Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

...Bővebben...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Bővebben...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Bővebben...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Bővebben...

Keresés "Elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt Elvi tartalmában közvetlenül kereshet.

...Bővebben...

Mínusz jel keresésben

'-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából.                               

...Bővebben...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Bővebben...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Bővebben...

Egy bíró ítéletei

HANGGAL! A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!                    

...Bővebben...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Bővebben...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Bővebben...

79/1995. (XII. 21.) AB határozat

a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény, a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény, valamint a felsőoktatási intézmények hallgatói részére nyújtható támogatásokról és az általuk fizetendő díjakról és térítésekről szóló 83/1995. (VII. 6.) Korm. rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 31. § (1) bekezdése, a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény 124. §-a és 125. §-ának utolsó fordulata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

Az Alkotmánybíróság a felsőoktatási intézmények hallgatói részére nyújtható támogatásokról és az általuk fizetendő díjakról és térítésekről szóló 83/1995. (VII. 6.) Korm. rendelet teljes egészében, illetve az 1. § (1) bekezdése, 4. § (2) bekezdése, 5. § (4) bekezdése, 8. § (2) bekezdése, 11. § (2) bekezdése, 13. §-a, 14. §-a, 17. §-a, 18. §-a, és a 19. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványokat elutasítja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

I.

A felsőoktatási intézmények hallgatói részére nyújtható támogatásokról és az általuk fizetendő díjakról és térítésekről szóló 83/1995. (VII. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt több indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Más indítványozók a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Gst.) 124. és 125. §-a, valamint a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 31. § (1) bekezdése alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát is kérték. Mindezeket - az alábbiakban bemutatott - kifogásokat tartalmazó indítványokat egyesített eljárásban bírálta el az Alkotmánybíróság.

1. Az Ftv.-nek a tandíjfizetési kötelezettséget megállapító 31. § (1) bekezdését támadó indítványozó szerint az Ftv. e rendelkezése sérti az Alkotmány 16. §-át, 67. § (1) bekezdését és 70/F. §-át. Arra hivatkozott, hogy a tandíjfizetési kötelezettség előírása a szülők eltérő anyagi helyzete miatt megszünteti az esélyegyenlőséget a felsőfokú képzésben való részvételi lehetőség tekintetében. A kifogásolt rendelkezés szerinte a fiatalságnak a tandíjmentességre vonatkozó "fél évszázadon át megvalósult" szerzett jogát vonja el.

2. Az indítványozók a Gst. 125. §-ával összefüggésben azt kifogásolták, hogy az a tandíjfizetésre vonatkozó törvényi rendelkezések hatályba léptetésével egyidejűleg hatályon kívül helyezte az Ftv. 31. § (6) bekezdésének c) pontját, amely az állami felsőoktatási intézményekben fizetendő tandíjak esélyegyenlőséget célzó kompenzálásaként a bankok által állami garancia mellett adható hallgatói hitel lehetőségét jelölte meg. Arra hivatkoztak, hogy az Országgyűlés az Ftv. 31. § (6) bekezdését az Alkotmány 70/F. §-ában biztosított alapjogra figyelemmel alkotta meg és a felsőoktatás hallgatóinak alkotmányos jogát "úgy konkretizálta, hogy egyebek mellett a bankok által állami garancia mellett adható hallgatói hitel nélkül a Kormány semmiféle tandíjat nem vezethet be". Ez a rendelkezés "az egyetemi ifjúság alkotmányos alapjogát sérti, mivel a tandíjhitel nyújtásának állami kötelezettségét szünteti meg". Ezért a Gst. e kifogásolt rendelkezése sérti az Alkotmány 70/F. §-át és 70/A. § (3) bekezdését. A Gst. eme rendelkezése az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét is sérti, mert egészen másként értelmez alkotmányos alapjogot, mint az Ftv. eredeti rendelkezése.

3. Az egyik indítvány szerint a Gst. 124. §-a ellentétes az Alkotmány 16. §-ával, 70/A. §-ával és a 70/I. §-ával.

Az indítványozó arra hivatkozott, hogy a Gst. e kifogásolt rendelkezése alapján az állam a hallgatók által fizetendő tandíj egy részét a felsőoktatási intézményektől elvonja, s ezzel nehezíti működésüket, veszélyezteti a felsőoktatás elért színvonalának megtartását és lehetetlenné teszi a további fejlesztésüket. A tandíj jogszabály által meg nem határozott részének elvonásával az állam elmulasztja az ifjúság oktatásával fennálló különös gondosságot igénylő alkotmányos kötelezettségét. A sérelmezett rendelkezés következtében a felsőoktatási intézmények a tandíjnak az állam javára elvont részét nem fordíthatják a tandíjak bevezetésével fennálló hallgatói esélyegyenlőtlenség kiküszöbölésére sem. Az indítványozó kifogásolta azt is, hogy a Gst. e rendelkezése a felsőoktatásban részt vevő hallgatókat lényegében adózásra kényszeríti az általuk fizetendő tandíj előre meg nem határozott részének elvonásával, ugyanakkor a hallgatók adóalanyiságának feltételei az adótörvények szerint nem állnak fenn.

4. Egy indítványozó az R. teljes egészében történő, más indítványozók pedig az R. 1. § (1) bekezdése, 4. § (2) bekezdése, 5. § (4) bekezdése, 8. § (2) bekezdése, 11. § (2) bekezdése, 13. §-a, 14. §-a, 17. §-a, 18. §-a, és a 19. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték.

a) Ezek körében az egyik indítványozó szerint az R. 1. § (1) bekezdése, 13. § (3) bekezdése és a 17. § (1) bekezdése, valamint ezek következtében a 18. és 19. §-a sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 16. §-át és a 70/F. § (2) bekezdését. A 43/1995. (VI. 30.) AB határozatban kifejtett álláspont szerint ugyanis a jogbiztonság, mint a jogállamiság leglényegesebb fogalmi eleme a szerzett jogok védelme érdekében megköveteli, hogy a jogszabályok a viszonylag rövid és meghatározott idejű támogatásokat az azokra már jogot szerzettek számára a hatályos jogszabályokban meghatározottaknál nem kedvezőtlenebb feltételekkel és időtartamra biztosítsák, a hosszú idejű és biztosítási elem nélküli támogatások esetében pedig indokolt felkészülési időt határozzanak meg (ABK. 1995. június-július, 252.).

Álláspontja szerint az R. a hatálya alá tartozó és annak hatálybalépése előtt már hallgatói jogviszonyban lévő személyeket - többek között - megillető tandíjmentességben, rendszeres és rendkívüli szociális támogatásban, tanulmányi ösztöndíjban testet öltő állami hallgatói támogatási rendszert, mint e személyek egzisztenciáját alapvetően meghatározó és a hallgatói státushoz egyébként kapcsolódó szerzett jogot alkotmányos felkészülési idő biztosítása nélkül von el, illetőleg csorbít. Erre tekintettel a jogosultsági idő értékelésétől függetlenül is alkotmányellenes az R. 13. § (3) és a 17. § (1) bekezdése. Úgy vélte, hogy az R. 1. § (1) bekezdésében meghatározott képzések időtartama, vagyis a támogatásra jogosultság időtartama az irányadónak vett alkotmánybírósági határozatra figyelemmel rövidnek minősíthető. Ezért az R. hatálya csak azokra a képzésben részt vevő személyekre terjedhet ki alkotmányosan, akik a rendelet hatálybalépését követően döntenek arról, hogy kívánnak-e adott képzési formában a felsőoktatási intézménnyel hallgatói jogviszonyba lépni, vagyis a hallgatói támogatási rendszer csorbítása kizárólag felmenő rendszerben valósítható meg. Utalt arra, hogy a hallgatói támogatási rendszernek ugyan nincs "biztosítási tartalma", de a támogatásra jogosultság létrejöttének módja, nevezetesen a szabad elhatározás és a hozzátartozó jövő- és hasznosságértékelés, illetőleg e jogosultság mögött meghúzódó kétoldalú, szolgáltatás-ellenszolgáltatásra alapuló viszony indokolttá teszi a hallgatói jogviszony szerződésszerű kezelését.

