerében foglal helyet"
(ABH 1995, 734, 736.).
Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban állást foglalt az ügyvédek és a közjegyzők közötti megkülönböztetés tekintetében is, és kimondta, hogy "alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz a jogalkotó különbségtételt. (...) A jogászság szakmai végzettség szempontjából ugyan homogén csoportnak tekinthető, azonban számos eltérő jogállású, feladat- és hatáskörű jogi hivatás gyakorlását teszi lehetővé" (ABH 1994, 523, 525-526.). E hivatások feltételrendszerének kialakításakor indokoltan merül fel az igény az eltérő jogi szabályozás kidolgozására.
Az Alkotmánybíróság emellett számos határozatában foglalkozott az ügyészségnek a jogrendszerbeli elhelyezkedésével és feladataival is.
A 3/2004. (II. 17.) AB határozatban kimondta, hogy "[a] legfőbb ügyész és az ügyészség gondoskodik egyrészt a személyek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről. Az ügyészséget a nyomozással összefüggésben különböző jogosítványok illetik meg, az ügyész képviseli a vádat a bírósági eljárásban, és felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett is. Az ügyészség közreműködik a törvények végrehajtásának elősegítésében, az alkotmányos felügyelet ellátásában és abban, hogy mindenki megtartsa a törvényeket; törvénysértés esetén fellép a törvényesség védelmében. Mindezen túlmenően közreműködik abban, hogy a bírósági eljárásban a törvényeket helyesen alkalmazzák, és elősegíti, hogy az állami szervek, a bíróságon kívüli jogalkalmazó szervek, a társadalom valamennyi szervezete, valamint az állampolgárok a jogszabályok rendelkezéseit megtartsák (ügyészi törvényességi felügyelet). Az ügyészség tehát három fő tevékenységi - büntetőjogi, törvényességi (vagy másként közigazgatási jogi) felügyeleti, valamint magánjogi felügyeleti - körben lát el feladatokat" (ABH 2004, 48, 57.). E határozatában az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy az ügyészséget az igazságszolgáltatás rendszerében az Alkotmányban meghatározott jogok illetik meg és feladatokat köteles ellátni. Az igazságszolgáltatás rendszerén belül elkülönül a vád, a védelem és az ítélkezés funkciója. Az ügyészség önálló szervezet, amely - a bíróságokkal szemben - bár nem önálló hatalmi ág, de önálló alkotmányos szervezet (ABH 2004, 48, 58.).
A fent kifejtettekre tekintettel a közjegyzők és az ügyészek - noha mindkét tevékenység folytatása jogi diplomához kötődik - csoportja tehát nem tekinthető azonosnak, nem képeznek közös homogén csoportot, ezért az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmát deklaráló alkotmányi rendelkezés sérelme nem állapítható meg, így az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
2. Az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdésének, a 9. § (1) bekezdésének, a 32/A. § (1)-(3) bekezdésének, az 51. § (1)-(3) bekezdésének, az 53. § (4) bekezdésének valamint a 70/A. § (3) bekezdésének vélt sérelmével összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok hiányában az indítvány - a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt - érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.].
Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában megállapította, hogy az indítványozónak a jogszabályi rendelkezés megsemmisítésére vonatkozó kérelme indokolás hiányában érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2009. január 27.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró