A Legfelsőbb Bíróság Bfv.25/2009/5. számú határozata kiskorú veszélyeztetésének bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 20. §, 195. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 58. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 331. §, 416. §, 423. §, 427. §, 585. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 140. §, 141. §, 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet (Szabs. r.) 102. §] Bírók: Csere Katalin, Katona Sándor, Schäfer Annamária

Bfv.II.25/2009/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2009. év július hó 2. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt az I. rendű terhelt és társa ellen indított büntetőügyben az I. rendű és a II. rendű terheltek védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szolnoki Városi Bíróság 10.B.158/2007. számú ítéletét és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 1.Bf.539/2008/3. számú ítéletét megváltoztatja.

Az I. rendű és a II. rendű terhelteket a kiskorú veszélyeztetésének bűntette (Btk. 195. § (1) bekezdés) miatt emelt vád alól felmenti.

A fertőző betegség elleni védekezés elmulasztásának szabálysértése miatt a terheltekkel szemben az eljárást megszünteti.

Elrendeli a bűnügyi költség címén befizetett összegnek a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt a terheltek részére történő visszafizetését.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. Ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Szolnoki Városi Bíróság a 2008. év április hó 7. napján kihirdetett 10.B.158/2007/32. számú ítéletében az I. és a II. rendű terheltek bűnösségét társtettesként elkövetett kiskorú veszélyeztetésének bűntettében (Btk. 195. § (1) bekezdés, Btk. 20.§ (2) bekezdés) állapította meg. Ezért az I. rendű terheltet 1 évi, a II. rendű terheltet 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását mindkét terheltet érintően 2 évi próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt állnak. Kötelező magatartási szabályként előírta gyermekük, kiskorú sértett vonatkozásában az egészségügyi-, gyermekvédelmi és gyermekjóléti szolgálatokkal való együttműködés kötelezettségét.

Az ítéleti tényállás lényege szerint az I. rendű és a II. rendű terheltek élettársak. 2002. év június hó 20. napján született gyermekük, akit közösen nevelnek. Az I. rendű és a II. rendű terheltek önhibájukból nem gondoskodtak arról, hogy gyermekük a 11 hónapos életkora után előírt, életkorhoz kötött védőoltásokat megkapja. A morbilli-mumpsz-rubeola elleni trivalens oltóanyaggal (MMR), a járványos gyermekbénulás (OPV) és a járványos gennyes agyhártyagyulladás emlékeztető (Hib.II.) oltása 15 hónapos korban, a diphtheria-tetanus-sejtmentes pertussis oltóanyaggal és inaktivált poliovírus tartalmú oltóanyaggal (DPT.II.) végzett oltás a betöltött 3 éves korban esedékes.

A terheltek az ÁNTSZ 2006. január 4. napján kelt, a védőoltások pótlását elrendelő határozatának teljesítését megtagadták.

A kötelező védőoltások elmaradása miatt a terheltek gyermekének kellő immunizálása elmaradt. A gyermek e fertőző betegségekre fogékonyabb, így veszélyeztetett azok leküzdésében. A védettség hiánya miatt megbetegedése esetén környezetét is fertőzésnek teheti ki.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a terhelteknek egészségügyi végzettsége nincs, orvosi szakkérdésekben semmilyen szakismerettel nem rendelkeznek. A terheltek védekezésére reagálva rögzítette, hogy a 15 hónapos kort megelőzően előírt és a sértett által még időben megkapott védőoltások nem befolyásolják az antibiotikumok, gyulladáscsökkentők, lázcsillapítók iránti érzékenységet. A sértett a védőoltásoktól nem válhatott antibiotikumra érzékennyé. A gyermek 3 és fél éves koráig orvosilag dokumentált megbetegedései mind természetes okú megbetegedések voltak, melyek az addig megkapott védőoltásokkal nem álltak összefüggésben, a megbetegedések nem a védőoltások szövődményeiként jelentkeztek.

A terheltek gyermekénél semmilyen ismert érzékenység nem áll fenn. Annak eldöntése, hogy az oltandó személy számára a védőoltás beadható-e, az oltó orvos feladata és kötelessége, aki egyedileg bírálja el az oltás végrehajthatóságát (18/1998. (VI.3.) Népjóléti Miniszteri rendelet 15. § (2) bekezdés a) pontja). A magyarországi szabályozás szerint tehát nem a kiskorú szülei jogosultak annak eldöntésére, hogy a védőoltás beadható-e, avagy sem.

Az I. rendű és a II. rendű terheltek magatartásukkal a fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI.3.) Népjóléti Miniszteri rendelet 5. § (2) bekezdés e) és g) pontjának, a 14. § (1) bekezdésének, és az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 58. § (3) bekezdésének rendelkezéseit szegték meg. Gyermekük beoltatásának elkerülésével, illetve elhárításával a kiskorú egészségét veszélyeztették, ezáltal - közös döntésükkel, mint társtettesek - megvalósították a vádban terhükre rótt kiskorú veszélyeztetésének bűntettét.

A másodfokon eljáró Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság a 2008. év október hó 15. napján jogerős 1.Bf.539/2008/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a társtettesi elkövetésre utalást mellőzve mindkét terhelt börtönbüntetését 6 hónapra enyhítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen I. rendű és II. rendű terheltek meghatalmazott védője nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt. Álláspontja szerint a terheltek büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor.

A terheltek gyermeke 5 hónapos koráig az előírt 7 védőoltást megkapta. A védő okfejtése szerint a terheltek ezeket az oltásokat a gyermek egészségére nézve veszélyesnek ítélték. Ezért a további védőoltásoktól a kiskorú hiperérzékenységére és antibiotikum-érzékenységére hivatkozással elzárkóztak.

Mindemellett a védő vitatta, hogy a terheltek magatartása súlyosan veszélyeztette volna a gyermek egészségét, testi fejlődését. A terheltek e később jogellenesnek ítélt magatartással a gyermekvédelmi törvényt sértették meg. Ez azonban önmagában nem vonhat maga után büntetőjogi szankciót. A konkrét cselekmény - az elkövetés körülményei folytán, társadalomra veszélyesség hiányában - nem meríti ki a kiskorú veszélyeztetése bűntettének törvényi tényállását.

Végül a védő hivatkozott arra is, hogy az eljáró bíróságok a terheltek bűnösségének megállapíthatósága esetén is törvénysértő büntetést szabott ki, mert a büntető anyagi jogi szabályt helytelenül alkalmazta. A törvénysértően súlyos büntetés neme és mértéke nem igazodik a bűncselekmény és a terheltek személyében rejlő társadalomra veszélyességhez, a bűnösség fokához és a büntetés kiszabása során irányadó egyéb körülményekhez.

Mindezekre figyelemmel a védő indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a sérelmezett ítéletet változtassa meg. Elsődlegesen a terhelteket az ellenük emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentse fel, másodlagosan - bűnösségük megállapításának helybenhagyása esetén - részesítse őket megrovásban.