BH 2003.4.156 A házastársi életközösség fennállása alatt kötött szerződés alapján lízingelt gép - az életközösség megszűnéséig kifizetett lízingdijak arányában - akkor is a közös vagyonhoz tartozik, ha az ún. maradványértéket már a különélés idején kizárólag az egyik házastárs fizeti ki [Csjt. 27. § (1) bek., Ptk. 375. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a kijavított ítéletével a peres felek 1971. október 9-én kötött házasságát felbontotta, és - egyéb rendelkezések mellett - a felek között létrejött házastársi vagyonközösséget megszüntette akként, hogy az ítélet rendelkező részében tételesen felsorolt ingóságokat összesen 179 700 forint értékben a felperes, az ítélet rendelkező részében ugyancsak tételesen felsorolt ingóságokat - többek között a MACINTOSH POWER PC lízingelt gépből az alperesre eső 595 000 forint értékű hányadot - pedig összesen 1 267 700 forint értékben az alperes kizárólagos tulajdonába adta, és kötelezte az alperest arra, hogy fizessen meg a felperesnek 60 napon belül 544 000 forintot házastársi vagyonközösség megszüntetése címén.

A kijavított elsőfokú ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezéssel, az alperes pedig a fellebbezésének az elutasítását követően csatlakozó fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét részben és - egyebek mellett - akként változtatta meg, hogy a közös ingó vagyon megosztása kapcsán az elsőfokú ítéletben foglaltakon túlmenően az alperes helyett a felperes kizárólagos tulajdonába adta az egy db Mamiya fényképezőgépet 29 000 forint értékben, míg az alperes tulajdonába adta az ítélet rendelkező részében tételesen felsorolt ingóságokat - többek között a 100 000 forint értékű egy db MACINTOSH QUADRA 6500 4MB/HD 160 Hungarian számítógépet - összesen 131 000 forint értékben, mellőzte az alperesnek jutó közös vagyon köréből az ítélet rendelkező részében tételesen felsorolt ingóságokat - többek között a MACINTOSH POWER PC lízingelt számítógépet - összesen 865 000 forint értékben, és ehhez képest az alperes által az elsőfokú ítéletben megjelölt teljesítési határidő alatt a felperesnek házastársi vagyonközösség megszüntetése címén fizetendő ingó értékkiegyenlítés összegét 148 000 forintra leszállította.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel, az alperes pedig csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt.

A felperes felülvizsgálati kérelme a másodfokú bíróság ítélete közös ingó vagyon megosztására vonatkozó rendelkezésének a részbeni hatályon kívül helyezésére, valamint a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítására irányult. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogszabályt sértett akkor, amikor az életközösség megszűnésének időpontját az elsőfokú bíróság által megállapított 1996. március 10-i időpont helyett 1994. augusztus hónapjában határozta ugyan meg, a vagyonmérleg 29-50. tételével bezárólag felvett és az alperes kizárólagos tulajdonába adott közös vagyoni számítástechnikai eszközöknek a felek között elszámolható értékét azonban ennek ellenére is a G. B. igazságügyi szakértő által meghatározott 1996. márciusi értékek alapulvételével állapította meg. A számítástechnikai eszközöknek ugyanis más ingóságoktól eltérően rendkívül gyors az amortizációja, többségük egy-két év alatt teljesen elértéktelenedik. Az alperes kizárólagos tulajdonába adott vitás ingóságok értéke az életközösség megszűnését követő alperesi használat tartama alatt a vételár 1/4-ére csökkent, amiért is az alperes méltánytalan vagyoni előnyhöz jutott. Jogszabályt sértett a másodfokú bíróság azzal is, hogy az általa a vagyonmérleg 36. tételébe az alperes terhére beállítani kért MACINTOSH POWER PC számítógépet a felek közötti elszámolásból kihagyta. A becsatolt lízingszerződés ugyanis 1994. július 13-án, tehát az életközösség megszűnésének a másodfokú bíróság által megállapított 1994. augusztus 10-i időpontját megelőzően kelt, és a szerződés keltének a napján került kiegyenlítésre az 538 936 forint összegű első lízingdíjrészlet is.