Az indítványozó szerint az R. fenti kifogásolt előírásainak az Alkotmány 16. §-ába és a 70/F. § (2) bekezdésébe ütközését az alapozza meg, hogy az R. alkotmányosan védett társadalmi rétegre vonatkozik, másrészt pedig e rendelkezések vizsgálata során figyelembe veendők szociológiai és egyéb szempontok (pl. a tandíj és ösztöndíj reálértéke, a létminimumhoz viszonyított aránya).

Érkeztek az Alkotmánybírósághoz olyan indítványok is, amelyek szerint az R. 17. és 18. §-ával összefüggésben a jogállamiság sérelmét eredményezi az is, hogy az R. hatálybalépése és az intézményi Szabályzat elkészítése időpontjának jelentős eltérése miatt az R. egésze végrehajthatatlan és alkalmazhatatlan. Az R. 18. §-a ugyanis a Szabályzat hatálybalépéséig a jelenleg hatályos intézményi Szabályzat rendelkezéseit rendeli alkalmazni, amennyiben azok nem ellentétesek az R.-rel. Az indítványozók szerint a hatályos intézményi Szabályzat rendelkezéseit azonban nem lehet alkalmazni, mert azok egyrészt nem tartalmaznak szabályozást az R. által meghatározott támogatások, térítések, mentességek intézményi végrehajtására, másrészt pedig ellentétesek az R. rendelkezéseivel.

b) Az indítványozók kifogásolták az R.-nek a tandíjfizetésre vonatkozó rendelkezéseit.

Az indítványozók egyik csoportja szerint az R. 13. és 14. §-a sérti az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdését. Ezek a kifogásolt rendelkezések az ENSZ által elfogadott és az 1976. évi 9. tvr.-rel kihirdetett Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (a továbbiakban: Egyezségokmány) 13. cikke 2/ c) pontjába is ütköznek, ezért sértik az Alkotmány 7. § (1) bekezdését.

Ezek az indítványozók úgy vélik, hogy az R. a tandíjfizetési kötelezettséget a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezésekhez képest a kötelezetti kör tekintetében általánosan kiterjeszti, összegszerűségében nagyobb mértékű díjfizetési kötelezettséget állapít meg, amely nem egyeztethető össze sem az Alkotmányban biztosított, "a képességek szerinti felsőoktatás" jogával, sem pedig az Egyezségokmánynak "az ingyenes felsőoktatás fokozatos bevezetésére" vonatkozó rendelkezésével.

Egyes indítványozók szerint az R. által meghatározott alaptandíj, kiegészítő tandíj, valamint a diákotthoni térítési díj aránytalan, a megélhetési költségekkel olyan jelentős anyagi terhelést jelentenek a felsőoktatásban részt vevők számára, hogy azok helyzetét, létbiztonságát veszélyeztetik. Ezért a kifogásolt rendelkezések sértik az Alkotmány 16. §-át, 67. § (1) bekezdését, 70/A. § (3) bekezdését, 70/I. §-át és 70/J. §-át.

Az egyik indítványozó kifogásolta, hogy az R. jelenlegi formájában a tandíjak tekintetében nem tesz különbséget a nappali és a levelező tagozatos, valamint a korábban megkezdett térítés nélküli, illetve az önköltséges felsőoktatási képzés között. A kifogásolt szabályozás ezért hátrányos megkülönböztetést alkalmaz és az oktatási feltételek utólagos, alapvető megváltoztatását eredményezi. Kifogásolta továbbá, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium az államigazgatási főiskolai és a rendőrtiszti főiskolai végzettségű személyek egyetemi tanulmányát nem tekinti posztgraduális képzésnek, amely alapján e személyeket nem terhelné alaptandíj-fizetési kötelezettség.

Több indítványozó szerint az R. 14. § (1) bekezdésében megjelölt 20%-os létszámkorlát megtartása jelentős számú felsőoktatási intézmény Szabályzatának megalkotásában és eseti döntéseinek meghozatalában az Alkotmány 70/F. §-ában megállapított "képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatás" elvét sértő gyakorlatot eredményez és diszkriminációt tartalmaz, ezért alkotmányellenes.

c) Néhány indítványozó úgy véli, hogy az R. következő előírásai ellentétesek az Ftv.-vel, ezért sértik az Alkotmány 35. § (2) bekezdését.

Az R. 4. § (2) bekezdése ellentétes az Ftv. 9. § (3) bekezdésével, mert csak az "első" képzésben nyújt hallgatói támogatást, ugyanakkor az Ftv. szóban forgó rendelkezése a szakirányú továbbképzés és a doktori képzés tekintetében ilyen megszorítást nem tartalmaz. Az R. e rendelkezése az Ftv.-vel ellentétesen juttatásban részesíti a nem nappali tagozatos hallgatókat, a nem első szakirányú továbbképzésben és doktori (mester-) képzésben részt vevő hallgatókat pedig kizárja a jogosultak köréből. Egyes indítványozók felvetették továbbá azt is, hogy az R. 4. § (2) bekezdése ellentétes előírást tartalmaz az e § (3) bekezdése alapján alkalmazni rendelt, a doktori eljárásról szóló 47/1994. (IV. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: DR.) 10. §-ának (4) bekezdésével, ezért ezek együttes alkalmazása a doktori képzésben részt vevő hallgatók tekintetében értelmezhetetlen és sérti az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdését is.

Az R. 5. § (4) bekezdése szerint a hallgató csak egy kar vagy szak normatív támogatásából részesülhet, függetlenül attól, hogy hány karra vagy szakra jár. Ez a rendelkezés is ellentétes az Ftv. 9. § (3) bekezdésével, mert az utóbbi ilyen megszorítást nem határoz meg.

Az R. 8. § (2) bekezdése ellentétes az Ftv. 9. § (3) bekezdésével, mert az R. e rendelkezése szerint a köztársasági ösztöndíjban csak a felsőoktatási intézmények nappali tagozatos, alapképzésben részt vevő hallgatói részesülhetnek. Az R. 4. § (1) bekezdése alapján ugyanis a köztársasági ösztöndíj a hallgatói előirányzat részét képezi.

II.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta.

1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdés: "A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

Az Alkotmány 16. §-a megállapítja: "A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit."

Az Alkotmány 67.§ (1) bekezdése alapján: "A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges."

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül." E § (3) bekezdése alapján pedig: "A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti".

Az Alkotmány 70/F. §-a a művelődéshez való jogról a következőket tartalmazza:

"(1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.

(2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg."

2. a) A felsőfokú képzésben részt vevő hallgatók tandíjára vonatkozó törvényi előírásokat az Ftv. 31. §-a állapítja meg. Az Ftv. 125. § (1) bekezdése szerint e törvény 1993. szeptember 1-jén lépett hatályba. A 125. § (3) bekezdése azonban úgy rendelkezett, hogy a törvény tandíjfizetésre vonatkozó rendelkezései csak 1994. szeptember 1-jén lépnek hatályba. Ezt követően az Ftv. módosításáról rendelkező 1994. évi LVIII. törvény 1. § (3) bekezdése alapján az Ftv. 125. § (3) bekezdése 1994. szeptember 1-jei hatállyal úgy módosult, hogy "a törvény tandíjfizetésre vonatkozó rendelkezései hatálybalépéséről külön törvény rendelkezik". A Gst. kifogásolt 125. §-a alapján az Ftv. 125. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lépett: "A törvény tandíjfizetésre vonatkozó rendelkezései 1995. szeptember 1-jén lépnek hatályba, egyidejűleg a törvény 31. §-a (6) bekezdésének c) pontja hatályát veszti."

