A Kúria Jpe.60020/2022/7. számú precedensképes határozata illetmény (ILLETMÉNYKÜLÖNBÖZET) tárgyában. [2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 41/D. § (3) bek.] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Farkas Katalin, Gimesi Ágnes, Kalas Tibor, Magyarfalvi Katalin, Márton Gizella, Molnár Ferencné, Mudráné dr. Láng Erzsébet, Orosz Árpád, Patyi András, Puskás Péter, Salamonné dr. Piltz Judit, Simonné dr. Gombos Katalin, Somogyi Gábor, Suba Ildikó, Szabó Klára, Varga Zs. András, Vitál-Eigner Beáta

A határozat elvi tartalma:

A Kúria a jogegységi panaszt elutasította, tekintettel arra, hogy a támadott és a referencia határozat között ügyazonosság nem állt fenn, mivel a Kúria eltérő jogintézményekre (készenlét-kiemelt készenlét) vonatkozó, eltérő jogszabályi rendelkezések [Hszt. 141. § (1) bekezdés - Hszt. 141. § (2) bekezdés], továbbá az azonos jogintézmény (készenlét) vonatkozásában eltérő tényállási elemek figyelembevételével döntött azok munkaidőként történő elismeréséről, és ezt alapulvéve a "tényleges szolgálatteljesítés" tényének megállapíthatóságáról és a túlszolgálati díjra való jogosultságról.

***********

A Kúria

Jogegységi Panasz Tanácsának

h a t á r o z a t a

Az ügy száma: Jpe.II.60.020/2022/7. szám

A felperes: a felperes neve

(a felperes címe.)

A felperes képviselője: Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete

(eljáró képviselő: dr. Balázs Ildikó kamarai jogtanácsos,

a felperes képviselőjének címe)

Az alperes: Készenléti Rendőrség

(az alperes címe)

Az alperes képviselője: Mucsiné dr. Nagy Ágnes kamarai jogtanácsos

A per tárgya: illetmény-különbözet megfizetése

A jogegységi panaszt benyújtó fél: az alperes

A jogegységi panasszal támadott határozat száma:

Kf.VIII.40.348/2021/9. számú ítélet

Rendelkező rész

A Kúria az alperes jogegységi panaszát elutasítja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 40.000 (negyvenezer) forint jogegységi panasz eljárásban felmerült költséget.

A jogegységi panasz eljárásban felmerült 167.325 (egyszázhatvanhétezer-háromszázhuszonöt) forint illeték az állam terhén marad.

A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogegységi panasz alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2011. január 1-től járőrvezető beosztásban áll hivatásos szolgálati jogviszonyban, 2016. szeptember 1-től a Készenléti Rendőrség igazgatóság neve, főosztály neve osztály neve, alosztály neve, csoport neve állományában teljesítette szolgálati feladatait.

[2] 2015. július 5. és 2017. április 25. között a Magyar Köztársaság Rendőrségének Csapatszolgálati Szabályzata kiadásáról szóló 11/1998. (IV. 23.) ORFK utasítás (a továbbiakban: Csapatszolgálati Szabályzat) alapján készültségben, a migrációs válsághelyzethez kapcsolódó határmenti feladatellátásban vett részt. A szolgálati feladatot a kirendeltség neve, város neve1 szolgálati helyen teljesítette, elszállásolására a város neve2i Rendészeti Szakközépiskolában került sor.

[3] Az alperes a rendészeti szakközépiskolában készenléti szolgálatot rendelt el, amely idő alatt a felperes rendelkezésre állt és elöljárója parancsát várta arra vonatkozóan, hogy milyen időpontban kell menetkész állapotba helyeznie magát és az államhatárnál kijelölt szolgálati helyen szolgálatot teljesítenie. A felperes a két szolgálatteljesítés között a pihenőidejében sem távozhatott el a szakközépiskolából.

[4] A felperes a szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében a 2015. július 5-től 2017. április 25-ig terjedő időtartamra részére megfizetett készenléti pótlék és a túlszolgálati órákra járó távolléti díj különbözeteként 1.673.251 forint illetmény-különbözet és 2016. május 15-től a kifizetésig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint a készenlét elrendelésének jogszabályi feltételei nem álltak fenn, az alperes által készenléti pótlékkal ellentételezett órák ténylegesen túlszolgálatnak minősültek, mivel a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: EK irányelv) 2. cikkének 1. és 2. pontja értelmében munkaidőnek minősül az az időszak is, amikor a munkavállaló a munkáltató rendelkezésére áll, ezért túlszolgálati díjra lett volna jogosult.

[5] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte hivatkozva arra, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely alapján a készenlét során a hivatásos állomány tagja maga választhatná meg a tartózkodási helyét, a készenlétet a szolgálati helytől eltérő helyen kell teljesíteni, ez a feltétel pedig megvalósult.