A Pécsi Törvényszék K.21327/2009/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 26. §, 74. §, 78. §, 89. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 172. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Wéber Jánosné dr. Nesz Éva

Kapcsolódó határozatok:

*Pécsi Törvényszék K.21327/2009/3.* (12/2011. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2011/5.)), Kúria Kfv.39116/2010/11. (12/2011. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2011/5.))

***********

A Magyar Köztársaság nevében!

A Baranya Megyei Bíróság a dr. Szalay Gábor ügyvéd (cím) által képviselt (felperes neve) (címe) szám alatti székhelyű) felperesnek, a dr. Auth Mária jogtanácsos által képviselt (alperes neve) alperes ellen, közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság a keresetet e l u t a s í t j a.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 7.000,- (hétezer) forint feljegyzett illetéket.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000,- (tízezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s:

A felperes a 2009. február 10-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta az (forgalmi rendszám) frsz.-ú gépjárművet. Ugyanezen gépjárművet a felperes 2009. február 12-én továbbértékesítette, de a gépjármű megszerzésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségét elmulasztotta. (név) Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Okmányirodájának 2009. március 12-én kelt levelében foglaltak alapján az APEH (név)i Regionális Igazgatóság Forgalmi Érték Megállapító Osztálya a 2009. május 27-én kelt (határozat száma) számú határozatával a felperes terhére gépjármű tulajdonjogának megszerzése bejelentésének elmulasztása miatt 100.000,- Ft összegű mulasztási bírságot szabott ki.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2009. augusztus 11-én kelt (határozat száma) számú határozatával a fellebbezést elutasítva, az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A határozat indokolása szerint az illetékekről szóló 1990. évi CXIII. tv. 76. § (1) bekezdése alapján a jogváltozás átvezetését a jogszerzőnek kell kezdeményeznie. Az adózó azonban a gépjárművet megvásárlását követően anélkül adta tovább, hogy ezen bejelentési kötelezettségének eleget tett volna. Tény, hogy a felperes terhére visszterhes vagyonátruházási illeték nem került megállapításra - mint a főtevékenységű gépjármű forgalmazó illetékmentességet élvez - azonban a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 172. § (1) bekezdése alapján mulasztási bírság kiszabására került sor, amelynek megállapításakor figyelemmel volt az elsőfokú adóhatóság az adózó jogellenes mulasztása súlya körében arra, hogy főtevékenységként gépjármű kereskedelemmel foglalkozik, ezért tőle fokozottan elvárható a gépjárműkereskedelemhez kapcsolódó jogszabályok ismerete, betartása. A gyakorisága körében pedig adózó terhére értékelte, hogy adózónak 2009. évben a határozathozatalig kettő alkalommal volt hasonló mulasztása. Az adózó mulasztását nem menti ki az sem, hogy esetlegesen egyes okmányirodák a gépjármű forgalmazókkal kapcsolatban olyan gyakorlatot folytattak, amely nem felel meg a jogszabályban foglaltaknak. A bírság maximum 20 %-ában megállapított mulasztási bírság jogszerűen került kiszabásra.

Keresetében a felperes az alperes határozatának hatályon kívül helyezését, és az alperes perköltségben történő marasztalását kérte.

A kereset szerint az alperes a mulasztás megítélése, mérlegelése során nem okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy 100.000,- Ft összegű bírság arányos és méltányos az eset összes körülményeire tekintettel.

A gépjárműforgalmazók között az okmányirodák tűrése mellett valóban kialakult és rögzült az a gyakorlat, hogy ha a vásárlás és az eladás között kevesebb, mint tizenöt nap volt, akkor a közbenső láncszemként szereplő kereskedő átírásától eltekintettek.

A bírságolás nem lehet öncélú, hanem az adózási érdeksérelemmel arányos mértékű. Az alperes nem vizsgálta, hogy "mekkora" adózási érdeksérelem következett be az által, hogy egy amúgy vagyonszerzési illetékfizetési kötelezettség alól mentes adózó nem jelenti be azt, hogy vagyonszerzés történt a részéről. Az Art. 172. § (21) bekezdése pedig az adózási érdeksérelemmel arányos bírság kiszabását teszi csak lehetővé. A kötelezettségszegést nem a maximális 500.000,- Ft-hoz kell viszonyítani, hanem zsinórmértékként az adózási érdeksérelem szolgálhat.

A vagyonszerzés bejelentésének elmulasztását jelen esetben 28.800,- Ft nagyságú költségvetési bevétel sérelmére követték el, de még ezt az összeget sem kellett megfizetni, mivel a felperes mentes az illetékfizetés alól.

A 30.000,- Ft-ot el sem érő adózási érdeksérelem esetén ezen összeg háromszorosát is meghaladó bírság kiszabása nem lehet okszerű mérlegelés következménye.

Az Art. 1. § (2) bekezdése szerint az adóhatóság mérlegelési jogkörét csak a felhatalmazás céljának megfelelően, és csak a törvényi keretek között gyakorolhatja.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.