Az Ftv. 31. § (1) bekezdése szerint: "A felsőfokú képzésben részt vevő hallgatók tandíjat és egyéb díjakat fizetnek."

A 31. § (2) bekezdése alapján: "A tandíjra és az egyéb díjakra vonatkozó szabályokat

a) állami felsőoktatási intézmény esetén kormányrendelet;

b) nem állami felsőoktatási intézményben a felsőoktatási intézmény Szabályzata állapítja meg."

A felsőfokú oktatásban részt vevők tandíjfizetési kötelezettsége az Ftv.-nek a Gst. alapján hatályba léptetett 31. §-án alapul. Az indítványozók a Gst. 125. §-ának első fordulatát nem kifogásolták.

b) Az Alkotmány idézett 70/F. §-a alapján az államot az oktatáshoz való jog érvényesülési feltételeinek biztosításában az egyes oktatási formák tekintetében eltérő kötelezettségek terhelik. Az Alkotmány e rendelkezése az ingyenes oktatás állami biztosításának kötelezettségét csak a kötelező általános iskolai oktatásban írja elő. A felsőfokú oktatást illetően állami kötelezettségként a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető oktatás biztosítását és az oktatásban részesülők anyagi támogatását határozza meg.

Az Alkotmány e rendelkezéséből nem származik az államnak alkotmányos kötelessége a felsőoktatási intézményekben az ingyenes oktatás biztosítására. E rendelkezés alapján tehát nem áll fenn alapvető alanyi jogosultság a tandíjmentességre sem.

A fentiekből az következik, hogy törvény, vagy annak felhatalmazása alapján kormányrendelet tandíjfizetési kötelezettséget írhat elő. A tandíj ugyanis olyan díjnak tekinthető, amelyet a felsőoktatási intézmények által nyújtott oktatásért és más, a felsőfokú képzéshez kapcsolódó szolgáltatásokért kell fizetniük a hallgatóknak.

A fentiek alapján a tandíjfizetési kötelezettség megállapítása nem ellentétes az Alkotmány 70/F. §-ával.

c) Az Alkotmány 16. §-a állami kötelezettséget állapít meg az ifjúság létbiztonsága, oktatása és nevelése, valamint érdekeinek védelme tekintetében. Ez a rendelkezés azonban önmagában alanyi alapjogot nem tartalmaz konkrét állami szolgáltatásokra. A jogalkotó szervek számára széles mozgásteret biztosít az ifjúság létbiztonságát, oktatását és nevelését, valamint érdekének védelmét szolgáló támogatási formák meghatározásában. E kötelesség gyakorlása során a jogalkotó szerveknek természetesen tiszteletben kell tartaniuk az Alkotmány alapelveit, valamint az ifjúságot megillető alapvető jogokat.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vizsgált tandíjfizetési kötelezettség miatt az Alkotmány 16. §-ának sérelme nem állapítható meg.

d) Az Alkotmány 67. § (1) bekezdése a gyermek alapvető jogáról rendelkezik és egyidejűleg megfogalmazza a gyermek védelmével és gondoskodásával kapcsolatos általános követelményeket és állami feladatokat. Minthogy a felsőoktatásban résztvevők általában 18-ik életévüket betöltött nagykorú személyek, tehát gyermekkorúnak nem minősülnek, ezért az Ftv. vizsgált rendelkezése nem áll értékelhető alkotmányos összefüggésben az Alkotmány 67. § (1) bekezdésével.

3. Az Ftv. 31. § (6) bekezdése a következő előírásokat tartalmazta: "Az állami felsőoktatási intézményekben fizetendő tandíjnak esélyegyenlőséget célzó kompenzálását

a) az (5) bekezdés szerinti tandíjmentesség, illetve tandíjkedvezmény;

b) a 9. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott hallgatói előirányzatból a kormányrendelet szabályai szerint nyújtott hallgatói támogatás;

c) a bankok által állami garancia mellett adható hallgatói hitel;

d) továbbá a tandíjfizetések meghatározott összegére törvényben nyújtott személyi jövedelemadó-kedvezmény biztosítja."

A Gst. 125. §-ának kifogásolt utolsó fordulata az Ftv. 31. §-ának hatálybalépésével egyidejűleg hatályon kívül helyezte e § (6) bekezdésének c) pontját. Az Ftv. e rendelkezésének hatályon kívül helyezésével a Gst. megszüntette a bankok által állami garancia mellett adható hallgatói hitel intézményét, még mielőtt az bevezetésre kerülhetett volna.

A Gst. sérelmezett rendelkezése - az indítványban megfogalmazott állásponttal ellentétben - nem a tandíjhitel nyújtásának állami kötelezettségét szüntette meg. Az Ftv. hatályon kívül helyezett előírása ugyanis nem a tandíjhitel állami kötelezettségének biztosítását, hanem állami garanciavállalását írta elő a bankok által nyújtható hallgatói hitelre.

Az Ftv. alapján az állami garancia mellett adható hallgatói hitel a fizetendő tandíjak esélyegyenlőséget célzó kompenzálásának egyik eszközét képezte. A hallgatói hitel állami garancia melletti vállalását a Gst. úgy szüntette meg, hogy annak helyettesítéséről, más kompenzációs eszköz bevezetéséről nem rendelkezett. Ezért a sérelmezett előírás a fizetendő tandíjak esélyegyenlőséget biztosító kompenzálási eszközök Ftv.-ben eredetileg megállapított védelmi szintjének csökkenésével jár.

Ennek ellenére az Alkotmánybíróság a Gst. kifogásolt rendelkezésével összefüggésben az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdésének sérelmét nem állapította meg. Az Alkotmány e rendelkezése állami kötelezettségként a képességei alapján mindenki számára hozzáférhető felsőfokú oktatás biztosítását és az oktatásban részesülők anyagi támogatásának kötelességét határozza meg. A felsőoktatáshoz való jogból és az államnak a felsőoktatási hallgatók anyagi támogatására vonatkozó alkotmányos kötelezettségéből azonban nem következik alanyi jogosultság meghatározott támogatási formákra, így a megszüntetett állami garancia mellett adható hallgatói hitelre sem.

Az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése állami kötelezettségként az "oktatásban részesülők anyagi támogatásának" követelményét fogalmazza meg, ami nem azonosítható a támogatás valamely konkrét rendszerével. Az Alkotmány itt még annyira sem konkretizálja a művelődéshez való jog megvalósításának ezt az eszközét, mint amennyire például a szociális biztonsághoz való jog esetében, ahol "társadalombiztosítás" és "szociális intézmények rendszere" felállítását írja elő. Az állam tehát a támogatási formákat szabadon választhatja meg.

A Gst. vizsgált rendelkezése az Ftv.-nek az esélyegyenlőséget célzó egyik előírását szüntette meg, amely ebben a körben az esélyegyenlőség korlátozását eredményezheti. Az Alkotmánybíróság több határozatában (pl. 2100/B/1991/3 AB határozat, ABH 1992. 557.) megállapította, hogy az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében foglalt esélyegyenlőség elve nem minősül alapjognak, hanem általános állami célkitűzést jelent az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedések kilátásba helyezésével. Az e célkitűzés megvalósítását szolgáló állami intézkedések tartalmának kialakítása azonban - alkotmányos keretek között - a hatáskörrel rendelkező állami szervek mérlegelésétől függ.

Az Ftv. 31. § (6) bekezdése a felsőoktatási tandíj kompenzálásának négy különböző alakzatát jelölte meg, amelyek közül a Gst. kifogásolt 125. §-a csak az egyiket szüntette meg anélkül, hogy a többit (a tandíjmentességet, illetve tandíjkedvezményt, a hallgatói előirányzatból a kormányrendelet szabályai szerint nyújtott hallgatói támogatást, továbbá a tandíjfizetések meghatározott összege után személyi jövedelemadó-kedvezmény nyújtására kötelezést) érintette volna. Nem minősíthető alkotmányellenesnek a támogatási formák, illetve az esélyegyenlőséget célzó kompenzációs eszközök egyikének megszüntetése mindaddig, amíg a tandíj mértéke és a kompenzációs eszközök elégtelensége nem teszi lehetetlenné a megfelelő képességgel rendelkező, rászorult helyzetben lévők felsőoktatáshoz való alapjogának érvényesíthetőségét.

