A Tatabányai Törvényszék P.21575/2011/19. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Vörösné dr. Vilimszky Anna

íööáó

A Tatabányai Törvényszék dr. ........... ügyvéd által képviselt ........................ felperesnek, dr. .............. ügyvéd .................... által képviselt ..................... alperes ellen 26.838.450,-Ft és járulékai megfizetése iránt indított perében meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság kötelezi alperest, hogy kártérítés címén fizessen meg a felperesnek 26.430.798,- Ft (azaz: huszonhat-millió-négyszáz-harmincezer-hétszáz-kilencvennyolc forint) tőkét, ennek 2011. április 05. napjától a kifizetés napjáig esedékes kamat) valamint mindösszesen 2.700.000,-Ft (kettőmillió-hétszázezer forint) perköltséget, 15 (tizenöt) napon belül.

A felperes keresetét ezt meghaladóan elutasítja.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 (tizenöt) napon belül van helye fellebbezésnek, melyet írásban 3 (három) egyező példányban a Tatabányai Törvényszékhez kell benyújtani, a Győri ítélőtáblához címezve.

Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a Pp. 256/A.§ (1) bekezdés szerint a másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha

• az elsőfokú bíróság ítéletét a 251.§-ban , illetve a 252.§ (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni;

• a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére, vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik;

• a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos;

• a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul;

• a felek ezt kérték;

• megítélése szerint - tekintettel a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelemben, illetve fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra - az ügy eldöntése tárgyaláson kívül is lehetséges.

Tájékoztatja továbbá a bíróság a feleket, hogy a 235.§ (1) bekezdése értelmében a fellebbezésben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a fellebbezés irányul és elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az első fokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az - elbírálása esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, vagy az első fokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor is sor kerülhet, ha az az első fokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul; a 141.§ (6) bekezdésében foglaltakat azonban ebben az esetben is alkalmazni kell.

2

Az ítélőtábla előtti eljárásban az ítélet ellen fellebbezést, csatlakozó fellebbezést előterjesztő fél számára a jogi képviselet kötelező.

Indokol ás:

A Tatabányai Törvényszék a peradatok alapján az alábbi tényállást állapította meg.

N-né K. M. a felperesnek távolabbi oldalági rokona volt, akivel azonban felperes szoros családi kapcsolatot ápolt. A felperes skizofréniában szenvedett, ezért korábban cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte őt a bíróság. Kirendelt gondnoka 1987.márciusától fogva a felperes időközben elhunyt édesapja K.E.A. volt. Az örökhagyó, N-né K.M. tudomásul vette és elfogadta a betegségét, ezért elfogadta azt, hogy gondnok segíti őt a mindennapi élet ügyeinek intézésében és tudta azt is, hogy a gondnokság alá helyezés számára azzal jár, hogy csak és kizárólag gondnoka közreműködésével járhat el az ügyletei kapcsán.

Tekintettel a szoros családi kapcsolatokra a felperes és az örökhagyó között 1995-ben az örökhagyó akként határozott, hogy a felperes javára kíván végrendelkezni. Ismerősök ajánlották számára az alperest, mint Győrben működő közjegyzőt. Ez iránt a közjegyző iránt bizalmat érzett az örökhagyó, mert korábban már egy hagyatéki eljárás kapcsán az örökhagyó is járt az alperes közjegyzői irodájában, így a közjegyző asszony is hivatalos tudomással bírt az örökhagyó cselekvőképességet korlátozó gondnokságáról. Mielőtt a végrendelkezésre a közjegyző előtt sor került volna, a felperes édesanyja segített az örökhagyónak időpontot egyeztetni és a felperes édesanyja kért felvilágosítást telefonon, hogy szükséges-e a gondnok személyes jelenléte a végrendelkezéshez. Azt a felvilágosítást kapta a közjegyzői irodában, hogy a gondnok jelenléte nem szükséges, neki nyilatkozatot tennie nem kell, a közjegyző a gondnokolt vonatkozásában a rá vonatkozó szabályok szerint elvégzi a munkáját és elkészíti a végrendeletet. Ennek alapján az Örökhagyó és a felperes édesanyja felkeresték a megállapodott időpontban a közjegyzői irodát, ahol a felperes édesanyját felkérték, hogy várakozzék a folyosón, míg az örökhagyó a közjegyzői irodában intézi az ügyét az alperest helyettesítő dr. L.V.J. közjegyző közreműködésével. A végrendelet elkészült és azt az örökhagyó azonnal a közjegyzői irodában hagyta letétben azzal a meghagyással, hogy azt vegyék fel a végintézkedések központi nyilvántartásába.

Mindez az örökhagyó akaratának megfelelően történt, a közjegyző kiállította a végrendeleti azonosító kártyát, amelyen szerepel, hogy az örökhagyó végrendelete ..../..... sz. alatt került felvételre a végintézkedések központi nyilvántartásába. Az örökhagyó figyelemmel a végrendeleti azonosító kártyán lévő tájékoztatásra megnyugodott abban, hogy végrendelet mindenképpen érvényesülni fog , tekintettel arra, hogy a kártya tartalmazza azt a kitételt, hogy biztosan érvényre jut a végrendelet, amely a központi nyilvántartásba felvételt nyer.

Az örökhagyó 2009.01.03. napján hunyt el. Ezt megelőzően a felperes, illetve a felperese családja gondozták és támogatták az örökhagyót egészen a haláláig. Az örökhagyó halála után illő módon temettette el őt a felperes.

Az örökhagyó halálát követő hagyatéki eljárásban ....././.../..... sz. alatt folyt a hagyatéki eljárás és ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy nem került be a végintézkedés a végintézkedések központi nyilvántartásába, noha erre a közjegyző kötelezettséget vállalt. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a közjegyzői eljárásban a közjegyző nem vette figyelembe azt, hogy az örökhagyó korlátozottan cselekvőképes és így közvégrendeletet kellett volna készítenie, e helyett az örökhagyó írásbeli magánvégrendeletet írt a közjegyzői irodában saját kezűleg és ezt a végrendeletet vették közjegyzői letétbe tőle. A hagyatéki eljárásban eljáró közjegyző megállapította tehát, hogy a Ptk.624.§ (2) bekezdése alapján az ekként elkészített írásbeli magánvégrendelet érvénytelen, hiszen korlátozottan cselekvőképes személy érvényesen csak és kizárólagosan közvégrendeletet tehet.

Mindezek alapján a végrendelet nem jutott érvényre, így a felperes az örökhagyó után nem örökölt. Az örökhagyó többi törvényes örökösével kénytelen volt a felperes osztályos egyezséget kötni.