BH 1999.2.78 Közraktár kártérítési felelőssége az elhelyezett áru kiszolgáltatásának meghiúsulása esetén. A közraktári jegy érvényességével kapcsolatos szabályok értelmezése [1875. évi XXXVII. tv. VI. cím, 1996. évi XLVIII. tv. 1. § (2) és (3) bek., 18. § (1) és (3) bek., 20. § (1) és (2) bek., 22. § (1) bek. d) pont, 24. § (1) és (2) bek., 25. § (1) bek., 26. § (1), (2), (4) és (6) bek., 27. § (1) bek. b) pont, (2), (3) és (5) bek., 29. (1) bek., 32. § (3) bek., Ptk. 4. § (1) bek., 5. § (1) bek., 200. (2) bek., 262. §, 263. § (1) bek., 264. § (1)-(2) bek.].

A jogerős ítéletben helyesen megállapított tényállás szerint az alperes és a H-K. Kft. között létrejött közraktározási szerződésekkel az alperes 540 tonna étkezési búza 1996. szeptember 25-től 1997. március 25-ig; 420 tonna takarmányárpa 1996. augusztus 7-től 1997. február 7-ig, valamint 300 tonna étkezési napraforgó 1996. december 4-től 1997. február 4-ig terjedő időre szóló közraktárba vételét és erről közraktári jegy kiállítását vállalta. Az alperes a takarmányárpáról 1996. augusztus 8-án a 003166003169 sorszámú; az étkezési búzáról 1996. szeptember 25-én a 003423-003425 sorszámú; az étkezési napraforgóról 1996. december 16-án a 005011 sorszámú - áru és zálogjegyből álló - közraktári jegyeket állított ki. A közraktári jegyekbe a takarmányárpa ellenértékét összességében 12 600 000 Ft-ban, az étkezési búza ellenértékét 16 200 000 Ft-ban, az étkezési napraforgó ellenértékét pedig 15 000 000 Ft-ban, összesen 43 800 000 Ft-ban határozták meg. Valamennyi termék raktározása bértárolókban, ún. művi tárolással történt. Valójában a termény a letevő raktáraiban maradt.

A felperes 1997. január 23-i lejáratra 8 820 000 Ft, 1997. január 20-i lejáratra 10 500 000 Ft és 1997. március 10-i lejáratra 11 340 000 Ft kölcsönt nyújtott a letevő H-K. Kft. részére. A közraktári jegyek az említett kölcsönök biztosításául szolgáltak. A közraktári jegyek zálogjegyén a letevőnek az OTP-vel szemben fennálló kölcsöntartozásait tüntették fel, a zálogjegyeken található ez irányú feljegyzést az OTP képviselője is aláírta. A közraktári jegyek átadására akként került sor, hogy a letevő a közraktári jegyek árujegyét üres forgatmánnyal átruházta, a közraktári jegyek zálogjegyén forgatmányosként az OTP-t tüntette fel, és az ekként forgatott közraktári jegyeket a felperes birtokába adta. A 005011. számú közraktári jegy zálogjegyén is üres forgatmányt alkalmazott.

A felperes 1997. február 5-én a 003166-69, valamint a 005011 számú közraktári jegyeken szereplő áruk kényszerértékesítésének elrendelését kérte az alperestől. Az alperes 1997. február 11-én kelt válasza szerint február 7-én a raktárakban ellenőrzést tartott, és ott mindössze 20 tonna napraforgó, 1-2 tonna takarmányárpa és 300-400 kg búza volt fellelhető, ezért a kényszerértékesítési kísérlet nem járt eredménnyel.

A felperes valamennyi közraktári jegy (áru- és zálogjegy együttes) birtokában kérte kötelezni az alperest a letett áruféleségek közraktári jegyeken feltüntetett értéke - 43 800 000 Ft tőke - ennek 1997. február 10-től a kifizetés napjáig járó évi 20% kamata és a perrel felmerült költségei megfizetésére.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a felperessel nem áll jogviszonyban, ezért a felperes tőle az áru kiadását alappal nem követelheti. Másodsorban előadta, hogy az áruhiányt a letevő maga okozta, ezért az 1996. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 22. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint a letett áruban keletkező hiányért nem tartozik felelősséggel. Hivatkozott még arra, hogy a közraktári jegyek forgatása szabálytalanul történt, mert annak zálogjegyén a forgatást az OTP részéről nem arra jogosult személy írta alá. A szabálytalan forgatás következtében az alperes sem az árut kiadni, sem kártérítést fizetni nem köteles.