A Gst. támadott rendelkezése miatt nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme sem. A Gst. ugyanis még hatályba nem lépett támogatási formát szüntetett meg, így szerzett jogokat nem vonhatott el, ezért ez különösképpen nem eredményezi a jogállamiság szerves részét képező jogbiztonság sérelmét.

4. Az Ftv. 9. § (1) bekezdése a következő előírásokat tartalmazta: "Az állami felsőoktatási intézményekben a 7. § (1)-(3) bekezdéseiben foglalt feladatok ellátásának, a felsőoktatás fejlesztésének alapvető anyagi feltételeit az állam biztosítja. Ezeket a feladatokat az intézmények

a) a központi költségvetési támogatás,

b) az államháztartás más alrendszereibe tartozó források,

c) tandíj és más hallgatói térítések, igénybe vett szolgáltatások díja,

d) az alap- és vállalkozási tevékenység bevétele,

e) adományjellegű és más bevételek felhasználásával, valamint

f) állami vagyon, illetőleg szerződés alapján, továbbá adományként kapott saját vagyon használatával látják el."

A Gst. 124. §-a szerint: "A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 9. § (1) bekezdésének c) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

, ,c) az igénybe vett szolgáltatások díja, más hallgatói térítések és a tandíjnak az éves költségvetési törvényben intézményi bevételnek minősített része,"

A Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről szóló 1994. évi CIV. törvénynek (a továbbiakban: Ktv.) - az e törvény módosításáról rendelkező 1995. évi LXXII. törvény 8. § (3) bekezdésével megállapított - 16. § (5) bekezdése így rendelkezik: "Az állami felsőoktatási intézmények hallgatói által fizetett tandíj a felsőoktatási intézményeket illeti meg, kivéve az első alapképzésben, valamint a nappali tagozatos szakirányú továbbképzésben, továbbá doktori képzésben részt vevő hallgatók által kormányrendelet szerint fizetett tandíjat."

A Gst. e kifogásolt rendelkezése az Alkotmány 16. §-át és 70/A. § (3) bekezdését - az indokolásnak a tandíjjal és a hallgatói hitellel összefüggésben kifejtett megállapításaihoz hasonlóan - önmagában nem sérti, mert ezek az alkotmányi rendelkezések nem állapítanak meg alapjogot, hanem változatos eszközökkel és módon gyakorolható állami célkitűzéseket, illetve kötelezettségeket tartalmaznak. E kifogásolt rendelkezés nem ütközik az Alkotmány 70/I. §-ába sem, mert a tandíj adónak nem minősülő szolgáltatási díj.

A Gst. és a Ktv. idézett rendelkezései azonban lényegesen megváltoztatták az állami felsőoktatási intézményeknek az Ftv.-ben eredetileg kilátásba helyezett és a 9. § (1) bekezdésében meghatározott bevételi rendszerét. A Gst. ugyanis általános felhatalmazást ad arra, hogy a költségvetési törvény évenként határozhassa meg a tandíjak intézményeknél maradó és az állami költségvetés által elvont arányát. Ez a változtatás is jelzi a felsőoktatási intézmények fejlesztési és ellátottsági, a hallgatók díj- és térítésfizetési, valamint támogatási rendszerének kiforratlanságát és lezáratlanságát.

5. a) Az R. a tandíjra vonatkozó részletes szabályokat az Ftv. 31. § (2) bekezdés a) pontjában, valamint a 72. § k) pontjában foglalt felhatalmazás alapján állapította meg.

Az R. 13. §-a a tandíjra vonatkozó következő előírásokat tartalmazza:

"(1) A tandíj két részből áll: alap- és kiegészítő tandíjból tevődik össze.

(2) Alaptandíjat minden hallgatónak kell fizetnie, kivéve a tandíjmentességek eseteit.

(3) Az alaptandíj összege 1995. szeptember 1-jétől havi 2000 forint.

(4) A kiegészítő tandíjat a felsőoktatási intézmény Szabályzatában állapítja meg.

(5) A kiegészítő tandíj évi összege nem haladhatja meg az alaptandíj évi összegének a négyszeresét."

Az indítványok többségének benyújtását követően az R. módosításáról rendelkező 129/1995. (X. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rm.) 1. §-a az R. 17. §-át a következő (3) bekezdéssel egészítette ki:

"A 13. §-nak a kiegészítő tandíjra vonatkozó rendelkezései az állami felsőoktatási intézmények első alapképzésben nappali tagozaton tanulmányokat folytató hallgatói tekintetében hatályukat vesztik."

Az R. fenti módosítása a kiegészítő tandíjra vonatkozó rendelkezések szövegének érintetlenül hagyása mellett, azok személyi hatályát változtatta meg. Az R. 17. §-ának az Rm. által beiktatott (3) bekezdése alapján az R.-nek a kiegészítő tandíjra vonatkozó előírásai csak az állami felsőoktatási intézmények első alapképzésben nappali tagozaton tanulmányokat folytató hallgatói tekintetében vesztették hatályukat. Az R. kiegészítő tandíjra vonatkozó rendelkezései - az 1. § (1) bekezdése és 12. § (1) bekezdése alapján - továbbra is hatályban maradtak a nem első alapképzésben nappali tagozaton, vagy az első alapképzésben nem nappali tagozaton, valamint a szakirányú továbbképzésben, továbbá a doktori és mesterképzésben tanulmányokat folytató hallgatók tekintetében.

Az R. idézett módosításával együtt született meg az 1995. október 13-án a felsőoktatási intézmények vezetői, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége és a kormányzat képviselői között lezajlott tanácskozáson fölmerült feladatok végrehajtásáról szóló 1103/1995. (X. 25.) Korm. határozat, amelynek 2. pontja az alábbiak szerint rendelkezik:

"Elő kell készíteni - a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításával párhuzamosan - a felsőoktatási intézmények hallgatói részére nyújtható támogatásokról és az általuk fizetendő díjakról és térítésekről szóló 83/1995. (VII. 6.) Korm. rendelet módosítását, érvényesítve a tanulmányi eredmény és a szociális szempontok differenciált figyelembevételét." E kormányhatározat a jelzett feladat elvégzésének határidejéül 1996. március 31-ét állapította meg.

Az R. szerint az alaptandíj-fizetési kötelezettség az állami felsőoktatási intézményekben - a tandíjmentesség esetei kivételével - általános. A kiegészítő tandíj bevezetése pedig - az említett módosítás figyelembevételével - a felsőoktatási intézmény autonóm döntésén alapul. Kiegészítő tandíj bevezetése esetén a felsőoktatási intézmény a tandíj összegét a megállapított kereten belül szabadon állapíthatja meg, és mentességeket, kedvezményeket korlátlanul biztosíthat.

Az R. e kifogásolt rendelkezése az Ftv.-nek a tandíjfizetési kötelezettséget megállapító 31. §-án alapul, és felhatalmazás alapján annak végrehajtását szolgálja. Ezért a vizsgált rendelkezés - az Ftv. 31. § (1) bekezdése alkotmányosságával kapcsolatos megállapításokra figyelemmel - nem sérti az Alkotmány 16. §-át, 67. § (1) bekezdését és 70/F. § (2) bekezdését. A támadott rendelkezés és az Alkotmány 70/J. §-a között értékelhető alkotmányos összefüggés nem állapítható meg, mivel az Alkotmány ehelyütt a szülőknek és a gondviselőknek a kiskorú gyermekük taníttatásának kötelezettségéről rendelkezik.

