BH 2010.2.48 I. A szolgálati nyugdíj összegének megállapításakor a jogosult részére ténylegesen megfizetett illetményt, illetmény jellegű juttatásokat kell figyelembe venni [1996. évi XLIII. tv. (Hszt.) 183. §].

II. A Hszt. 182. § (8) bekezdésében írt határidő nem értékelhető jogvesztő határidőként.

Az alperes a 2008. február 27-én kelt határozatában rendelkezett a felperes szolgálati nyugdíja rögzítéséről, ugyanezen a napon kelt határozatában pedig a szolgálati nyugdíja megállapításáról. E határozatokat a felperes fellebbezése folytán eljárt, a Magyar Köztársaság Igazságügyi és Rendészeti Minisztere a 2008. április 25-én kelt határozatával helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését, a szolgálati nyugdíj megállapításáról szóló határozat tekintetében pedig az alperes új eljárásra és - a részére 2007-ben kifizetett jubileumi jutalomnak a nyugdíj összegébe való beszámításával - új határozat meghozatalára való kötelezését kérte.

Álláspontja szerint a szolgálati nyugdíj folyósítás nélküli megállapításáról az alperes nem rendelkezhetett, a szolgálati viszonya ugyanis - szolgálati nyugellátásra való jogosultsága miatti felmentés okán - 2007. december 30. napjával megszűnt, ezért a támadott határozat meghozatalakor a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) hatálya nem terjedt ki rá.

A felperes szerint a nyugdíj rögzítése a Hszt. 182. § (8)-(10) bekezdései és az igazságügyi és rendészeti miniszter, illetve az önkormányzati és területfejlesztési miniszter irányítása alá tartozó rendvédelmi szervek és az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság hivatásos állományú tagjainak nyugellátása, hozzátartozói nyugellátása, valamint baleseti járadéka megállapításának eljárási rendjéről szóló 28/2006. (XI. 9.) IRM-ÖTM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-a jogszabálysértő alkalmazásán, a törvényben előírt hat hónapos jogvesztő határidő figyelmen kívül hagyásán alapult. Utalt arra is, hogy határozatát az alperes - ellentétesen a jóhiszemű joggyakorlás elvével - azért hozta meg, hogy a részére 2007-ben kifizetett jubileumi jutalmat úgy tudja feltüntetni, mintha arra már 2005 márciusában jogosult lett volna.

A nyugdíjat megállapító határozatot a felperes azért tartotta jogellenesnek, mert az alperes a részére 2007. augusztus 16-án megállapított és kifizetett jubileumi jutalmat 2005-ben kifizetett juttatásként vette figyelembe, ennek alapján - megsértve a Hszt. 183. § (1) bekezdését, illetve az alkalmazott jogszabály feltüntetése nélkül - mellőzte a nyugdíj összegébe való beszámítását. Hivatkozott arra is, hogy a jubileumi jutalom összegének megállapításánál a munkáltató a 2007. év béradatait vette figyelembe, annak a személyi jövedelemadó bevallásban is 2007-ben kapott jövedelemként kell szerepelnie, továbbá, hogy ennek megfelelően, a jogosultság hónapjáig (2007. augusztusig) történt a munkavállalói járulék levonása is.

Az alperes a támadott határozatokban foglalt indokok alapján kérte a kereset elutasítását. Utalt arra, hogy a felperes esetében a szakközépiskolai tanulmányi idő beszámítása miatt történt utólagos szolgálati idő módosítások okozták a jogosultsági idők átrendeződését, ami befolyásolta a felperes jubileumi jutalomra való jogosultságát, és a nyugdíja megállapítását is. A munkáltató 2007 decemberében kiadott parancsa és a 2008 januárban kiállított igazolása alapján a szolgálati nyugdíj megállapítása során derült fény arra, hogy a nyugdíj-rögzítés korábban nem történt meg, erről a szolgálati viszony megszűnése után is köteles volt hivatalból határozni, az erre biztosított jogszabályi határidő nem jogvesztő.

