BH 2005.4.142 Ha nemzetközi jogsegély egyezmény párhuzamos joghatóságot biztosít a szerződő államok részére, a külföldi bíróság által a gyermek elhelyezése tárgyában korábban hozott ítéletet el kell ismerni, ezért a magyar bíróság a gyermek elhelyezésével kapcsolatos későbbi jogvitát a gyermekelhelyezés megváltoztatásának szabályai szerint bírálja el [Cstv. 72/A. §; 1979. évi 13. tvr. 2. §, 54. §; 1982. évi 25. tvr. 1. §].

A peres felek házastársak voltak. Finnországban, T.-ben kötöttek házasságot, majd Magyarországra telepedtek át. Házasságukból 1994-ben; S. utónevű gyermekük született Magyarországon, aki finn-magyar kettős állampolgár.

Az alperes a magyar nyelvet nem ismerte, nem dolgozott, megélhetési nehézségeik miatt a házastársak úgy határoztak, hogy Finnországba költöznek. Az alperes Finn­országban lakás biztosítása iránti kérelmet nyújtott be. 1996 augusztusában a finn hatóság részükre lakást biztosított. Az alperes 1996. szeptember végén a gyermekkel Finnországba utazott azzal, hogy a lakást elfoglalja. A felek abban állapodtak meg, hogy a felperes 1996. év végén a szerződése lejártát követően fog kiutazni. Az alperes a lakást elfoglalta, majd 1996 novemberében közölte a felperessel, hogy tőle el kíván válni.

A felperes 1997 januárjában Finnországba utazott és a gyermeket az alperes tudta és beleegyezése nélkül Magyarországra hozta. A bíróság jogerős végzésével megállapította, hogy a felperes a gyermeket jogellenesen hozta Magyarországra és a Hágai Egyezmény alapján a gyermek azonnali visszavitelét rendelte el, aki 1998 februárjában került vissza az anyához. Finnországban a bíróság határozatával 1997. szeptember 25-én a gyermek gondozójául az alperest jelölte ki és a felperest 1997. január 23-tól havi 650 finn márka gyermektartásdíj fizetésére kötelezte. A határozat indokolásában megállapította, hogy a gyermek az alperes gondozásában egészséges és kiegyensúlyozott.

A felperes kérelmet terjesztett elő a gyermekelhelyezés megváltoztatására. A finn bíróság a gyermek lakhelyéül az alperes lakhelyét jelölte ki, azzal, hogy a felperes joga a hivatalos szervekkel (iskola, egészségügy és egyéb hatóság) információt szerezni, a kapcsolattartást pedig akként szabályozta, hogy havonta egyszer, hat egymást követő napon a felperes jogosult a gyermekkel találkozni minden nap hat órán keresztül úgy, hogy a találkozót ellenőrzés mellett szervezik meg a Családtámogató Központban. A másodfokú finn bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését.

A felperes keresetében a gyermek nála való elhelyezését, az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Tényként állapította meg, hogy a gyermek 1998 februárja óta ténylegesen az alperes gondozásában él Finn­országban, és a felperes alkalmas lenne ugyan a gyermeknevelésre, de arra az anya is alkalmas, és ezzel ellentétes kereseti tényállításait a felperes a perben nem bizonyította. A gyermek hosszabb ideje az anyánál nevelkedik, az apánál való elhelyezése az anyától és féltestvérétől való elszakadást, más országba, más környezetbe való átkerülést jelentene, ami nem áll a gyermek érdekében.

Az ítélet megváltoztatása és a keresetének való helytadás iránt a felperes fellebbezett. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, az ítélet indokolását azonban módosította. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a gyermekelhelyezése per tárgyalására a magyar bíróság joghatósága fennáll, ugyanakkor megállapította azt is, hogy az azonos jogvita eldöntésére a finn bíróság ugyancsak joghatósággal rendelkezik és az írásban csatolt okiratokból megállapíthatóan annak tárgyában jogerős határozatot is hozott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a jogerős finn ítéletet figyelmen kívül hagyni nem lehet, ezért a keresetet a gyermekelhelyezés megváltoztatása iránti keresetként bírálta el, mivel pedig a felperes a perben nem tudta igazolni, hogy a korábbi döntés óta a körülmények lényegesen megváltoztak és a gyermek érdekében indokolt az elhelyezés megváltoztatása, ezért a keresetet elutasította azzal a kiegészítő indokolással, hogy a felperes által felajánlott további bizonyítás sem lenne alkalmas a feltételek meglétének bizonyítására.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését és a keresetének való helytadást, továbbá az alperes perköltségben marasztalását kérte.