A nappali és a levelező tagozaton tanulmányokat folytató hallgatókra vonatkozó bizonyos rendelkezések egybeesése nem minősíthető az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző alkotmányellenes diszkriminációnak, mivel a hallgatók mindkét csoportja felsőfokú képzésben részesül. Nem tekinthető alkotmányellenes diszkriminációnak az a körülmény sem, hogy az R. az államigazgatási főiskolai és a rendőrtiszti főiskolai végzettségű személyek hallgatói helyzetét nem kezeli ún. posztgraduális képzésként.

b) Az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdésében meghatározott felsőoktatáshoz való jog alapjognak minősül. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése tiltja az alapvető jog lényeges tartalmának korlátozását.

A felsőoktatáshoz való alapvető jog sérelme abban az esetben állhat fenn, ha a tandíjra, különösen annak mértékére vonatkozó szabályozás - az állami támogatás formáira is figyelemmel - szükségtelenül és aránytalanul korlátozza e jog érvényesülését, vagyis megakadályozza, ellehetetleníti a megfelelő képességgel rendelkezők oktatásban való részvételét.

Az R. vizsgált rendelkezésével bevezetett tandíjak mértékének arányossága vizsgálatánál az Alkotmánybíróság mindenekelőtt figyelembe vette a tandíjak esélyegyenlőséget célzó kompenzálására vonatkozó, az Ftv. 31. § (6) bekezdésében, valamint az R.-ben meghatározott eszközöket és támogatási formákat.

Az Alkotmánybíróság szerint az alaptandíj-fizetési kötelezettség mértéke miatt - különösen az Ftv. 9. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott hallgatói előirányzatból az R. szerint nyújtott hallgatói támogatásokra, valamint a tandíjmentesség és tandíjkedvezmény lehetőségére figyelemmel - a felsőoktatáshoz való alapjog aránytalan, vagyis alkotmányellenes korlátozása nem állapítható meg.

Az R.-nek az Rm. által történt módosítása következtében a kiegészítő tandíjra vonatkozó kormányrendeleti előírások az első alapképzésben nappali tagozaton tanulmányokat folytatók tekintetében hatályukat vesztették. Ezért ezeket az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálta. A módosítással előnyösen érintett hallgatók csak alaptandíjat kötelesek fizetni. A tandíj mértéke miatt e csoport vonatkozásában ezért sem állapítható meg alkotmányellenesség.

Ugyancsak nem minősítette az Alkotmánybíróság a felsőoktatáshoz való alapjog aránytalan korlátozásának a kiegészítő tandíj lehetséges mértékét az érintett hallgatói csoportok többnyire eltérő sajátos anyagi és pénzügyi helyzetére, illetve támogatási rendszerére tekintettel. Ezzel összefüggésben figyelembe vette azt is, hogy a kiegészítő tandíj bevezetése, mértékének megállapítása, valamint a mentességek és a kedvezmények biztosítása a felsőoktatási intézmények mérlegelési jogkörébe tartozik.

Az R. 11. § (1)-(3) bekezdése a következőket tartalmazza:

"(1) A felsőoktatási intézményekben tanuló nappali tagozatos hallgató diákotthoni (kollégiumi) elhelyezésre pályázhat, amelynek igénybevétele esetén térítési díjat kell fizetni.

(2) A diákotthoni térítési díj havi összege nem lehet magasabb a minimálbér 25%-ánál.

(3) A diákotthoni térítési díj összegét, továbbá a térítési díj alóli mentesítés, illetőleg a csökkentett térítési díj fizetésének eseteit a Szabályzat határozza meg."

A kötelező legkisebb munkabér megállapításáról rendelkező 6/1995. (I. 31.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése alapján a személyi alapbér kötelező legkisebb összege 12 200 forint. Ebből az következik, hogy az Alkotmánybíróság e határozatának meghozatalakor az R. alapján megállapított diákotthoni térítési díj legmagasabb havi összege 3050 forint.

Az R. által hatályon kívül helyezett 7/1990. (VIII. 28.) MKM rendelet 4. § (3) bekezdése alapján a kollégiumi elhelyezésért fizetendő kedvezményes térítési díj intézményenkénti átlaga havi 600 Ft/fő volt.

A kifogásolt diákotthoni térítési díj az albérleti díjakhoz viszonyítva, tekintettel arra is, hogy az R. korlátlan mentesítési lehetőséget biztosít, az Alkotmánybíróság szerint nem minősül alkotmányellenesnek.

c) Az Egyezségokmány 13. cikkének 2. c) pontja szerint: "a felsőoktatást teljesen egyenlő feltételekkel a képesség alapján mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, minden megfelelő eszközzel, különösen az ingyenes oktatás fokozatos bevezetése útján".

Az Alkotmány 7. § (1) bekezdése alapján: "A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."

Az R. tandíjfizetésre vonatkozó rendelkezéseinek az Egyezségokmányba ütközését az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (Abtv.) 21. § (3) bekezdése alapján ilyen indítvány előterjesztésére jogosult országgyűlési képviselő is kifogásolta, ezért azt az Alkotmánybíróság érdemben vizsgálta.

Magyarországon a rendszerváltozás történelmi előzményei és sajátos gazdasági-pénzügyi nehézségei folytán az ingyenes felsőoktatás fokozatos bevezetésének folyamata eltér a fejlett országok lehetőségeitől. Az Egyezségokmány idézett 13. cikkének 2. c) pontja a felsőoktatáshoz való jog megvalósítása érdekében a részes államok által elfogadott célkitűzéseket és feladatokat állapít meg. A megfelelő eszközök között e rendelkezés kiemeli az ingyenes oktatás fokozatos bevezetésének lehetőségét. Ezeket a megállapításokat támasztja alá az Egyezségokmány 2. cikkének 1. pontja is, amely többek között azt rögzíti, hogy a részes államok fokozatosan biztosítják az Egyezségokmányban elismert jogok teljes gyakorlását.

E rendelkezések jellege és tartalma alapján tehát a tandíjfizetési kötelezettség megállapítása miatt az Egyezségokmány 13. cikke 2. c) pontjának és az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének alkotmányellenes sérelme nem állapítható meg.

A teljesen egyenlő feltételekkel, a képesség alapján mindenki számára hozzáférhetővé teendő felsőoktatás követelményét azonban sértheti a tandíj és egyéb térítésfizetési kötelezettség, valamint a kompenzációs eszközök olyan szabályozása, amely meghiúsíthatja, hogy a megfelelő képességgel rendelkezők közül a hátrányos anyagi-pénzügyi helyzetben lévők felsőoktatásban részesüljenek.

d) Az Ftv. 31. § (5) bekezdése szerint: "Az állami felsőoktatási intézmény a tandíjmentesség, illetve a tandíjkedvezmény eseteit és mértékét a kormányrendelet alapján a hallgató tanulmányi eredményének és szociális helyzetének figyelembevételével Szabályzatában határozza meg."

Az Ftv. 31. § (6) bekezdés a) pontja alapján a tandíjmentesség, illetve tandíjkedvezmény az állami felsőoktatási intézményekben fizetendő tandíjnak esélyegyenlőséget célzó kompenzálását szolgálja.

Az R. 14. §-a pedig a tandíjmentességről és a tandíjkedvezményről az alábbiak szerint rendelkezik:

"(1) A Szabályzat a hallgatók számának 20%-áig a legrászorultabbak részére, kiemelkedő tanulmányi eredmény esetében alaptandíj-fizetési mentességet vagy alaptandíj-fizetési kedvezményt határozhat meg.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kereten belül, a Szabályzat rendelkezései szerint, tandíjmentességet kaphat az a hallgató,

a) aki köztársasági ösztöndíjban részesül,

b) akinek tanulmányi eredménye a Szabályzatban meghatározott értéket eléri, vagy azt meghaladja,

c) akinek életkörülményei ezt indokolják,

d) aki kiemelkedő tudományos, művészeti, kulturális, sportteljesítménye (tevékenysége) folytán erre érdemes (pl. demonstrátor),

e) aki nappali tagozatú doktori képzésben vesz részt, és az intézményi Szabályzatban legalább heti 4 óra oktatási tevékenységre kötelezett.

