A Debreceni Ítélőtábla Pf.20028/2009/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 15. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 217. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 5. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Szilágyiné dr. Karsai Andrea, Urhegyi Béla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.028/2009/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Fazekas Attila ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű felperes neve I. r., II.rendű felperes neve II. r., III.rendű felperes neve III. r. és IV.rendű felperes neve IV. r. (valamennyien cím) felpereseknek - a Dr. Sonkoly Judit ügyvéd (cím) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - mely perbe az alperes pernyertessége érdekében a Dr. ... jogtanácsos által képviselt beavatkozó neve (beavatkozó címe) beavatkozott - a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 16.P.21.092/2005/94. sorszámú ítélete ellen az alperes részéről 95. sorszám és Pf. 3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 15 napon belül 60 000 (Hatvanezer) forint másodfokú perköltséget.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az I. r. felperes házastársa, a II.-IV. r. felperesek gyermekei a 2004. július 23. napján a J.-i E. Kórházban elhunyt néhai neve-nek.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 16.P.21.092/2005/60. sorszámú és a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.395/2007/5. sorszámú közbenső ítéleteivel megállapította, hogy a felperesek hozzátartozójának, néhai neve-nek 2004. július 23. napján bekövetkezett halála miatt az alperest kártérítési felelősség terheli.

Az I. r. felperes keresetében 179 676 forint vagyoni és 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés, ezek kamatai, a II.-IV. r. felperesek személyenként 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és annak kamatai megfizetésére kérték kötelezni az alperest hozzátartozójuk halála miatt.

Az elsőfokú eljárás során az alperes a vagyoni kártérítés összegszerűségét nem vitatta, a nem vagyoni kártérítés iránti igényt mind az alperes, mind a beavatkozó túlzottnak tartotta.

Az elsőfokú bíróság bizonyítási eljárás lefolytatását követően ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. r. felperesnek 179 676 forint tőkét, annak 2004. augusztus 1. napjától járó kamatát vagyoni kártérítés címén, ugyanezen határidővel kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 5 000 000 forint, a II. r. felperesnek 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítést, valamint a III. és IV. r. felpereseknek személyenként 3 000 000 forint nem vagyoni kártérítést gyámhatósági fenntartásos betétkönyvben elhelyezetten. Ezt meghaladóan az I.-IV. r. felperesek keresetét elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. r. felperesnek 300 000 forint, II., III., IV. r. felpereseknek személyenként 180 000 forint perköltséget, az államnak külön felhívásra 134 850 forint előlegzett szakértői költséget.

Határozatának indokolásában a pszichológus szakértői véleményre hivatkozva megállapította, hogy az I. r. felperes instabil, túlérzékeny, gyanakvó, súlyos szorongásos és depressziós tünetekkel küzd, alkalmazkodási- és kontrollkészsége meggyengült és olyan pszichés zavarokat mutat, amelyek terápiás beavatkozást igényelnek. Az I. r. felperes gyanakvásából eredően a kezelést nem fogadja el, a családban a néhai volt a központi személyiség, az I. r. felperes nagymértékben támaszkodott a férjére, elfogadó és alkalmazkodó személyiségjegyei miatt harmonikus kapcsolatban élt a néhaival, aki alkoholbeteg volt, de ez a családban problémát nem okozott. Az I. r. felperes a gyászreakcióban megrekedt, képtelen feldolgozni házastársa elvesztését.

A II.-IV. r. felperesek vonatkozásában rögzítette, hogy miután édesanyjuk sem dolgozta fel a halálesetet, a gyerekek számára nem képes kellő érzelmi- és életvezetési biztonságot nyújtani, ezáltal a gyerekek fenyegetettnek, támasz nélkülinek, bizonytalannak élik meg a helyzetüket. Kapcsolatuk a külvilággal igen korlátozott és visszahúzódóak.

Az I. r. felperes vonatkozásában megállapította, hogy nemcsak a teljes családban éléshez fűződő személyiségi joga sérült, hanem ehhez társult egy érzelmi labilitás, a gyászreakció megrekedése, amely bizonyíthatóan jelentősen gátolja őt a mindennapi élettevékenységében. Fiatalon, 45 évesen maradt társ nélkül, rá hárul a három kiskorú gyermek nevelése, ezért az ítélethozatalkori értékviszonyokat figyelembe véve - a kamatfizetésre vonatkozó kötelezést mellőzve - 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítéssel látta kompenzálhatónak a felperest ért hátrányt.

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával az I. r. felperes javára megállapított nem vagyoni kártérítés összegét 3 000 000 forintra kérte leszállítani. Fellebbezése indokaként arra hivatkozott, hogy a néhai italozó életmódja, az abból eredő fizikai és pszichés problémái nem teremthették meg az ún. harmonikus családi élet hátterét. Kiemelte, hogy I. r. felperes elhárította magától az orvosi segítséget, ezért mentális- és pszichés állapotának romlása saját magatartása miatt következett be.