BH 2022.11.293 Ha a kártérítési felelősséget megalapozó és azon kívül eső együttesen ható okok közrehatásának aránya nem határozható meg, és a káros eredmény részösszetevői okozatossági szempontból nem különíthetők el szakértői módszerekkel, a bíróságnak mérlegeléssel kell állást foglalnia a közrehatás arányának a kérdésében [1952. évi III. törvény (régi Pp.) 206. § (1) és (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I-II. rendű felperesek házastársak, a IV. rendű felperes a 2001-ben született első közös gyermekük, a III. rendű felperes pedig a második gyermekük, aki 2003. április 15-én született az alperes jogelődjeként működött - az alperes által fenntartott - S. Kórházban.

[2] A III. rendű felperest a terhesség 29. hetében császármetszéssel hozták világra, a születése után 7/8 Apgar értéket rögzítettek. A koraszülött III. rendű felperes magzati éretlenség és légzési elégtelenség miatt oxigéntámogatást kapott, és antibiotikum kezelésben részesült. Az ötödik életnaptól célzott antibiotikum terápiát alkalmaztak a kimutatott tüdőgyulladás miatt, többször végeztek ultrahangvizsgálatot, és 2003. április 23-án agyvérzést detektáltak. A III. rendű felperes tíznapos korától - a tüdőgyulladás tüneteinek szanálódását követően - az észlelt tünetek (gyorsult légzés és szívműködés, magas vérnyomás, vérnyomás-gradiens) alapján veleszületett szívfejlődési rendellenességre gyanakodtak, ezért 2003. április 30-án - megbeszélést követően - a III. rendű felperest szívultrahang-vizsgálatra átszállították egy kardiológiai intézetbe. Ott a főverőér-szűkület miatt még aznap megműtötték, a műtét során lekötötték a nyitott Botallo vezetéket, és eltávolították a Botallo szövetet. A III. rendű felperest öt nap elteltével helyezték vissza az alperes jogelődjeként működött egészségügyi intézménybe, ahol a kezelését folytatták, és az ellátása alatt további agyvérzést észleltek, amelynek következményeként tömlős agyvelőgyulladás és agyi sorvadás alakult ki. A III. rendű felperest 2003. június 20-án jó általános állapotban bocsátották otthonába. Ezt követően a főverőér-szűkület végleges megszüntetése érdekében a kardiológiai intézetben végeztek további beavatkozásokat.

[3] A III. rendű felperesnél 2004 márciusában diagnosztizálták az agybénulás egyik típusát, és kisfejűséget állapítottak meg. A következő években további neurológiai károsodásokat diagnosztizáltak; a III. rendű felperes szellemi, mentális és mozgásfejlődése - a folyamatos fejlesztések ellenére - súlyosan elmaradott. A III. rendű felperes nem tanult meg beszélni, nem tud járni, segítséggel is csak néhány lépés megtételére képes. Epilepsziát is kimutattak nála, rosszullétei miatt nem lehet magára hagyni.

[4] Az alperes és a jogelődjeként működött - a későbbiekben 2020. június 20-i hatállyal végelszámolás útján megszűnt - egészségügyi intézmény 2010. június 14-én írásbeli megállapodást kötött az utóbbi tartozásainak átvállalása tárgyában. A tartozások között rögzítették a felperesek már peresített követelését is.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték kötelezni az alperest. Állításuk szerint az alperes jogelődje részéről nem az elvárható gondossággal végezték a koraszülött III. rendű felperes kezelését, mivel elmulasztották a perifériális pulzusok tapintását, valamint a négy végtagi vérnyomásmérést. Előadták, hogy az elmulasztott vizsgálatokkal előbb felismerhető lett volna a III. rendű felperes szívrendellenessége, amelynek korábbi kezelésével megelőzhető lett volna a 2003. április 23-i agyvérzés és annak progressziója.

[6] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az első- és a másodfokú közbenső ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította "az alperes kártérítési felelősségét a felperesek vonatkozásában a III. rendű felperes abból eredő egészségkárosodásával összefüggő károkért, hogy a III. rendű felperes élete első nyolc életnapján mért magas vérnyomásadatokra tekintettel az alperesi jogelőd intézményben nem végeztek kontroll vérnyomásmérést".

[8] A perben kirendelt szakértő többször is kiegészített orvosszakértői véleményét az ítélkezése alapjául elfogadta. Kiemelte: a szerint orvosszakmailag kétséget kizáróan nem volt megállapítható, hogy pontosan mi okozta a III. rendű felperesnek az alperes jogelődje részéről nyújtott ellátást követő állapotát. A kialakult egészségkárosodáshoz vezető tényezőként értékelte a 2003. április 23-án detektált agyvérzés mellett a gyermek koraszülöttségét, az éretlen agyvelőt, a szívhibát (a főverőér-szűkületet) és a 2003. április 30-án elvégzett műtéttel összefüggő stresszt is. Jelentőséget tulajdonított annak, hogy a szakvélemény szerint a hirtelen vérnyomás-ingadozás és a magas vérnyomás koraszülötteknél különösen veszélyes, mivel az éretlen szerkezetű agyi erek nem tudnak megfelelő védelmet biztosítani a nyomásfokozódás ellen, s így nagyobb az agyvérzés kialakulásának esélye.

[9] Hivatkozott az EBH 2009.1956. számon közzétett elvi bírósági határozatra, amely szerint abban az esetben, ha az egészségkárosodás pontos oka nem állapítható meg, a lehetséges okok közül mindazokat vizsgálni kell, amelyek a kórház tevékenységéhez kapcsolódnak; ez esetben pedig a kártérítő felelősség megállapítható akkor, ha a kórház nem tudja bizonyítani, hogy az elvárható gondosságot tanúsította. Ennek megfelelően rögzítette, hogy a felelősség alóli mentesülése érdekében az alperesnek a lehetséges okok tekintetében bizonyítania kellett volna, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény - káresemény idején hatályos - 77. § (3) bekezdésében meghatározott, az ellátásban résztvevőktől elvárható legnagyobb gondossággal járt el, illetve a károsodás az ennek megfelelő eljárása mellett is bekövetkezett volna.

[10] A szakértői bizonyítás eredménye alapján megállapította, hogy kardiológiai szempontból a 2003. április 23-án detektált agyvérzés releváns rizikófaktora a főverőér-szűkület, illetőleg annak műtéti ellátása, továbbá a magas vérnyomás lehetett. Az utóbbi körülmény kapcsán értékelte, hogy a tizedik életnapig a vérnyomás értékek elfogadhatóak voltak, a kiugró értékeket magyarázhatta a gyermek lázas állapota, tüdőgyulladása, nyugtalansága, de akár a sírás is. Figyelembe veendőnek tartotta ugyanakkor azt, hogy a koraszülötteknél a magas vérnyomás utalhat szívrendellenességre is. A szakvéleményből idézte továbbá, hogy az irányadó tankönyvi előírás szerint a perifériás pulzusok tapintása elvárható lett volna már a születést követően, és ez a vizsgálat indokolttá tehette volna a négy végtagi vérnyomásmérést. Ezzel szemben rögzítette, hogy a dokumentáció szerint 2003. április 16-án végeztek négy végtagi pulzustapintást, ezt követően ilyen vizsgálatra utaló adat nem volt. Emellett tekintettel volt arra, hogy az agyvérzés előtti, szórványosan magasabb vérnyomásértékek kontrollméréseket tettek volna szükségessé, különösen azt követően, hogy 2003. április 17-én három alkalommal mértek határérték feletti vérnyomást.