635/B/2007. AB határozat

a felsőoktatási intézmények felvételi eljárásairól szóló 237/2006. (XI. 27.) Korm. rendelet 22. §-a alkotmányossági vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a felsőoktatási intézmények felvételi eljárásairól szóló 237/2006. (XI. 27.) Korm. rendelet 22. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó országgyűlési képviselők arra hivatkozással kérték a felsőoktatási intézmények felvételi eljárásairól szóló 237/2006. (XI. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) előnyben részesítést biztosító szabályának megsemmisítését, mert az ellentétes az Alkotmány 70/F. §-ával.

Az indítványozók szerint az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdésének az a fordulata, miszerint a felsőfokú oktatás mindenki számára képességei szerint hozzáférhető, azt jelenti, hogy a felsőfokú oktatásban való részvétel biztosításának személyre bontott zsinórmértéke a felvételiző képessége. Álláspontjuk szerint az R.-ben meghatározott előnyök biztosítása sérti a művelődéshez való jogot, mivel a jogalkotó a "képesség" helyett más szempontokat vesz figyelembe.

Az indítványozók hivatkoztak arra is, hogy az R. előnyben részesítési szabályainak kedvezményezettjei azok hátrányára kerülnek be a felsőoktatási intézményekbe, akik egyébként magasabb felvételi pontszámot érnének el, így ez számukra jelent diszkriminációt.

2. Az indítvány az R. 21. §-ának alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult. Az indítvány benyújtását követően - 2008. január 1.-ével - az R. 46. § (3) bekezdése értelmében megváltoztak a felvételi pontszámítás szabályai. Az előnyben részesítést jelenleg az R. 22. §-a szabályozza. Mivel az indítványozók által felvetett alkotmányossági kérdés azonos a korábbi és a jelenlegi szabályozásban, így az Alkotmánybíróság az R. 22. §-át vonta vizsgálat alá.

II.

Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

(...)

70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.

(2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg."

Az R. támadott, indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezése:

"22. § (1) A hátrányos helyzetű jelentkező minden jelentkezési helyén 25 többletpontra jogosult.

(2) További 25 pontra jogosult a halmozottan hátrányos helyzetű jelentkező.

(3) A fogyatékossággal élő jelentkező minden jelentkezési helyén 50 többletpontra jogosult.

(4) Az a jelentkező, aki a jelentkezési határidő és a felvételi döntés közötti időszakban gyermeke gondozása céljából fizetés nélküli szabadságon lévő, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesül, 50 többletpontra jogosult.

(5) Az (1)-(4) bekezdések szerinti jogosultságot (a kedvezményre jogosító feltételek meglétét) a 12. § (3) bekezdésében meghatározott határidőig kell igazolni."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1.1. Az Alkotmány 70/F. §-a biztosítja a művelődéshez való jogot, amelyet a Magyar Köztársaság a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőoktatás útján valósít meg. Az Alkotmány szövegéből következően tehát a felsőoktatási intézmények léte és működése az Alkotmány 70/F. §-ában rögzített alapjog intézményi garanciája. Abból, hogy az Alkotmány a felsőoktatáshoz való hozzáférést a "képesség alapján" biztosítja, egyrészt az következik, hogy a felvételi szabályozás nem lehetetleníti el a megfelelő képességgel rendelkező személy művelődéshez való jogának érvényesíthetőségét [lásd 79/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 399, 407.]. Sem a jogi, sem a ténybeli tényezők (pl. rászorultság, hátrányos helyzet) nem zárhatják ki, hogy az egyébként megfelelő képességgel rendelkező személy a felsőoktatásban részt vegyen.

Másrészt a "képesség alapján" fordulat azt a követelményt támasztja a jogalkotóval szemben, hogy a "képesség" tényleges szempont legyen a felvételi döntés során. Ez a képesség számos, nem csupán az adott tudományághoz köthető elméleti és gyakorlati ismeretet foglalhat magába. Az Alkotmány 70/F. §-ából következik tehát, hogy a felvételi rendszer vegye figyelembe a jelentkező ismereteit, tudását, alkalmasságát. Nem felelne meg az Alkotmány rendelkezéseinek, ha a felvételre a jelentkező képességeitől teljesen elvonatkoztatott külső (a képességtől független) körülmények alapján kerülne sor.

Nem feltétlenül jelenti azonban a művelődéshez való jog sérelmét, ha a jogalkotó a "képesség" mellett más szempontokat is érvényre juttat a felvételi eljárás szabályozásánál. Különösen igaz ez akkor, amikor a szabályozás az Alkotmány más rendelkezéseinek (pl. esélyegyenlőség) megvalósítását célozza. Mindez oktatáspolitikai kérdés, amelynek meghatározása - az Alkotmány 35. § (1) bekezdésének f) pontjára is figyelemmel - a Kormány feladata. Ennek ellátása során a Kormánynak számos körülményt kell mérlegelnie, amelynél az Alkotmánybíróság vizsgálata csak arra terjedhet ki, hogy a kialakított szabályozás megfelel-e az Alkotmány rendelkezéseinek [62/2009. (VI. 16.) AB határozat, ABK 2009. június, 696, 703.].

