A Fővárosi Törvényszék K.30563/2006/14. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 13. §, 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 3. §, 63. §, 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (OTÉK) 105. §] Bíró: Huber Gábor

Kapcsolódó határozatok:

*Fővárosi Törvényszék K.30563/2006/14.*, Kúria Kfv.35341/2007/5. (BH 2009.2.64)

***********

Fővárosi Bíróság

2.K.30563/2006/14.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Dr. Csilléry Alexandra ügyvéd (cím) által képviselet felperes (cím)

dr. Fürst Krisztina jogtanácsos által képviselt APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály Hivatali Osztály I. (cím) alperes ellen

adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében a bíróság meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A bíróság az alperes 2005. november 22. napján meghozott 8429563911. számú határozatát - az APEH Kelet-budapesti Igazgatóság által hozott elsőfokú 7097679674 számú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi.

A feljegyzett kereseti eljárási illetéket az állam viseli.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 100.000 (százezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

INDOKOLÁS

2005. augusztus 18-án az APEH Kelet-budapesti Igazgatósága (elsőfokú hatóság) megismételt eljárásban 70907679674 sz. határozatával felperes terhére 2001-re évre személyi jövedelemadó (szja) adónemben 9.706.439 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet és 4.853.219 Ft adóbírságot, továbbá 3.731.138 Ft késedelmi pótlékot állapított meg.

Az adókülönbözet alapját a felperes által értékesített ingatlanok bevétele után fizetendő szja-nak az 1995. évi CXVII. törvény (szja tv.) 63. § (2) bekezdése szerint csökkentett összege; ezzel összefüggésben a jogszabályhelynek felperes és az adóhivatal általi eltérő interpretációja jelentette. Az elsőfokú hatóság nem fogadta el lakáscélú felhasználás igazolására a revízió során készült jegyzőkönyv 2.sz. mellékletében felsorolt összesen 58.693.186 Ft összegű számlaértékeket. A számlák között többek között garázskapu és motor, riasztórendszer, telefonközpont, uszodaberendezés, kertépítési költségek, illetve ingóságok (bútorok, konyhai gépek, kondicionáló gépek, lámpák stb.) szerepeltek. Az elsőfokú hatóság jogi indokolása szerint az ellenőrzött időszakban hatályos szja tv. nem tartalmazott lakásfogalmat, így az 1993. évi LXXVIII. törvény (Ltv.) 2. sz. melléklet fogalmát vette figyelembe.

Felperesnek a revízió ezen részére tett észrevétele szerint a Ltv. nem felelt meg az szja tv-nek, ezzel szemben hivatkozott felperes az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvényre (Inytv.) és annak végrehajtási rendeletére, valamint az 1997. évi LXXVIII. törvényre (Étv.) és annak végrehajtási jogszabályára, a 253/1997.(XII.20.) Korm. rendeletre (a továbbiakban Korm.r.). Utalt arra, hogy a jogszabály nem írta elő azt, hogy az átlagosnál magasabb színvonalú lakásvásárlás az adómentességnek korlátja lenne; a lakásba épített medence, szauna, felvonó és gépkocsitároló is szerves része az épületnek.

A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes, 2005. november 22-én hozott 8429563911. sz. határozatával az elsőfokú határozatot indokainál fogva helybenhagyta. Kiemelte, hogy az szja tv-ben nem volt lakásfogalom, ezért indokolt volt a Ltv. 2.sz. melléklet figyelembe vétele. Utalt továbbá a Korm.r. 105. § (1) bekezdésére, mely a lakás és az azokhoz tartozó helyiségek kialakításáról szól. Megállapította, hogy a lakás színvonalát a jogszabály nem veszi figyelembe, de az szja tv. adójogi szempontból lakáscélú felhasználást preferál, és nem az extra luxusigényeket. Utóbbiakat az eladáskor a vételárban érvényesítheti felperes, a berendezési tárgyakra pedig az ingóértékesítés szabályai vonatkoznak.

Felperes kereseti kérelmében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és perköltsége megtérítését kérte.

Fenntartva a revízió során tett észrevételeit, továbbá a fellebbezésében foglaltakat, jogszabályi alapot nélkülöző szűkítő értelmezésnek tekintette az alperes indokolásában megjelenítetteket. , hogy a jegyzőkönyv 3. sz. melléklete szerinti számlákat alperes elfogadta, maga az szja tv. pedig nem tartalmazott olyan fogalommeghatározást, amely szűkíthette volna a lakás céljára szolgáló ingatlan fogalmát.

Felperes álláspontja szerint alperes nem indokolta, hogy a felperes által megjelölt jogszabályok miért nem vehetők figyelembe az adott esetben, holott 2002. január 1.-től az szja tv. az Inytv.-re tekintettel határozta meg a fogalmat, az szja tv. 63. § (2) bekezdése pedig a lakásépítést is nevesítette, melyre viszont az Étv. és a Korm.r. az irányadó.

Kifejtette felperes, hogy amennyiben felperes a vitatott tárgyakat nem maga szerzi be, hanem azokkal együtt veszi az ingatlant, akkor a perbeli probléma fel sem merülhetett volna.

Az extra luxus igény kapcsán előadta, hogy alperes ezen érvelését semmilyen jogszabály nem támasztja alá, valamint hogy az szja tv. nem a rendszerváltást megelőző lakásgazdálkodási rendszerből indul ki, a jogszabálynak ugyanakkor van egy minőségi lakásszerzés felé irányuló célzata.

Az eladáskor érvényesíthető többletbevétel és az el nem fogadott számlákon lévő tárgyakkal kapcsolatos alperesi érvelés pedig azért nem fogadható el, mert az szja tv. 63. § (2) bekezdése e tekintetben nem alternatív módon szabályoz.

Pontosított, kiegészített kereseti kérelmében felperes előadta, hogy az szja tv. a lakáscélú beruházás egyetlen korlátjaként az szja tv. 63. § (5) bekezdését fogalmazta meg, a 63. § (2) bekezdés nyelvtani értelmezése kizárja a megszorító értelmezést, mindezt a törvény indokolásából is meg lehet állapítani. Utalt arra, hogy az alperes általi értelmezés megengedhetetlen különbséget eredményezne a lakásszerzés jogcímétől, illetve a szerzés formájától függően.

Kereseti kérelmében felperes részletesen kitért a kerítés kérdésére, a kötelező parkolóhely telken belüli létesítésére, a telekminőségre, a 7003/2003-as APEH irányelvre, valamint a komfortfokozat tekintetében arra, hogy a jogalkotónak e vonatkozásban megvannak az eszközei az adójogi célú megkülönböztetésre. Az ingók vonatkozásában felperes az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 95.§-ra hivatkozott.