(3) A felsőoktatási intézmény a Szabályzatban a kiegészítő tandíj alóli mentességeket és tandíjkedvezményt is megállapíthat."

Az R. 14. § (1) bekezdése szerint a felsőoktatási intézmények szabályzatukban a hallgatói létszám 20%-áig állapíthatják meg az alaptandíj-fizetési mentességben és alaptandíj-fizetési kedvezményben részesíthetők körét. Az R. 14. § (2) bekezdése meghatározza, hogy az (1) bekezdésben megállapított kereten belül milyen feltételek alapján részesülhetnek a hallgatók a Szabályzat rendelkezései szerint tandíjmentességben.

Az alaptandíj-fizetési mentességben és alaptandíj-fizetési kedvezményben részesíthetők arányának normatív meghatározása nem alkotmányellenes. Az Ftv. 31. § (2) bekezdése értelmében a tandíjra vonatkozó szabályokat állami felsőoktatási intézmény esetében kormányrendelet állapítja meg. A tandíjra vonatkozó szabályok megállapítására szóló felhatalmazás magában foglalja a tandíjmentességek és tandíjkedvezmények kerete és feltételei megállapításának jogát is. A Kormány tehát jogosult volt az R. 14. § (1) bekezdésében foglalt szabályozás megalkotására. Az R. e kifogásolt rendelkezése nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megállapított diszkriminációs tilalmat sem, mivel a tandíjmentességben és tandíjkedvezményben részesítésnek az R.-ben megjelölt feltételei alkotmányossági szempontból nem kifogásolhatók.

6. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján vizsgálta az R. hatályára és hatálybalépésére vonatkozó előírásainak alkotmányosságát.

Az R. 1. §-a a rendelet hatályáról így rendelkezik:

"(1) A rendelet hatálya kiterjed

a) az állami felsőoktatási intézményekben alapképzésben, valamint szakirányú továbbképzésben, továbbá doktori és mesterképzésben tanulmányokat folytató magyar állampolgárságú hallgatókra,

b) az állami felsőoktatási intézményeknek a jogszabály vagy nemzetközi megállapodás alapján az a) pont szerinti hallgatókkal azonos elbírálás alá eső hallgatóira.

(2) A rendelet hatálya a nem állami felsőoktatási intézmények hallgatóira a hallgatók pénzbeli támogatására megállapított állami költségvetési keretösszeg felhasználása (2. §, 4-5. §), továbbá a köztársasági ösztöndíj adományozása (8. §) tekintetében terjed ki."

Az R. 17. § (1) bekezdése szerint: "Ez a rendelet - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - 1995. szeptember 1-jén lép hatályba."

Az R. megalkotását az Ftv. végrehajtása tette szükségessé.

Az Ftv. 9. § (3) és (4) bekezdése rendelkezik a hallgatói előirányzatról, a 31. §-a pedig a tandíjról és egyéb díjakról. Az Ftv. e rendelkezései 1993. szeptember 1-jével nem léptek hatályba.

Az Ftv. 125. § (2) bekezdése alapján a 9. § (3) és (4) bekezdése 1995. január 1-jén lépett hatályba. Az Ftv. 125. §-ának többször módosított (3) bekezdése szerint pedig a törvénynek a tandíjfizetésre vonatkozó rendelkezéseit megállapító 31. §-a 1995. szeptember 1-jén lépett hatályba.

Az R. hatálybalépése előtt a felsőoktatási hallgatók támogatási rendszerét az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény végrehajtásáról rendelkező, az 53/1990. (III. 21.) MT rendelettel módosított és a 24/1995. (III. 8.) Korm. rendelettel hatályon kívül helyezett 41/1985. (X. 5.) MT rendelet állapította meg. Az MT rendelet 23. §-a úgy rendelkezett, hogy "A felsőoktatási intézmények nappali tagozatán tanulmányokat folytatókat megillető juttatások és kedvezményes szolgáltatások: a) ösztöndíj, köztársasági ösztöndíj, illetőleg a szakmai gyakorlat időtartamára díjazás; b) szociális támogatásként kedvezményes természetbeni szolgáltatások, pénzbeli támogatás; c) a társadalombiztosítási ellátások és a jogszabályokban megállapított más juttatások". Az R. 5. § (1) bekezdése alapján "Hallgatói juttatásként az alábbi támogatások nyújthatók: a) tanulmányi ösztöndíj; b) pénzbeli szociális támogatás; c) köztársasági ösztöndíj; d) jutalom; e) szakmai gyakorlat idejére adott költségtérítés; f) kiemelkedő tudományos, kulturális, sport- és művészeti tevékenységért adományozott ösztöndíj; g) tankönyv- és jegyzettámogatás; h) diákotthoni (kollégiumi) elhelyezés". A hallgatói támogatások rendszerét és azok formáit illetően - az indítványokban foglaltaktól eltérően - az R. nem eredményezett jelentős mértékű változást, illetőleg korlátozást a támogatási rendszerben.

A tandíjra vonatkozó korábbi hatályos szabályozás ugyancsak az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény rendelkezésein alapult. E törvény 6. §-a kinyilvánította, hogy a felsőfokú alapképzés - jogszabályban meghatározott kivétellel - ingyenes. A törvény 107. § (1) bekezdése szerint pedig, ha az oktatás nem ingyenes, a hallgatónak a tanulmányi eredményétől függő mértékű tandíjat kellett fizetnie. A tandíjra vonatkozó részletes szabályokat az R.-rel hatályon kívül helyezett, a felsőoktatásban fizetendő díjakról és térítésekről szóló 8/1987. (VI. 29.) MM rendelet állapította meg. E rendelet 2. § (1) bekezdése szerint a felsőfokú alapképzésben részt vevő hallgató tandíjat volt köteles fizetni, ha a rendeletben, illetve az intézményi szabályzatban meghatározott tanulmányi átlageredményt nem érte el. A (2) bekezdése alapján tandíjfizetési kötelezettség nem volt megállapítható, ha a hallgató a 3,00 tanulmányi átlageredményt elért. A (3) bekezdése pedig megállapította, hogy a tandíj összege félévenként 2000 forintnál több nem lehet. Az előbbiekre tekintettel tehát az R. alapján bevezetett általános alaptandíj és kiegészítő tandíj a kötelezettek körét illetően és összegszerűségében is jelentős mértékű változást eredményez.

Az indítványozók az R. hatályára és hatálybalépésére vonatkozó rendelkezései alkotmányosságának megállapítását a felkészülési idő nem megfelelő biztosítása és a szerzett jogok megvonása miatt a jogállamisághoz tartozó jogbiztonság sérelmére hivatkozással kérték. Ezekben a kérdésekben az indítványok elbírálásánál a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatban megállapított azokat az alkotmányossági követelményeket kérték irányadónak venni és alkalmazni, amelyek a viszonylag rövid és meghatározott idejű és a hosszú időtartamra szóló támogatási formák megváltoztatására vonatkoznak.

Az Alkotmánybíróság fenti határozatában az alkotmányossági követelményeket az anyasági és gyermektámogatási rendszerbe tartozó támogatási formákra állapította meg az Alkotmány 70/E. §-a és ehhez kapcsolódóan a 66. és 67. §-ai, valamint a 13. §-a alapján. Ezért az e határozat indokolásában a rövid és határozott, valamint a hosszú teljesítési időre szóló szolgáltatások megváltoztatásának feltételeiről kifejtett megállapítások nem alkalmazhatók mechanikusan a támogatási rendszer megváltoztatására. A gyes és a gyed esetében korábban az érintetteknek alanyi jogon járó szolgáltatás változott biztosítási és azon belül is rászorultsági alapúvá. A tandíj tekintetében az új tandíjrendszer alkalmazásának megkezdésével egyidejűleg szűnt meg a korábban kilátásba helyezett, de még sosem hatályosult, senkinek igénybe vett jogává nem vált egyik kompenzációs eszköz.

