BK 165. szám
A szaktanácsadói tevékenység eredményének felhasználása a bizonyításban és a BKT 2/1988. sz. állásfoglalás hatályvesztése
A szaktanácsadói tevékenység eredményének felhasználása a bírósági bizonyításban.
A Be. 79. §-ának (1) bekezdése értelmében a hatóság a szemlénél, a bizonyítási kísérletnél és más eljárási cselekményeknél szaktanácsadót vehet igénybe, ha a bizonyítási eszközök felkutatásához, összegyűjtéséhez vagy rögzítéséhez különleges szakértelem szükséges, illetőleg a hatóság valamilyen szakkérdésben felvilágosítást kén. A szaktanácsadó igénybevételének és működésének részletesebb szabályait a 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 20. §-a tartalmazza. Az utóbbi rendelkezések értelmében a szaktanácsadó igénybevételéhez - eltérően a szakértő igénybevételétől - határozat hozatala nem szükséges, a hatóság írásban vagy szóban közli a szaktanácsadóval, hogy milyen eljárási cselekményeknél kell közreműködnie, illetőleg mire kér felvilágosítást.
A szaktanácsadó bevonására az ügyek túlnyomó többségében a nyomozási szakban kerül sor. A szaktanácsadó tevékenységének "az eredménye" a nyomozó hatóság által készített jegyzőkönyvben, feljegyzésben, egyéb iratban vagy pedig a szaktanácsadó által készített írásbeli felvilágosításban jelenik meg, melyet nemritkán - tévesen - szaktanácsadói véleménynek neveznek meg. Gyakori az a hiba is, hogy a szaktanácsadóként bevont szakembertől a felvilágosítás tanalmát tekintve szakvéleményt kérnek, illetve a szaktanácsadó túllépve a feladatán, szakvéleményt nyilvánít.
Ezek a tévedések a későbbiek során - a bírósági szakban - a szaktanácsadói produktum tárgyaláson való felhasználhatóságának formáját és módját illetően nehézségeket okoznak.
A Be. 5. §-ának (3) bekezdése értelmében a büntetőeljárásban szabadon felhasználható minden olyan bizonyítási eszköz és bizonyíték, amely a tényállás megállapítására alkalmas lehet. A Be.-nek a bizonyítással foglalkozó IV. fejezete a bizonyítás eszközeit taglaló II. címben, 79. § (1) és (2) bekezdésében szabályozza a szaktanácsadók közreműködését a bizonyításban. E rendelkezések egybevetéséből kitűnően a szaktanácsadó közreműködésének bármilyen formában realizálódó eredménye a Be. 5. §-ának (3) bekezdésében jelzett és a tényállás megállapításánál szabadon felhasználható "eszközök" közé tanozik.
A szaktanácsadók közreműködése realizálódhat általában
a) azokban a bizonyítási eszközökben, amelyek felkutatásában, összegyűjtésében és rögzítésében részt vett;
b) az a) pontban jelzettek szerint beszerzett bizonyítási eszközökre vonatkozó abban a felvilágosításban, hogy azok a szakértői azonosítás céljaira alkalmasak, illetve alkalmatlanok-e;
c) egyes eljárási cselekményekről (pl. bizonyítási kísérletről) készített jegyzőkönyvben, fénykép-, mozgókép- és hangfelvételekben;
d) egyéb szakkérdésben (pl. értékközlés, értékmegállapítás, kereskedelmi ár, kárösszeg stb.) adott felvilágosításban.
Mivel a szaktanácsadói intézmény létrehozásának a célja egyebek mellett az eljárás egyszerűsítése és gyorsítása volt, ennek érvényesítése érdekében - attól függetlenül, hogy szakvélemény beszerzésére sor került-e - a szaktanácsadói tevékenységének eredménye - a garanciális elvek sérelme nélkül - a következők szerint használható fel a tárgyaláson.
A szaktanácsadóként közreműködő személy az a) pontban jelzett esetben, ha pl. a bizonyítási eszközök fellelése körülményeinek van jelentősége, tanúként hallgatható ki, mivel elsősorban nem szakismerete, hanem ennek keretében a közvetlen észlelésen alapuló tudomása lehet lényeges adat a tényállás megállapításánál. A szaktanácsadóként közreműködő személy tanúként történő kihallgatását az eljárásjogi rendelkezések nem zárják ki.
A b), c) és d) pontban jelzett esetekben a szaktanácsadói produktum a tárgyi bizonyítási eszközökre [Be. 82. § (2) bek.], illetve az okiratokra [Be. 83. § (1) és (2) bek.] vonatkozó szabályok [Be. 203. § (1) bek.] szerint használható fel a tárgyaláson.
Kétségtelen, hogy a b) pontban jelzett esetben a szaktanácsadói felvilágosítás előzetes, különleges szakértelmen alapuló vizsgálatot és véleményalkotást is igényel, de ennek a jogalkalmazói gyakorlatban a szaktanácsadói és szakértői funkció elhatárolásánál akkor van jelentősége, ha a szaktanácsadói felvilágosítás szerint a bizonyíték szakértői vizsgálatát el kell rendelni arra nézve, hogy az a gyanúsítottal összefüggésbe hozható-e. A bizonyíték azonosításra alkalmatlansága esetén tehát elegendő az ezt tanúsító iratnak a tárgyaláson - az okiratra vonatkozó szabályok szerint - történő ismertetése.
A d) pontban jelzett esetben a szaktanácsadó szakkérdésben nyilatkozik, amikor is eltérően a szakértői vizsgálattól és véleményalkotástól, az általános szakmai ismeretein alapuló felvilágosítást ad az ügyre vonatkozó egyediesítéssel. Ezért ennek a felvilágosításnak a tárgyaláson okiratként történő felhasználása nem kifogásolható addig, amíg annak helyességét a bíróság nem tartja vitathatónak, vagy azt a felek nem vitatják. Ellenkező esetben ugyanis szakértői vélemény beszerzését kell elrendelni.
A BKT 2/1988. számú állásfoglalás hatályát veszti.