Az elsőfokú bíróság - kijavított - ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 43 800 000 Ft-ot, ennek 1997. február 10-től a kifizetés napjáig járó évi 20% kamatát és 1 600 000 Ft perköltséget. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy az alperes a Ktv. 22. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján nem mentesülhet a felelősség alól, mert a hiányt a letevő nem ebbéli, hanem raktárosi minőségben okozta. Szabályszerűnek ítélte a közraktári jegyek üres forgatmány útján történő átruházását, valamint az áru- és zálogjegyek egyazon gazdálkodó szervezetre történt átruházását is. A felperes képviselői cégjegyzési jogosultságának - akik a közraktári jegyek zálogjegyén a fennálló kölcsönök összegét feltüntették és aláírták - nem tulajdonított jelentőséget, ezért annak vizsgálatát mellőzte. A perköltségre vonatkozó döntése a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapult.

Az alperes fellebbezése folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és az alperest 400 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a másodtokú eljárásban az alperes előadta: a letevő a perbeli árunak csak egy részét helyezte el a közraktárban. Az alperes a közraktárba vett ömlesztett árut nem mérlegelte, mennyiségét annak kiterjedése alapján becsülte meg. Azt azonban nem tudta, hogy az áru alá "dobogót" építettek, amely befolyásolta a felhalmozott terménymennyiség méreteit. A letevő az áru mennyisége tekintetében a közraktári jegy kiállításakor megtévesztette, ezért a közraktározásról szóló, a jelen perben már alkalmazandó Ktv. 22. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint sem kötelezhető az áru kiszolgáltatására.

Az ítélet indokolása a továbbiakban rámutat: a Ktv. 1. §-ának (2) bekezdésében írtakból következően a közraktár a szerződés megkötésével kettős kötelezettséget vállal, nevezetesen feladata a nála elhelyezett áru tárolása és őrzése, továbbá a közraktári jegy kiállítása és az áru kiszolgáltatása. A (3) bekezdés szerint a közraktári jegy a közraktári szerződés alapján letétbe vett áruról kiállított forgatható értékpapír, amely a közraktár részéről az áru átvételének elismerését jelenti, bizonyítja az áru mennyiségét, minőségét és értékét, valamint a közraktárnak a kiszolgáltatásra vonatkozó kötelezettségét. A közraktári jegy mint rendeletre szóló értékpapír áru- és zálogjegye együttesen és külön-külön is átruházható. A Ktv. 25. §-ának (1) bekezdése szerint a felperest az áru- és zálogjegy együttes birtoklása feljogosította a közraktárban elhelyezett áru kiszolgáltatásának igénylésére. A Ktv. 29. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint pedig az alperes a közraktári jegyek ellenében köteles lett volna azt a részére kiadni. Az alperes azonban az árut nem tudta kiszolgáltatni, mert-állítása szerint-annak jelentős részét a közraktári jegyek kiállítását megelőzően a letevő megtévesztő magatartása miatt nem vette birtokba. A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban az alperes a felperessel szemben eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy általa át nem vett árura is kiállította a közraktári jegyeket. A közraktári jegy kiállítása után a közraktár és a közraktári jegy (áru- és zálogjegy) jogszerű birtokosa között egy - az alapjogviszonytól független - absztrakt jogviszony keletkezik, amelyben az értékpapír birtokosát azok a jogosultságok illetik, és azok a kötelezettségek terhelik, amelyek az értékpapírból magából, illetve a törvényből kifejezetten kitűnnek. Az értékpapír átruházásával tehát a felperes nem az átruházónak, illetőleg az árut letevőnek a közraktári ügyletből eredő jogait szerezte meg, hanem azt a jogot, hogy az áru kiadását követelhesse. Az alperes mint az értékpapír kiállítója a felperessel szemben csak azokat a kifogásokat hozhatja fel, amelyekre a törvény lehetőséget ad, valamint azokat, amelyek az értékpapírból kitűnnek. Nem hivatkozhat ezért sikerrel arra, hogy az értékpapír kiállításának alapjául szolgáló árut be sem szállították a közraktárába.