Az R.-nek a felsőoktatási intézmények hallgatói támogatására és tandíjára vonatkozó rendelkezése tekintetében a felkészülési idő szükséges tartamát és a szerzett jogok védelmét illetően az Alkotmány 70/F. §-át, 16. §-át és 2. § (1) bekezdését kell figyelembe venni.

A hallgatói jogviszony valóban meghatározott, rövid időtartamú. A tandíjfizetési kötelezettség az anyasági és gyermektámogatási rendszerbe tartozó támogatási formáktól eltérően viszont nem minősül jogszabályban ígért állami szolgáltatásnak. A tanulmányi eredmény és a szociális helyzet alapján nyújtható tandíjmentességet és tandíjkedvezményt az Ftv. 31. § (6) bekezdésének a) pontja mint az esélyegyenlőséget szolgáló kompenzációs eszközök első csoportját határozza meg. Mindemellett nem állítható, hogy az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdéséből és 16. §-ából alanyi jogosultság, valamint igénybe vett szerzett jog fakad a tandíjmentességre. Ezért az R. kifogásolt rendelkezéseivel összefüggésben szerzett jogoknak az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonsággal ellentétes sérelme sem áll fenn.

Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az állam a hallgatói szolgáltatások, támogatások és mentességek összetevőinek és összefüggő egységes rendszerének alakításában széles körű jogosítványokkal rendelkezik. Az államnak jogában áll - a gazdasági helyzet függvényében - e rendszernek és összetevőinek, valamint az összetevők mértékének változtatására. Az összetevők változtatásával azonban az állam nem mellőzheti, nem szüntetheti meg a felsőoktatásban részesülők anyagi támogatásának rendszerét oly módon, hogy esélyegyenlőtlenség fenntartásával vagy fokozásával lehetetlenné teszi a megfelelő képességgel rendelkezők számára a felsőoktatás hozzáférhetőségéhez való alapvető joguk érvényesülését.

Az R. a már megjelölt törvényi felhatalmazások alapján az Ftv. 9. és 31. §-a végrehajtásáról rendelkezik, és állapítja meg a hallgatói támogatás, valamint a tandíj fizetésének részletes szabályait. Az Ftv. e rendelkezései végrehajtásának előmozdítása a Kormánynak az e törvényből, valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvényből (Jat.) fakadó kötelessége. A Jat. 12. § (4) bekezdése ugyanis előírja, hogy a jogszabályt és a végrehajtási jogszabályát egy időben kell hatályba léptetni.

Az Ftv. 9. § (3) és (4) bekezdésének és a 31. §-ának szövege a törvény kihirdetése óta nem változott, azok tehát megismerhetők voltak az érintett címzettek körében. Az Ftv. 9. §-ára vonatkozóan a hatálybalépési idő (1995. január 1.) sem változott. Az Ftv. 31. §-a tekintetében pedig eredetileg annak 1994. szeptember 1-jei hatálybalépésével lehetett számolni.

A Jat. 12. § (3) bekezdése szerint a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.

Az R. 1995. július 6-án került kihirdetésre és szeptember 1-jén lépett hatályba. Az Alkotmánybíróság a 28/1992. (IV. 30.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a Jat. idézett szabálya a jogállamiság elemét képező jogbiztonság elvéből levezethető egyik követelményét határozza meg (ABH 1992. 155, 161.). Az Alkotmánybíróság a 7/1992. (I. 30.) AB határozatában megállapította, hogy a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges "kellő idő" megállapítása és biztosítása a jogalkotó felelősséggel terhelt mérlegelésének és döntésének függvénye. Az alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya esetén állapítható meg (ABH 1992. 45, 49.).

A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az R. vizsgált rendelkezéseivel összefüggésben a nem megfelelő felkészülési idő biztosítása miatt a jogbiztonság súlyos sérelmét nem állapította meg. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az R.-nek a hatályára és hatálybalépésére vonatkozó rendelkezései nem ütköznek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe.

7. Az R. 18. §-a a következőket tartalmazza:

"(1) A felsőoktatási intézmények Szabályzatukat - a (2) bekezdés esetét kivéve - legkésőbb 1996. január 31-ig kötelesek elkészíteni. A Szabályzat hatálybalépéséig a jelenleg hatályos intézményi szabályzat rendelkezéseit kell alkalmazni, amennyiben azok nem ellentétesek e rendelettel.

(2) A felsőoktatási intézmények 1995. szeptember 30-ig kötelesek megállapítani a 14. § (1)-(3) bekezdésekben foglaltaknak megfelelő mentességeket."

Az R. 3. §-a alapján a felsőoktatási intézményben az intézményi tanács a hallgatói támogatások és a fizetendő díjak egységes intézményi rendszerét Szabályzatban határozza meg.

Az R.-ben megjelölt tárgyköröknek - az R. keretei között - Szabályzatban való rendezésének lehetősége és feladata az Ftv. 30. és 31. §-ában foglalt felhatalmazásból következik.

A Szabályzatban rendezendő tárgyköröket az R. 3. § (2) bekezdése általánosan és számos egyéb rendelkezése külön is megállapít. Az R.-ben meghatározott széles körű szabályzati rendezés szükségessé tette, hogy annak elkészítésére a felsőoktatási intézményeknek megfelelő idő álljon rendelkezésére.

Az R. 18. § (1) bekezdése a Szabályzat teljes körű elkészítésére, vagyis annak végső formába foglalására és egységes dokumentumban való kiadására állapította meg az 1996. január 31-i határidőt. Ez természetesen nem zárja ki, hogy az R. alkalmazásához szükséges egyes részterületekre vonatkozó megoldásokat az intézmények a megjelölt végső határidő előtt kimunkálják és alkalmazzák.

A fentiekre figyelemmel tehát a felsőoktatási intézmények mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy az R. 3. §-ában megjelölt egységes Szabályzatot vagy annak egyes összetevőit a kifogásolt rendelkezésben megállapított határidőn belül milyen időpontban határozzák meg.

Az R. vizsgált rendelkezése tehát - egyes indítványozók állításától eltérően - nem eredményezheti a rendelet végrehajthatatlanságát és alkalmazhatatlanságát. Az Alkotmánybíróság szerint az R. e rendelkezései nem járnak a jogbiztonság alkotmányellenes sérelmével, ezért azok nem ütköznek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe.

8. Az Alkotmánybíróság végül azt is vizsgálta, hogy az R.-nek az indítványokban megjelölt egyes rendelkezései ellentétesek-e az Ftv. 9. § (3) bekezdésével.

Az Ftv. 9. § (3) és (4) bekezdése a hallgatói előirányzatról a következő előírásokat tartalmazza:

"(3) A hallgatói előirányzat a felsőoktatási intézményekben magyar állampolgárságú és - nemzetközi megállapodás vagy jogszabály alapján azonos elbírálás alá eső - külföldi állampolgárságú, első alapképzésben, illetőleg szakirányú továbbképzésben részt vevő nappali tagozatos hallgatók, továbbá az ott doktori képzésben nappali tagozaton részt vevők képesítési követelmények szerinti tanulmányi időszakára nyújtott támogatására szolgál.

(4) A hallgatók állami támogatásának előirányzatát a (3) bekezdésben megjelöltek létszáma és a költségvetési törvényben az egy főre megállapított hallgatói normatíva és a doktori képzésben részt vevők támogatási normatívája határozza meg. A hallgatói előirányzat részét képezhetik a hallgatók pénzbeli és természetbeni juttatásaira fordított egyéb állami támogatások is."

Az Ftv. 30. §-a a hallgatói juttatásokról és kedvezményekről a következőket tartalmazza:

"(1) A felsőoktatási intézményeknek a 9. § (3)-(4) bekezdései szerinti hallgatóit juttatások és kedvezmények illetik meg.

