ÍH 2012.95 KÖZBENSŐ MÉRLEG JÓVÁHAGYÁSA KÖRÉBEN VIZSGÁLANDÓ KÖRÜLMÉNYEK - A KÖZBENSŐ MÉRLEG SAJÁTOSSÁGAI, CÉLJA

I. A közbenső mérleg jóváhagyása körében a bíróság azt vizsgálja, hogy a felszámoló a Cstv. közbenső mérlegre vonatkozó előírásait, továbbá a számviteli jogszabályok előírásait betartva készítette-e el a közbenső mérleget.

II. A közbenső mérleg célja, hogy a felszámoló legalább évente megbízható és hiteles tájékoztatást adjon az adós vagyonáról, a felszámolás alatt bekövetkezett változásokról. Ugyanakkor nem terheli olyan kötelezettség a felszámolót, hogy az adós felszámolás alatti jogügyleteiről egyenként beszámoljon a hitelezőnek. Az egyes kiadások, költségek adatai iránt érdeklődő hitelező iratbetekintés útján juthat további információhoz.

[Cstv. 50. §, 51. §; 2000. évi C. tv. 18. §]

A 2008. augusztus 5. napján benyújtott hitelezői kérelem alapján indult felszámolási eljárásban az adós felszámolásáról szóló hirdetmény a Cégközlöny 2008. szeptember 15-i számában jelent meg, amely nap egyben a felszámolás kezdő időpontja is. Az elsőfokú bíróság felszámolóként a K. Gazdasági Tanácsadó és Szolgáltató Kft.-t jelölte ki.

A felszámoló 2009. december 22-én az elsőfokú bírósághoz jóváhagyás végett benyújtotta a közbenső mérleget. Kérte a díjának 23 310 000 forintban történő megállapítását és kiegyenlítését részben a regisztrációs díjak, részben az adós vagyona terhére. A mérlegre három hitelező tett észrevételt. Az állami adóhatóság a felszámoló válaszát követően a közbenső mérleget jóváhagyhatónak tartotta. Az R. Követeléskezelő és Ingatlanforgalmazó Kft. hitelező észrevételét az elsőfokú bíróság "elutasította", a hitelező jogorvoslattal nem élt.

Az M. Bank Zrt. hitelező észrevételében - lényegét tekintve a könyvvizsgálói auditálást és a leltárt hiányolta, a termelő tevékenység folytatását, a bérbeadást sérelmezte, valamint a szöveges jelentésben írtak részletezését kérte a lízingcégek és lízingügyletek vonatkozásában. Kérte a kiadások egyes tételeinek konkretizálását, annak megjelölését, hogy volt-e zálogjogot érintő értékesítés, kérdéseket tett fel a beruházásként nyilvántartott összegekkel, az APEH ellenőrzéssel, és a felszámoló tervezett intézkedéseivel kapcsolatban. Kérte továbbá a szerződések, számviteli alapbizonylatok, számviteli nyilvántartások, analitikák, kivonatok megküldését, csatolását.

A felszámoló a mérleg jóváhagyását kérve kifejtette, hogy könyvvizsgálói auditálásra és leltár, valamint az egyes szerződések és könyvelési anyagok megküldésére nem köteles. A tevékenység folytatásával, a lízingügyletekkel, a beruházással, a bérbeadással kapcsolatos álláspontját részletezve utalt arra, hogy az adóellenőrzés megállapításainak kihatását a mérlegben feltüntette.

Az elsőfokú bíróság a közbenső mérleget a hitelezői észrevételek tükrében jóváhagyta, a felszámoló által kért díjat megállapította, valamint rendelkezett annak kiegyenlítéséről.

