EH 2000.287 I. Jogellenesség hiánya miatt nem követik el a személyi szabadság megsértésének bűntettét azok, akik a garázdaság elkövetésén tetten ért személyeket elfogják, és a gépkocsi csomagtartójába zárják annak érdekében, hogy a haladéktalanul értesített, s néhány perc múlva a helyszínre érkező rendőröknek átadják őket.

II. A bűncselekmény elkövetésén tetten ért személy elfogásának törvényességét nem zárja ki az, hogy az elfogó a tetten ért elkövető személyazonosságát ismeri [Btk. 10. § (1) bek., 175. § (1) bek., Be. 91. § (5) bek.].

A városi bíróság ítéletével 2 rb. társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette miatt az I. r. terheltet 160 napi tétel pénzbüntetésre, míg a II. r. terheltet 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:

1998. március 7-én több fiatalkorú névnapi italozás után 21 óra 30 perc körüli időben hazafelé indult. Útközben hangoskodtak, énekeltek. Amikor az I. r. terhelt lakása előtt haladtak el, akkor egyikük az I. r. terhelt kerítése mellé ültetett öt darab nyírfacsemete közül egyet vagy kettőt kitört. A terheltek felfigyeltek a hangos éneklésre, zajongásra, majd észlelték a facsemete megrongálását. Az I. r. terhelt személygépkocsijával a társaság után indultak, hogy őket felelősségre vonják. Ötszáz méter megtétele után utolérték őket és ekkor az I. r. terhelt kiabálva kérdezte, hogy melyikük törte ki a facsemetét. Ezután három fiatalkorút egy-egy alkalommal arcul ütött, amitől azok a földre kerültek. Közülük ketten a helyszínről megszöktek, őket sz I. r. terhelt futva követte, eközben a II. r. terhelt a távozni kívánó többi személyt ütésre emelt kézzel felszólította, hogy maradjanak a helyükön. Az I. r. terhelt rövidesen visszaérkezett, és ekkor két fiatalkorút betettek a gépkocsi csomagtartójába, miközben az I. r. terhelt az egyik hátát megütötte. A csomagtartó fedelét rájuk zárták, majd visszamentek az I. r. terhelt lakására, a gépkocsival beálltak az udvarra és a rendőrséget értesítették. A gépkocsi csomagtartójának fedelét felnyitották, azonban a sértetteket nem engedték kiszállni a csomagtartóból. A rendőrség kb. tíz perc múlva érkezett a helyszínre, amikor a sértettek kiszállhattak a csomagtartóból.

Az első fokú ítélet ellen a terheltek és védőjük felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A megyei bíróság ítéletével a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a terheltekkel szemben kiszabott pénzbüntetést egy-egy évi próbaidőre felfüggesztette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A terheltek és védőjük az első- és másodfokú bíróság határozata ellen a Be. 284. §-ának (1) bekezdésére alapozott felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. Az indítványban előadták, hogy az ítéleti tényállás szerint a személyi szabadság megsértése nem valósult meg, mert a terheltek a sértetteket azért fogták el, hogy őket a rendőrségnek átadják, aminek a legrövidebb időn belül eleget is tettek, ezért nem terjeszkedtek túl a Be. 91. §-ának (5) bekezdésében írt jogosultságon, mely szerint a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, azonban köteles haladéktalanul a rendőrségnek vagy ügyészségnek átadni.

A Legfőbb Ügyészség átiratában - és az ügyész a nyilvános ülésen - a felülvizsgálati indítvány elutasítását, illetve az eljárt bíróságok ítéleteinek hatályban tartását indítványozta. Indítványában kifejtette, hogy a Be. 91. § (5) bekezdése nem ad felhatalmazást az elfogásnak az emberi méltóság megsértésével, megalázó módon történő végrehajtására. A terheltek túlterjeszkedtek az őket megillető jogosultságon, amelynek szükségessége egyébként is kérdéses volt, hiszen ismerték a sértettek személyazonosságát.

A felülvizsgálati indítvány alapos.

Az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a terheltek büntetőjogi felelősségét.

A Btk. 175. §-ának (1) bekezdése értelmében a személyi szabadság megsértését az követi el, aki mást személyi szabadságától jogellenesen megfoszt. A terheltek fellépése azonban jogszerű volt.

Az irányadó tényállás szerint a sértett és társai a késő esti órákban hangoskodtak, zajongtak, majd fk. G. Sz. egy-két nyírfacsemetét kitört. Ez a magatartás a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségének megállapítására alkalmas. E cselekményt a terheltek észlelték, és a fiatalkorú elkövetőket tetten érték.

A Be. 91. §-ának (5) bekezdése szerint a bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt bárki elfoghatja, köteles azonban őt haladéktalanul a rendőrségnek vagy ügyészségnek átadni, ha pedig erre nincs módja, ezek valamelyikét értesíteni.

A törvény a tetten ért személy elfogásának módját nem határozza meg. Az "elfogás" kifejezés azonban értelemszerűen magában foglalja a tetten ért személy mozgási, cselekvési szabadságának korlátozását, ellenállásának leküzdéséhez, menekülésének megakadályozásához szükséges és elégséges erőszak alkalmazását. Nyilvánvaló, hogy a cselekmény jogszerűsége csak addig állhat fenn, amíg a cél elérése érdekében elkerülhetetlenül szükséges.

Jelen esetben a terheltek azon cselekménye, hogy a tetten ért sértetteket rövid útszakaszon a gépkocsi csomagtartójában szállították, majd a kinyitott tetejű csomagtartóból a rendőrség tíz percen belüli helyszínre érkezéséig kiszállni nem engedték, nem haladja meg az állampolgári fellépés törvény által biztosított kereteit.

A terheltek cselekménye "többletmagatartást" nem valósít meg, a rendőrséget nyomban értesítették. Cselekményük nem járt az emberi méltóság súlyos megalázásával, és nem okozott olyan mérvű jogsérelmet, amely elkerülhető lett volna, ez volt az adott esetben a tetten ért garázdálkodó fiatalkorúak "elfogásának" szükséges és lehetséges módja, így a terheltek cselekménye nem lépte túl a törvényi engedély kereteit.

Nem zárja ki a Be. 91. §-ának (5) bekezdése a tetten ért személy elfogását abban az esetben sem, ha az elfogó a tetten ért személy személyazonosságát ismeri.

Mindezekre tekintettel a terheltek cselekménye jogellenesség hiányában a Btk. 10. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel nem bűncselekmény. Így a terheltek büntetőjogi felelősségének megállapítására az anyagi jog szabályainak [a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontja] megsértésével került sor.

A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az eljárt bíróságok határozatát hatályon kívül helyezte, és a Be. 291. §-ának (3) bekezdése értelmében maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot. Ennek keretében a terhelteket a 2 rb. társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján - mert a terhükre rótt cselekmény nem bűncselekmény - felmentette.

(Legf. Bír. Bfv. I. 1547/1999. sz.)