(2) A juttatásokra és kedvezményes szolgáltatásokra vonatkozó szabályokat a Kormány rendeletben, a felsőoktatási intézmény pedig Szabályzatban állapítja meg.

(3) Más oktatási formában részt vevő hallgatók számára is megállapíthat a Kormány rendeletben juttatásokat, kedvezményeket."

Az Ftv. 72. § l) pontja értelmében a Kormány a felsőoktatással kapcsolatos feladatai körében "meghatározza a hallgatók állami támogatásának rendszerét".

Az Ftv. fenti rendelkezéseiből az következik, hogy a Kormánynak az e rendelkezések végrehajtására vonatkozó szabályok megalkotásakor a juttatások és kedvezmények tekintetében figyelemmel kell lennie az Ftv. 9. § (3) bekezdésében meghatározott jogosultak körére. A hallgatók állami támogatása rendszerének meghatározása a Kormány feladatkörébe tartozik.

a) Az R. 4. § (2) bekezdése szerint:

"Az Ftv. 9. § (3) és (4) bekezdésében meghatározott hallgatói normatívából (a továbbiakban: hallgatói normatíva), továbbá a doktori képzésben részt vevők támogatási normatívájából e rendelet 5. § (1) bekezdésének a)-b) és d)-f) pontjaiban meghatározott támogatásban a felsőoktatási intézmények hallgatói részesülhetnek legfeljebb a képesítési követelményekben előírt tanulmányi időszakra, amennyiben első

a) egyetemi vagy főiskolai alapképzésben, illetőleg a főiskolai alapképzésre épülő egyetemi alapképzésben,

b) szakirányú továbbképzésben, vagy

c) doktori (mester-) képzésben

vesznek részt."

A fenti rendelkezéssel összefüggésben az Alkotmánybíróság - az indítványok alapján - elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az R. az Ftv.-vel ellentétesen kizárja-e a hallgatói támogatásra való jogosultságból a nem első szakirányú továbbképzésben és doktori képzésben részt vevő hallgatókat, és biztosít-e jogosultságot az ilyen képzésekben a tanulmányaikat nem nappali tagozaton folytató hallgatók részére.

Az Alkotmánybíróság szerint bár az Ftv. 9. § (3) bekezdésében és az R. 4. § (2) bekezdésében meghatározott hallgatói támogatásokra jogosultak körének megfogalmazása nem teljesen azonos szövegezéssel történt, egyértelmű tartalmi eltérés hiányában azonban az Alkotmány 35. § (2) bekezdésének sérelme nem állapítható meg.

Az Ftv. 9. § (3) bekezdése a hallgatói előirányzatot kizárólag a nappali tagozatos képzésben részt vevő hallgatók részére állapítja meg, az R. kifogásolt rendelkezésében azonban ilyen szűkítés nem szerepel. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az alkotmányosságot nem érintő jogszabály-értelmezési kérdésnek minősül az, hogy az R. kiterjed-e a nem nappali tagozatos hallgatókra is. Az R. vizsgált rendelkezésének kiterjesztő értelmű alkalmazása ugyanis nem tekinthető alkotmányellenesnek.

Az indítványozók szerint az R. 4. § (2) bekezdése ellentétes a DR. 10. §-ával is, mert ez utóbbi rendelkezés szerint nem csak az első képzésben részt vevők jogosultak ösztöndíjra és arra a hallgatók a DR. alapján pályázat nélkül eleve jogosultak.

Az R. 4. § (3) bekezdése alapján: "A doktori képzésben részt vevő hallgatók támogatását a doktori eljárásról szóló külön jogszabályban foglalt eltérésekre figyelemmel kell megállapítani."

A DR. 10. §-a az állami doktori ösztöndíj jogosultsági feltételeiről rendelkezik. E § (4) bekezdése szerint: "Az egyetem által folyósított doktori ösztöndíj összege az éves költségvetési törvényben meghatározott előirányzatnál a doktori képzésben nappali tagozaton részt vevők támogatására szolgáló normatíva összegénél kevesebb nem lehet."

Az R. 4. § (3) bekezdése alapján a doktori képzésben részt vevők támogatását a DR.-ben foglalt eltérésekre figyelemmel kell megállapítani. Ez vonatkozik a DR. 10. §-ában meghatározott, a doktori ösztöndíjra való jogosultság speciális szabályainak alkalmazására is. Mivel a doktori képzésben részt vevők az R. alkalmazása szempontjából hallgatóknak minősülnek, ezért őket a DR.-ben biztosított állami ösztöndíjon kívül pályázat alapján megillethetik az R.-ben biztosított egyéb kedvezmények is.

Az Alkotmánybíróság a 35/1991. (VI. 30.) AB határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások azonos szintű ellentétes jogszabályi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár. Az Alkotmánybíróság e határozatában megállapította azt is, hogy a jogszabály valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelentő hibáját elsősorban jogalkalmazói jogszabály-értelmezéssel kell feloldani. Amennyiben pedig a jogszabályok értelmezésével eredmény nem érhető el, az ellentét megszüntetése jogalkotási útra tartozik. Az Alkotmánybíróságnak önálló jogszabály-értelmezésre nincs hatásköre (ABH 1991. 154.).

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az R. támadott rendelkezésével és a DR. 10. §-ával összefüggésben nem áll fenn a jogbiztonság elvének olyan sérelme, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütköző alkotmányellenesség megállapítását indokolná.

b) Az R. 5. § (4) bekezdése így rendelkezik:

"A 4. § (2) bekezdés a)-c) pontjaiban felsorolt hallgató a hallgatói normatívából támogatásban csak egy, általa meghatározott intézmény, kar, szak szabályzata szerint részesülhet, függetlenül attól, hogy hány intézménybe, karra, szakra iratkozott be."

Az Ftv. 9. § (3) bekezdése meghatározza a hallgatói előirányzat rendeltetését és a lehetséges jogosultak körét. Az Ftv. 9. § (4) bekezdése értelmében a hallgatók támogatásának előirányzatát a (3) bekezdésben megjelölt, vagyis a támogatásban részesíthetők létszámára figyelemmel kell a költségvetési törvényben az egy főre megállapított hallgatói normatíva és a doktori képzésben részt vevők támogatási normatívája alapján meghatározni. Az Ftv. nem rendelkezik az egyidejűleg több hallgatói jogviszonyban állók támogatásának módjáról. Ebből az következik, hogy e tárgykör szabályozása - az Ftv. 30. § (2) bekezdésében és a 72. § l) pontjában foglalt felhatalmazás alapján - a Kormány mérlegelési körébe tartozik. Ezért az R. 5. § (4) bekezdése nem ellentétes az Ftv. 9. § (3) bekezdésével, és nem ütközik az Alkotmány 35. § (2) bekezdésébe.

c) Az R. 8. § (2) bekezdése alapján: "Köztársasági ösztöndíjban a felsőoktatási intézmények nappali tagozatos, alapképzésben részt vevő hallgatói részesülhetnek két lezárt félév (egy tanévnek megfelelő oktatási időszak) után."

Az Ftv. 9. § (3) bekezdése és a 30. §-a a hallgatói támogatási formákról nem rendelkezik. A támogatás rendszerét, formáit és az egyes támogatások jogosultsági feltételeit az Ftv. 30. § (2) bekezdésében és a 72. § l) pontjában foglalt felhatalmazás alapján a Kormány állapítja meg.

A fentiek alapján az R. 8. § (2) bekezdése nem ellentétes az Ftv. 9. § (3) bekezdésével, ezért az nem sérti az Alkotmány 35. § (2) bekezdését.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.

A határozatnak a Magyar Közlönyben való közzétételét az Alkotmánybíróság az elbírált tárgykörök közérdekűségére tekintettel rendelte el.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró

Tartalomjegyzék