A Debreceni Ítélőtábla Pf.20187/2014/8. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 75. §, 87. §, 228. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.187/2014/8. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Sz-né S. G. (címe) pártfogó ügyvéd által képviselt felperes neve (címe) felperesnek, az Országos Bírósági Hivatal Elnöki Titkárság Jogi Képviseleti Osztálya (címe) által képviselt .....Törvényszék (címe) alperessel szemben bírósági jogkörben okozott kártérítés iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 10.P.20.536/2013/30. számú ítélete ellen a felperes részéről 32. sorszám alatt előterjesztett és 33. sorszám alatt indokolt fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A felperes pártfogó ügyvédjének a díját az állam viseli.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A Debreceni Munkaügyi Bíróság a felperes által az X Kht. ellen felmondás jogellenességének megállapítása és anyagi követelés iránt indított perében a 2008. február hó 19. napján kelt 1.M.570/2007/10. szám alatti ítéletével megállapította a felmondás jogellenességét, és kötelezte az ottani alperest, hogy a felperest változatlan feltételekkel pályázati asszisztens munkakörben foglalkoztassa tovább, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság a 2.Mf.20.426/2008/3. szám alatti, 2008. május hó 8. napján kelt részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének a felmondás jogellenességének megállapítására és az eredeti munkakörben való továbbfoglalkoztatására vonatkozó részét helybenhagyta, ezt meghaladóan pedig azt hatályon kívül helyezte. Az ítélete indokolásában kifejtette: mivel a felperes fellebbezésében a jogellenesség megállapításának indokolását támadta, ezért nem tekintette a felmondás jogellenességének megállapítását az első fokú ítélet nem fellebbezett részének. Az eredeti munkakörbe visszahelyezés tekintetében is így értelmezte a fellebbezést, mivel abban a felperes azt is vitatta, hogy az eredeti munkaköre pályázati referens volt-e.

A Legfelsőbb Bíróság a 2009. június hó 3. napján kelt Mfv.I.10.859/2008/5. szám alatti részítéletével hatályon kívül helyezte a másodfokú bíróság részítéletének azon rendelkezését, amellyel a felmondás jogellenességének megállapítására vonatkozó elsőfokú döntést helybenhagyta, és megállapította, hogy az első fokú ítélet felmondás jogellenességét megállapító rendelkezése fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, míg a továbbfoglalkoztatásra vonatkozó rendelkezéseket hatályában fenntartotta, egyebekben a jogerős részítéletét nem érintette. Az indokolásában kifejtette, hogy a felmondás jogellenességét megállapító első fokú ítéleti döntést a felek nem támadták, és a felperes a fellebbezésében maga is úgy nyilatkozott, hogy keresetében kérte a felmondás jogellenességének megállapítását, ami megtörtént. Emiatt a másodfokú bíróság jogszabálysértően, a fellebbezés kereteit túllépve döntött a munkaviszony megszüntetésének jogellenes voltáról. A felmondás jogellenességét kimondó ítéleti döntés tehát jogerőre emelkedett annak ellenére, hogy a felperes a visszahelyezés körében vitatta az általa betöltött munkakört.

A felperes 2008. február hó 19. napján - az első fokú ítélet kihirdetése után, de még annak kézhezvétele előtt - érdeklődött a munkáltatójánál, hogy mikor kezdheti meg munkaviszonyát, ám érdemi választ nem kapott. A munkaadó 2008. március hó 21. napján szólította fel a felperest a munkavégzés megkezdésére, aminek a felperes nem tett eleget. Emiatt a munkaviszonyát a munkáltatója újból felmondta, ezért a felperes a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt keresetet terjesztett elő azzal az indokkal, hogy a munkaügyi bíróság ítélete még nem emelkedett jogerőre akkor, amikor a munkaviszonyát az ottani alperes rendkívüli felmondással megszüntette, így nem volt köteles munkavégzésre a munkáltatójánál. Ezt igazolta az a körülmény is, hogy a munkaügyi bíróságtól a jogerőre vagy részjogerőre emelkedésről nem kapott tájékoztatást.

A hatályon kívül helyezésre tekintettel folytatódó eljárásban a volt Debreceni Munkaügyi Bíróság az 1.M.245/2008/21. szám alatt 2009. június hó 30. napján hozott ítéletében az ottani alperest a felperes javára 9 288 Ft költségtérítés megfizetésére kötelezte, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a később meghozott másodfokú részítéleti döntéstől függetlenül azt kellett vizsgálnia, hogy az elsőfokú bíróság határozata alapján a felperes munkavégzési kötelezettsége 2008. március hó 20. napjától fennállt-e. Az tény, hogy az elsőfokú bíróság a részjogerőre vonatkozásában intézkedést nem tett, ettől függetlenül a felperesnek tudnia kellett, hogy őt az első fokú ítélet rendelkezései alapján 2008. március hó 20. napjától munkavégzési kötelezettség terhelte. A felperes már az első fokú ítélet kihirdetése napján jelezte munkáltatója felé a munkavégzési szándékát, és tudta azt is, hogy sem a jogellenes felmondás, sem a továbbfoglalkoztatás kérdésében nem nyújtott be fellebbezést. A részjogerő kérdésében a felperes addig lehetett bizonytalanságban, amíg az elsőfokú határozattal szemben nyitva álló jogorvoslati határidő el nem telt. Az alperes fellebbezést nem terjesztett elő, ezért is rendelkezett 2008. március hó 21. napján arról, hogy a felperes 2008. március hó 25. napján álljon munkába, mivel a jogerős bírósági ítélet értelmében már a megelőző napon meg kellett volna kezdenie a munkavégzést. Erre a felperes válasza az volt, hogy még átgondolja. A felperes azon álláspontja megalapozatlan volt, hogy a telefonon közölt felhívásnak azért nem tett eleget, mert K. K. és T. K. nincsenek döntéshozó pozícióban, hiszen a munkáltatói jogkör gyakorlója döntése közlésével más alkalmazottat is megbízhat. A felperes munkaviszonyának rendkívüli felmondására az a körülmény vezetett, hogy a munkáltató szóbeli és írásbeli felhívásai ellenére nem jelent meg munkavégzésre, s emiatt került sor hat nap elteltével a rendkívüli felmondásra.

A felperes fellebbezése folytán a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság a 2.Mf.21.993/2009/5. szám alatti ítéletével az első fokú ítéletet helybenhagyta. Az ítélet indokolásában hangsúlyozottan kiemelte, hogy a felperes továbbfoglalkoztatását elrendelő döntést a felek nem fellebbezték meg, ezért az első fokú ítélet ezen része 2008. március hó 19. napján jogerőre emelkedett. A felperes által 2008. február 19. napján írt levél azt támasztja alá, hogy a fentiekkel ő is tisztában volt. Kiemelkedő jelentősége volt annak, miszerint a felperes a munkaviszonyát továbbra is fent kívánta tartani, aminek tükrében mindenképpen elvárható lett volna tőle, hogy az alperes felhívására a munkahelyen munkavégzésre megjelenjen. Ennek ellenére a felperes munkára nem jelentkezett, és nem jelezte távolmaradásának okát, amivel szándékosan és olyan jelentős mértékben szegte meg munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét, mely a rendkívüli felmondás alkalmazását jogszerűen vonta maga után.