A nyugdíj-megállapító határozat jogszerűségét illetően azzal érvelt, hogy a nyugdíjszámítás rendjét nem a kifizetés, hanem a jogosultság időpontja határozza meg, e tekintetben az adózásra és a járulékokra vonatkozó jogszabályok nem mérvadóak. Az alperes a 2005. november 12-én esedékessé vált, 2007-ben kifizetett jubileumi jutalmat a nyugdíjrögzítés során figyelembe vette, kétszeres beszámításra a jogszabály nem ad lehetőséget.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes szolgálati idejének kezdő időpontja a szakközépiskolai tanulmányi idő beszámításával kapcsolatos perek, köztük a felperes tanulmányi ideje beszámításáról rendelkező jogerős ítélet alapján módosult, az alperes a szolgálati idő módosulására figyelemmel a Hszt. 182. § (8) bekezdésében írt határidőn túl, elkésetten intézkedett a nyugdíj-rögzítésről. Az elkésettséget a munkaügyi bíróság nem értékelte olyan súlyú jogsértésnek, amely okot adna a határozat hatályon kívül helyezésére.

A munkaügyi bíróság megállapította továbbá, hogy a szakközépiskolai tanulmányi idő szolgálati időbe való beszámítására tekintettel a felperes már 2005-ben jogosulttá vált a 25 évi jubileumi jutalomra, a szolgálati idő utólagos módosulása miatt azonban ennek kifizetésére csak 2007-ben került sor. Ítéletében a Hszt. 183. § (1) bekezdését értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy a szolgálati nyugdíj összegének megállapítására vonatkozó határozat is jogszerű.

A nyugdíj összegét a szolgálati viszony megszűnését közvetlenül megelőző 365 nap alatt elért juttatások figyelembevételével kell megállapítani. A normaszövegben az "elért" szó a juttatásra való jogosultság megnyílását, a jogosultság elérését jelenti, ezért a 2007-ben kifizetett jubileumi jutalmat az alperes helyesen nem számította be a nyugdíj összegébe.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben - jogszabálysértésre és ezzel összefüggésben megalapozatlanságra hivatkozva - kérte annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, valamint költségei megtérítését.

Sérelmezte, hogy a munkaügyi bíróság - ellentétesen a Pp. szabályaival - kereseti kérelmét nem merítette ki, a szolgálati nyugdíj megállapításáról szóló határozat jogi sorsáról - sem érdemben, sem indokolásában - nem döntött. Kifogásolta, hogy a bíróság iratellenesen, indokolás nélküli jogkövetkeztetéseket vont le, ítéletének lényege az "elért" szó grammatikai értelmezésében merült ki.

A felperes törvénysértésre hivatkozott a Hszt. 182. § (8)-(9) bekezdései alkalmazásával összefüggésben. Álláspontja szerint e két rendelkezést együttesen kell értelmezni, figyelembe véve, hogy a Hszt. 182. § (8) bekezdése nem ismeri az elkésettség fogalmát, a (9) bekezdés pedig csak a hivatásos állomány tagja esetében engedi a nyugdíj rögzítését, a nyugdíjasnak minősülő tag esetében ez kizárt. Hivatkozott arra, hogy a munkaügyi bíróság e kérdésekben érdemi döntést nem hozott, az elkésettséget pedig tévesen és következtetése jogszabályi alapja megjelölése nélkül értékelte olyan - nem súlyos - jogsértésnek, amely nem ad okot a határozat hatályon kívül helyezésére.

Kifogásolta továbbá, hogy a munkaügyi bíróság a Hszt. 183. § (1) bekezdése alkalmazása - az "elért" szó értelmezése - során téves, a formállogika szabályaival is ellentétes jogi következtetést vont le és figyelmen kívül hagyta a munkáltató parancsát tartalmazó írásbeli bizonyítékot, amely 2007. augusztus 16-i hatállyal állapította meg a 25 év szolgálati idő után járó jubileumi jutalomra való jogosultságát.