12/2011. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2011/5.)

I. Önmagában az a körülmény, hogy az adózó az adózási érdeksérelemhez mérten a mulasztási bírságot eltúlzottnak tartja, sem az adóhatósági határozat, sem a jogerős ítélet jogsértő voltának megállapításához nem vezethet. Amennyiben az Art. 172. § (21) bekezdéséből fakadóan a bírság összegszerűsége megállapításakor az eset összes körülményének értékelése és mérlegelése megtörtént, az adóhatóság a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, abban az esetben a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat a Pp. 339/B. § szerint, jogszerűnek tekintendő II. Felülvizsgálati kérelem keretében a Legfelsőbb Bíróságtól a jogerős ítélet és nem a keresettel támadott határozat felülvizsgálata kérhető [Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 76. § (1) bekezdése, 82. § (1) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 172. § (1) bekezdés b) és c) pontjai, 172. § (21) bekezdése, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 339/B. §]

A felperes a 2009. február 10. napján megkötött adásvételi szerződéssel megvásárolt gépjárművet 2009. február 12. napján továbbértékesítette. A felperes a gépjármű megszerzésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, ezért terhére - a Kaposvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Okmányirodájának 2009. március 12. napján kelt lelete alapján - az elsőfokú adóhatóság határozatával 100 000 forint mulasztási bírságot szabott ki az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 76. § (1) bekezdésére, 82. § (1) bekezdésére, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 172. § (1) bekezdés b) és c) pontjaira, a 172. § (21) bekezdésére alapítottan.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd 2009. augusztus 11. napján meghozott határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolásában kiemelte, hogy a mulasztási bírság 100 000 forintban történt megállapításakor az Art. 172. § (21) bekezdése szerint figyelemmel volt arra, hogy a felperes főtevékenységként gépjármű kereskedelemmel foglalkozik, ezért tőle fokozottan elvárható a vonatkozó jogszabályok ismerete, betartása. Az adózó terhére értékelte, hogy 2009. évben két alkalommal volt hasonló mulasztása. Megjegyezte, a felperes mulasztását nem menti ki az sem, hogy esetlegesen egyes okmányirodák a gépjármű-forgalmazókat érintően nem a jogszabályokban foglaltak szerint járnak el.

A másodfokú adóhatósági határozatot a felperes keresettel támadta, kérve annak hatályon kívül helyezését. Kifejtette, hogy az alperesi jogelőd a mulasztás megítélése, mérlegelése során okszerűtlenül jutott arra következtetésre, hogy a 100 000 forintos bírság az eset összes körülményeit figyelembe véve arányos. Az alperes nem vizsgálta, hogy mekkora adózási érdeksérelem következett be. Az Art. 172. § (21) bekezdése csak ezzel arányos bírság kiszabását teszi lehetővé.

A megyei bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kiemelte, hogy az alperesi jogelőd a mulasztási bírság kiszabásánál az Art. 172. § (21) bekezdése szerint az eset összes körülményét és a bizonyítékokat okszerűen mérlegelve járt el, a tényállást kellően feltárta, a határozatából a mérlegelés szempontjai kitűnnek. Jóllehet a felperes tulajdonszerzése az Itv. 26. § (1) bekezdés l) pontja szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól, ez azonban nem mentesíti a bejelentési kötelezettség elmulasztásából fakadó jogkövetkezmények alól.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. és az Art. vonatkozó rendelkezéseit, továbbá a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-át. Az Art. 172. § (21) bekezdése kifejezetten előírja a jogalkalmazónak a mulasztással kapcsolatos adózási érdeksérelem súlyának vizsgálatát és mérlegelését, hiszen a felperes mulasztása csak az adózási érdeksérelemhez viszonyítva értelmezhető. A bejelentési kötelezettség nem öncél, hanem az illetékfizetést kell, hogy szolgálja.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján megállapította, egyben előrebocsátotta, hogy a megyei bíróság a helyesen felderített tényállásból mindenben helytálló jogi következtetést vont le.

A Legfelsőbb Bíróság - ellentétben a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal - a megyei bírósággal azonos álláspontra helyezkedve hangsúlyozta, hogy az alperesi határozatból a mérlegelés szempontjai egyértelműen megállapíthatóak, az alperes részletesen számot adott arról, hogy a bírság összegszerűsége meghatározásakor milyen enyhítő és súlyosbító körülményeket vett figyelembe. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes az adózási érdeksérelemhez mérten a mulasztási bírságot eltúlzottnak tartja, sem az alperesi határozat, sem a jogerős ítélet jogsértő voltának megállapításához nem vezethet. A Legfelsőbb Bíróság ítéletében kiemelte, hogy az Art. 172. § (21) bekezdéséből fakadóan a bírság összegszerűsége megállapításakor az eset összes körülményét értékelni és mérlegelni kell, márpedig ezt az adóhatóság megtette, a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, így a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat a Pp. 339/B. § szerint, jogszerűnek tekintendő.

A felülvizsgálati kérelemben előadottakkal összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság szükségesnek tartotta hangsúlyozni azt is, hogy a Pp. 270. § (2) bekezdése értelmében a rendkívüli jogorvoslat keretében a jogerős ítélet és nem a keresettel támadott határozat felülvizsgálata kérhető, márpedig a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat a jogerős ítélet nem sértette meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.

A Legfelsőbb Bíróság a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati perköltsége megfizetésére, továbbá megállapította, hogy a felperes a per tárgyi illetékfeljegyzési joga ellenére 10 000 forintot felülvizsgálati kérelmén illetékbélyegben lerótt, amelyet pervesztessége okán viselni is tartozik.

[Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.39.116/2010/11.;

Baranya Megyei Bíróság 6.K.21.327/2009/3.]