Döntése indokolásában kifejtette, hogy a felszámoló álláspontjával egyetért. A fellebbező hitelezőnek a felszámolói válaszra adott észrevételével kapcsolatban rögzítette, hogy a közbenső mérleggel szemben támasztott követelményeket a Cstv. 50. § (1)-(6) bekezdései és a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000 (XII. 19.) Korm. rendelet 7. §-a tartalmazzák. A Pécsi Ítélőtábla eseti döntésére (BDT 2009. 2162.) utalással azt hangsúlyozta, hogy a közbenső mérleget könyvvizsgálói záradékkal nem kell ellátni, a számviteli törvényhez képest a közbenső mérleggel szemben speciális követelményeket támasztó Cstv. és a Korm. rendelet nem tartalmaz rendelkezést sem a könyvvizsgálói záradékra, sem a leltárra vonatkozóan. Így ezek hiányára alappal hivatkozni nem lehet. Kifejtette továbbá, hogy a tevékenység folytatásával kapcsolatos hitelezői észrevétel, valamint az adós vagyonának bérbeadás útján történő hasznosítása nem a közbenső mérleg jóváhagyása körében vizsgálható, hanem kifogás tárgya lehet. A bíróságnak a közbenső mérleg jóváhagyásakor azt kell vizsgálnia, hogy az a Cstv. 50. § (1)-(6) bekezdéseinek, az 52. § (3)-(4) bekezdéseinek, valamint a 225/2000 (XII. 19.) Korm. rendelet 7. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelel-e.

Osztotta a felszámoló álláspontját abban a tekintetben is, hogy a Cstv. nem teszi kötelezővé a felszámoló részére egyes bizonylatok, főkönyvi kivonatok, illetve egyes szerződések hitelezők részére való megküldését. A Cstv. és a kormányrendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amelynek értelmében a közbenső mérleg részét képeznék a bizonylatok, főkönyvi kivonatok. Álláspontja szerint a közbenső mérleg adatainak megfelelő számviteli bizonylatokon kell alapulnia, amelyek meglétét akkor szükséges vizsgálni, ha alapos kétség merül fel a bizonylatok megléte tekintetében, amely kétsége a bíróságnak az adott ügyben nem merült fel.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közbenső mérleg és mellékletei megbízható, hiteles tájékoztatást nyújtanak az adós pénzügyi helyzetéről, tehát a közbenső mérleg megfelel a vele szemben támasztott követelményeknek.

A végzés ellen jogi képviselője útján az M. Bank Zrt. hitelező élt fellebbezéssel, amelyben a végzés megváltoztatásával a közbenső jelentés és a mérleg elutasítását kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a döntését részben indokolás nélkül hagyta, részben jogilag megalapozatlan indokokkal támasztotta alá. Úgy vélte, az elsőfokú bíróság helytelenül hivatkozik a Pécsi Ítélőtábla döntésére, mivel annak tényállása jelentős mértékben eltér a jelen esetétől. Kifejtette, a Pécsi Ítélőtábla sem állította, hogy a leltárt, az eredmény kimutatást és a könyvvizsgálói záradékot ne kellene elkészíteni, csupán azt, hogy a bíróság részére nem kötelező azokat megküldeni. Ezzel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a jelen esetben a felszámoló nem nyilatkozott arról, hogy a bíróság részére meg nem küldendő mellékletek elkészültek-e, a mérleg egyes tételeit kibontani kérő hitelezői kérdésekre és észrevételekre érdemi választ nem adott, amelynek okán a bevételek és költségek alakulása nincs kellő részletességgel megmagyarázva. Utalt rá, hogy a felszámoló erre vonatkozó nyilatkozatának hiányában a bíróságnak kételkednie kellett volna abban, hogy a leltár elkészült-e, és hogy a mérlegben feltüntetett adatok alátámaszthatóak-e megfelelő számviteli bizonylatokkal.

Hangoztatta, hogy a Cstv. valamint a kormányrendelet csupán az eltérést megengedő szabályokkal írhatják felül a számviteli törvényt. Azokban a kérdésekben, amelyre ezek nem terjednek ki, a számviteli törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezért a mérleg könyvvizsgálói auditálásától a felszámolás során sem lehet eltekinteni, amennyiben a számviteli törvény szabályai szerint az szükséges. Ez egyébként nem ellentétes a bíróság által hivatkozott BDT-ben közzétett eseti döntéssel sem, amely a záradék elkészíttetéséről nem foglal állást.

A BH 2001/490. számú döntésre hivatkozva sérelmezte, hogy a felszámoló nem adta magyarázatát az észrevételében megjelölt költségtételeknek. Álláspontja szerint emiatt nem kapható megbízható kép a mérlegből az adós gazdálkodásáról, melynek okán a bíróságnak a közbenső mérleget el kellett volna utasítania.