1.2. A felvételi eljárás jelenlegi szabályozásából az látható, hogy a felsőoktatási intézménybe történő felvételnél az összpontszámot alapvetően három tényező határozza meg.

Egyfelől a szűkebb értelemben vett képesség, ami az adott tudományterületen való jártasságot, alkalmasságot mutatja. Ebbe a körbe tartozik például az alkalmassági vizsga, az érettségi eredménye a tudományterülethez kapcsolódó tárgyakból vagy a felvételi eredménye.

Másrészt a tágabb értelemben vett képesség, ami olyan ismerteket is magába foglal, amelyek a hallgató tudásával függnek össze, de csak érintőlegesen kapcsolódnak a választott (a felvételivel megcélzott) tudományterülethez. Ebbe a körbe sorolható például a nyelvvizsga, az érettségi eredménye más tárgyakból stb.

Végül befolyásolják az összpontszámot olyan tényezők is, amelyek a jelentkező képességétől teljesen függetlenek. Ide tartozik az - indítványban támadott - hátrányos helyzet, fogyatékosság, gyermek gondozása stb. Eme harmadik csoportba tartozó ismérvek figyelembe vétele nem eleve ellentétes az Alkotmánnyal, az viszont sértené az Alkotmány 70/F. §-át, ha a felvételi döntést kizárólag vagy döntően a harmadik csoportba tartozó szempontok befolyásolnák.

2. Az R. indítvánnyal támadott 22. §-a előnyben részesítésről rendelkezik. Ennek keretében 25, illetve 50 többletpontot biztosít a hátrányos helyzetű, a fogyatékossággal élő, valamint a gyermeket gondozó (és emiatt fizetés nélküli szabadságon lévő, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban vagy gyermekgondozási díjban részesülő) jelentkezőnek. E többletpontok biztosításával a jogalkotó az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében rögzített esélyegyenlőség előmozdítását célozza. A szabályozás tehát nem a többi jelentkezőt diszkriminálja, hanem a - felsőoktatás szempontjából - hátrányosabb helyzetben lévőknek biztosít előnyöket.

"A felsőfokú tanulmányok végzése ugyan nem alapvető jog, de a [felsőoktatási] intézményekbe való felvételéről szóló döntés alapvető jogot érint" (1310/D/1990. AB határozat, ABH 1995, 579, 588.). Jelen esetben tehát az Alkotmánybíróságnak az R. esélyegyenlőtlenség kiküszöbölését célzó szabályait mint alapjogot érintő rendelkezéseket kellett vizsgálnia.

Az Alkotmánybíróság gyakorlatában "a pozitív diszkrimináció korlátjának a tágabb értelemben leírt, tehát az egyenlő méltóságra vonatkozó megkülönböztetés tilalma, illetve az Alkotmányban pozitívan megfogalmazott alapjogok tekintendők" [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990,46,49.]. A jogalkotó tehát az esélyegyenlőség biztosítása érdekében sem lehetetleníti el alapjogok gyakorlását, illetve nem biztosíthat feltétlen előnyt valamely alapjog gyakorlása során. Ez a tilalom azonban nem jelenti azt, hogy a materiális egyenlőség elérése érdekében ne lehetne akár alapjogok gyakorlása során is különbséget tenni. Az ilyen különbségtétel mércéje az "egyenlő méltóságú személyként kezelés" elve.

Az R. 22. §-a a többletpontok biztosításával előnyöket ad a művelődéshez való jog gyakorlásában az ott megjelölt személyi körnek. Ez a szabály nem állít objektív akadályt más jelentkezők elé; a felsőfokú oktatás továbbra is hozzáférhető marad azok számára is, akik az R. 22. §-ának nem kedvezményezettjei. A jogalkotó továbbá nem is biztosít feltétlen előnyt a kedvezményezettek számára: az R. 23. §-a meghatározza, hogy a felvételhez a "más címen adható többletpontok" nélkül (ideértve az előnyben részesítés miatt adott többletpontokat) legkevesebb hány pontot kell elérnie a jelentkezőnek.

3. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. előnyben részesítésről rendelkező szabályai nem sértik a képesség alapján hozzáférhető felsőfokú oktatáshoz való jogot, és az Alkotmány 70/A. §-ának keretei között célozza az esélyegyenlőség megvalósítását.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az R. 22. §-át támadó indítványt elutasította.

Budapest, 2010. július 5.

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró