BH 2013.9.236 Elköveti a biztosító által megfizetett kártérítési összegre a csalás bűncselekményét, aki önmagának szándékosan okoz kárt, majd a biztosítónak a kár bekövetkezésének módjára nézve valótlan tartalmú bejelentést tesz [1978. évi IV. törvény 318. §].

A városi bíróság a 2010. július hó 7. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli csalás bűntettében, melyből 1 rendbeli társtettesként elkövetett [Btk. 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont, (5) bekezdés b) pont], valamint

4 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében, melyből 1 rendbeli felbujtóként elkövetett [Btk. 276. §].

Ezért őt - halmazati büntetésül - 1 év 10 hónap börtönbüntetésre és 500 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. A terhelt vonatkozásában 3 715 550 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.

Az I. rendű terheltet az ellene emelt további 9 rendbeli csalás bűntettének [Btk. 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont, (4) bekezdés b) pont] vádja alól felmentette.

A kétirányú fellebbezés folytán a megyei bíróság a 2011. november hó 15. napján meghozott, az I. rendű terhelt tekintetében 2012. január hó 6. napján jogerőre emelkedett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt vonatkozásában - a felmentő rendelkezéseket nem érintve - megváltoztatta:

az 1 rendbeli, a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettének a vádja alól felmentette;

a helyesen 10 rendbeli, a Btk. 276. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétsége vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az eljárást megszüntette;

a vagyon elleni bűncselekményeit helyesen 2 rendbeli, a Btk. 318. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntettének - melyből 1 rendbeli társtettesként elkövetett, a közbizalom elleni bűncselekményeit helyesen 2 rendbeli, a Btk. 276. §-ába ütköző magánokirat-hamisítás vétségének minősítette.

Az I. rendű terhelt büntetését 1 év börtönre, felfüggesztésének próbaidejét 3 évre enyhítette.

A vagyonelkobzásra, valamint a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot különleges eljárás lefolytatására utasította.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

A felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott, a jogerős ítélet szerinti történeti tényállás lényege az I. rendű terhelt tekintetében a következő:

Az S. Cég az I. rendű terhelt, mint egyéni vállalkozó kérelmére került bejegyzésre a cégnyilvántartásba, aki egyéni vállalkozása keretében már korábban is autókereskedést működtetett.

Az egyéni cég jogutódja az S. Kft., amelynek önálló képviseleti joggal rendelkező ügyvezetője az I. rendű terhelt, tagja az I. rendű terhelt és felesége.

Az I. rendű terhelt, mint egyéni vállalkozó és mint a D. Szerviz képviselője, még 2004. február 1. napján együttműködési megállapodást kötött az A. Biztosító Rt. Igazgatóságával. Ezen együttműködési megállapodás keretében a felek megállapodtak abban, hogy a márkaszerviz jogosult önállóan kárfelvételt végezni.

Az I. rendű terhelt a fent írt megállapodás miatt könnyebb kárügyintézés kereteit kihasználva az A. Biztosító Rt.-t megtévesztette azzal, hogy több káresemény kapcsán a biztosító részére valótlan bejelentést tett, a károk tényleges bekövetkeztével szemben a káresemények vonatkozásában a történtektől eltérő módon jelentette azokat be, így a Biztosítót tévedésbe ejtette, és ezzel az A. Biztosító Rt.-nek a következő károkat okozta:

- a 2006. február 2-i kárbejelentéssel, mely egy 2005. december 29-i, a tényállásban részletesen rögzített - meg nem történt - káreseményre vonatkozott, 1 790 972 forint kárt okozott;

- a 2005. július 25-i valótlan tartalmú kárbejelentéssel, mely egy 2005. július 24-i, a tényállásban részletesen rögzített káreseményre vonatkozott, 1 308 113 forint kárt okozott. A káresemény kapcsán a biztosítóhoz benyújtásra került egy gépjármű-kárbejelentési adatlap és egy baleseti bejelentő, melyet a III. rendű terhelt töltött ki, és amely iratokat egy az eljárás során ismeretlenül maradt személy nyújtott be a biztosítóhoz, az I. rendű és a III. rendű terhelt tudomásával.

A jogerős tényállás szerint a fenti cselekményeivel az I. rendű terhelt mindösszesen 3 098 113 forint kárt okozott, mely nem térült meg.

A másodfokú bíróság indokolásában kifejtette, hogy az I. rendű terhelt az őt meg nem illető biztosítási összegek átutalásával bizonyosan hasznot realizált, csupán annak módszere és összegszerűsége nem volt az eljárás során tisztázható. A haszon származhatott abból, hogy az I. rendű terhelt kereskedésének alkatrész-felhasználása megnőtt, és így beszállítója engedményt adott, származhatott abból, hogy az I. rendű terhelt karosszéria-műhelyének fenntartási költségeit a "mesterséges töréskárokból" származó bevételéből fedezte, vagy akár abból is, hogy a javított gépjárművek a töréskár elhallgatása mellett, a piaci ár felett kerültek értékesítésre.

Jogi indokolása körében ugyancsak a másodfokú bíróság utalt rá, hogy az I. rendű terhelt terhére a csalás bűncselekménye minden olyan esetben megállapítható, amikor a Biztosító - megtévesztés folytán - részére olyan összeget utalt át, melyre a szerződési jogviszony alapján nem lett volna köteles.

Az ügyben meghozott első- és másodfokú ítélet ellen az I. rendű terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított okokból, mely felülvizsgálati indítvány a csalási bűncselekmény törvénysértő minősítését a haszonszerzési célzat hiánya okán sérelmezte.

Az indítvány indokolása szerint az a tevékenység, amelyben az eljáró bíróságok a terhelt bűnösségét megállapították, az az ítélet tényállási része szerint is haszonszerzési célzat nélkül történt. A csalás bűncselekményének megállapításához a hasznot és a haszonszerzési célzatot kellett volna bizonyítani, de ez nem történt meg. Ennek hiányában pedig a bűnösség nem állapítható meg.

A védelem álláspontja szerint tévedett a jogi megítélést illetően a felelősség biztosításra vonatkozó szabályok értelmezésénél is a törvényszék. A szándékos bűncselekmény elkövetése sem mentesíti érvelése szerint a biztosítót az ilyen bűncselekménnyel okozott és a biztosítási jogviszony keretébe tartozó káresemények során a kártérítés alól.

Megítélése szerint az egész vád és az egész ítélet nem ad ésszerű és mindenki számára megnyugtató magyarázatot arra, hogy miért történt - volna - meg ez a bűncselekmény.

A megtámadott ítéletek ezért nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a konkrét esetben a terhelt számolt, vagy számolhatott bármilyen jellegű vagyoni előnnyel, ami a csalás szempontjából haszonszerzési célzatnak minősülhet.

Hivatkozott egyebekben a jogerős ítélet ún. iratellenes megállapításaira is.

Mindezekre tekintettel a védő indítványozta, hogy a Kúria a Törvényszék ítéletét helyezze hatályon kívül és a csalás bűntette miatt indult eljárást szüntesse meg.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben pedig alaptalannak tartotta.