BH 2007.7.226 A közérdekű célokat kielégítő mobil-átjátszó- torony létesítésével okozott kárt meg kell téríteni, ha a szomszédos ingatlan szükségtelen zavarását eredményezi - A közérdek a jogellenességet nem zárja ki [Ptk. 100. §, 339. §].

A Z.-ben lévő perbeli ingatlan a felperesek közös tulajdonában áll. Ingatlanuktól mintegy 220 méterre az alperes rádiótelefon-átjátszótornyot létesített, amely a sugárzását 2004 tavaszától kezdte meg.

A felperesek a keresetükben az átjátszótorony léte és működése miatt az ingatlanuk forgalmi értékcsökkenésében jelentkező káruk megtérítését igényelték az alperestől.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, annak jogalapját és összegszerűségét is vitatta.

Az elsőfokú ítéletben a bíróság a felpereseknek a Ptk. 100. §-ára és 339. §-ának (1) bekezdésére alapított keresetét alaposnak tartva, az alperest kötelezte arra, hogy a felpereseknek személyenként 584 000 forintot és annak a 2004. május 1. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatát fizesse meg.

Az alperesnek a kereset elutasítására irányuló fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét, érdemben helyes indokai alapján helybenhagyta.

A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes alappal nem hivatkozhatott sem a jogellenesség, sem a szükségtelen zavarás körében arra, hogy koncessziós szerződés alapján átvállalt, állami feladatot lát el, illetőleg közérdekű tevékenységet végez. A torony elhelyezésével kapcsolatos műszaki szükségszerűség pedig nem menti az alperest a kártérítő felelősség alól. A közvetlen környezeti viszonyok, a már meglévő átvitel-technikai eszközökkel való kapcsolat kiépítése, az energiaellátás és egyéb feltételek biztosítása miatt megállapítható optimális hely kiválasztása nem jelenti egyben azt is, hogy a bázisállomás máshol nem helyezhető el. Ennek figyelembevételével a műszaki igazságügyi szakértő kirendelése szükségtelen volt, ezért azt a bíróság mellőzte. A jogerős ítélet indokolásában a bíróság az aggálytalan igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői vélemény megállapításai alapján úgy foglalt állást, hogy a torony felépítéséből és üzemeltetéséből eredő, szükségtelen zavarás bizonyított, ezért az alperes a szakértő által megállapított mértékű forgalmi értékcsökkenésből álló kár megtérítésére köteles.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen a keresetet elutasító, másodlagosan a másodfokon eljárt bíróságot új eljárásra utasító döntés meghozatalát kérte. Jogi álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 100. §-át és 339. §-ának (1) bekezdését sértve állapította meg az alperes kártérítő felelősségét. Az alperes azzal érvelt, hogy nem minden károkozás jogellenes és az adott esetben a tevékenysége közcélú szolgáltatás, ezért jogellenesnek nem tekinthető, így a kártérítési felelősségnek a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerinti egyik feltétele hiányzik. A forgalmi­érték-csökkenés megléte pedig önmagában nem bizonyítja azt sem, hogy a zavarás szükségtelen, amelynek hiányában a Ptk. 100. §-a alapján sem kötelezhető az alperes kártérítésre. Az alperes szerint tevékenysége sem a hírközlésről szóló 2001. évi XL. tv. (Hkt.) 32. §-ának (2) bekezdése, sem pedig az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. tv. (továbbiakban: Eht.) 96. §-ának (2) bekezdése szerint nem minősíthető szükségtelen zavarásnak a szomszédos ingatlanok tekintetében. A szükségtelen zavarás tényét egyébként a felpereseknek kellett bizonyítaniuk, ez azonban elmaradt a perben. A kimentés körében az alperes által előterjesztett bizonyítási indítványt pedig az elsőfokú bíróság tévesen mellőzte. Az alperes szerint a szakértői vélemény alapján a bíróság az értékcsökkenést kizárólag szubjektív elemekre alapozta, a kár mértéke nem bizonyított. A bíróság nem értékelte azt sem, hogy a korábban létesült torony értékcsökkenő hatása az alperes által létrehozott újabb toronnyal csökkent, így lényegében kár nem is következett be.

A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. A jogerős ítéletet megalapozottnak tartották és vitatták annak perbeli elismerését, hogy a torony máshol való megvalósításának nem volt lehetősége. Az Alkotmány egyes rendelkezéseire [9. § (1) bekezdés, 13. § (2) bekezdés) és a Ptk. 3. §-ára] hivatkozva kiemelték, hogy nem megengedett kártalanítási kötelezettség nélkül más tulajdonában kárt okozni. Közérdek esetén pedig vagy a külön jogszabályok rendelkezéseit, ennek hiányában pedig a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdését kell figyelembe venni a kárigény elbírálása során. Utaltak arra is, hogy 42/2006. (X. 5.) AB határozat az Eht. 96. §-ának (2) bekezdését megsemmisítette.

A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok miatt jogszabálysértő-e.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.