Az alperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítélete közös ingó vagyon megosztására vonatkozó rendelkezésének a részbeni hatályon kívül helyezése mellett a MACINTOSH QUADRA 650 számítógépnek a vagyonmérlegből való kihagyását, az említett számítógép 100 000 forintos értéke terhére történő elszámolásának a mellőzését, valamint a felperest megillető értékkülönbözet ennek megfelelő mértékben történő leszállítását kérte. A vitás számítógép és a hozzá tartozó billentyűzet ugyanis - állítása szerint - soha nem képezte az ő tulajdonát, mivel annak megszerzésekor dealerként dolgozott, vagyis eladásokat közvetített, és az említett számítógépet - a csatlakozó felülvizsgálati kérelméhez mellékelt, de már korábban is becsatolt számla tanúsága szerint - 1994. május 10-én a T. T. Studió Kft. részére értékesítette. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseinek a hatályban tartására irányult. Arra hivatkozott, hogy a MACINTOSH POWER PC számítógép megszerzésére vonatkozó lízingszerződés ugyan 1994. július 13-án kelt, az első 538 936 forintos lízingdíj-részlet azonban nem a felek házastársi közös vagyonából, hanem a B. A. által a rendelkezésére bocsátott 500 000 forintból került kiegyenlítésre. Ezt a tényállítását alátámasztotta B. A.-nak az elsőfokú bíróságon 1996. októberében tett nyilatkozata, valamint a felülvizsgálati kérelméhez mellékelt 1999. május 21-én kelt okiratban rögzített nyilatkozata is.

A jogerős ítélet törvénysértő, az érdemi döntéshez szükséges adatok azonban nem állnak rendelkezésre.

A Csjt. 27. §-ának (1) és 31. §-ának (2) bekezdésében foglaltakból az következik, hogy a megosztandó házastársi közös vagyon körébe beletartozik az életközösség megszűnésekor meglévő minden olyan vagyontárgy (dolog, vagyoni értékű jog, követelés, vagyoni tárgyú kötelezettség), amelyet a házastársak az életközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön szereztek meg, vagy amelynek a megszerzésére irányuló jogcím az életközösség fennállása alatt keletkezett, kivéve azt, ami valamelyik házastárs különvagyonához tartozik.

Az egyéni vállalkozó a Ptk. 685/C. §-a szerint gazdálkodó szervezetnek minősül ugyan, egyéni vállalkozói tevékenységet azonban az egyéni vállalkozókról szóló - perbeli időszakban hatályos - 1990. évi V. törvény (a továbbiakban: Evt.) 2. §-ának (1) bekezdése szerint természetes személy is folytathat. Az egyéni vállalkozó, mint gazdálkodó szervezet tehát önálló jogalanyisággal nem rendelkezik, vállalkozói vagyona a magánvagyonától nem különül el, hanem azzal gyakorlatilag egybeesik, és a természetes személyek egyéni vállalkozói vagyonát a Csjt. 28. §-ának (1) bekezdése sem minősíti különvagyonnak. Tévesen tulajdonított tehát jogi jelentőséget a másodfokú bíróság a közös vagyon körének a meghatározása során annak, hogy egyes vagyontárgyakat az alperes az egyéni vállalkozói tevékenységével összefüggésben szerzett meg.

A pénzügyi (finanszírozási) lízingszerződést a bírói gyakorlat nem két külön (bérleti illetve haszonbérleti és adásvételi), hanem egyetlen egységes, ún. atipikus vagy külön nem nevesített szerződésnek fogja fel. E szerződés alapján a tulajdonjog megszerzése a szerződésben kikötött opciós jognak a lízingbe vevő általi gyakorlása útján történhet meg, az opciós jognak a lízingbe vevő javára történő biztosítása azonban nem a haszonbérleti jellegű megállapodástól függetlenül, hanem csak annak a létrejöttével egyidejűleg, és kizárólag arra való tekintettel történhet. A Ptk. 375. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vételi (opciós) jog gyakorlására és ennek alapján a lízingszerződés részét képező adásvételi szerződés megkötésére ugyanis kizárólag az a lízingbe vevő - mint a lízingtárgyat meghatározott időn keresztül haszonbérlőként használó - személy válhat csak jogosulttá, aki a szerződésben meghatározott futamidő alatt teljesített lízingdíjakkal valójában a lízingtárgy újrabeszerzési árát (vételárát) fizeti meg. A lízingszerződés esetleges részét képező adásvételi szerződésben kikötött maradványérték ezért semmiképpen sem azonosítható a vételárral, hiszen az nem önmagában, hanem a lízingszerződés alapján kifizetett bérleti (haszonbérleti) díjakkal együtt képezi csak a lízingtárgy ellenértékét. A lízingdíj ugyanis valójában nem más, mint valamely dolog meghatározott időre szóló használatának, majd a maradványérték ellenében a tulajdonjogának átengedése fejében együttesen járó ellenérték (BH 1996/5/257.).