A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21139/2007/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1993. évi X. törvény (Termékfelelősségi tv.) 8. §] Bírók: Kovács László, Pestovics Ilona, Ráczné dr. Gohér Angyalka

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.20971/2006/8., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.21139/2007/3.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.21.139/2007/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Rácz György ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a Dr. Maráczi Zsolt Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Maráczi Zsolt ügyvéd) által képviselt alperes neve alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Pest Megyei Bíróság 2007. június 1-jén kelt, 13.P.20.971/2006/8. számú ítéletével szemben az alperes által 10. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a marasztalási összeg tekintetében helybenhagyja, a kamat mértéke tekintetében a rendelkező részt részben megváltoztatja akként, hogy a marasztalási összeg után 2004. december 31-éig évi 11%, 2005. január 1-jétől a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamat megfizetésére köteles az alperes, a felperes javára megítélt perköltség összegét a másodfokú bíróság 610.000 (Hatszáztízezer) Ft-ra szállítja le.

Kötelezi a bíróság az alperest, hogy fizessen a felperesnek 15 nap alatt 305.000 (Háromszázötezer) Ft fellebbezési eljárási költséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.126.037 Ft-ot és ezen összeg után 2004. december 6-ától a kifizetés napjáig járó évi 10 %-os késedelmi kamatot és 720.000 Ft perköltséget, az államnak pedig külön felhívásra 607.560 Ft illetéket.

Az elsőfokú bíróság döntését arra alapította, hogy a termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény (a továbbiakban Tf.) 3. § (1) bekezdése alapján az alperest kártérítési felelősség terheli, mert a felperessel szemben az alperes jogelődje által gyártott és a felperes által a felperes családi házába beépített tégláknak 35-40 %-a hibás volt, azok vizesedés hatására elvesztették szilárdságukat, emiatt az épületet le kell bontani, a hiba gazdaságosan nem javítható, aminek következtében a felperest 10.126.037 Ft kár érte.

Az elsőfokú bíróság figyelemmel volt arra, hogy az alperes nem vitatta azt, hogy jogelődje nem megfelelően kiégetett téglát szolgáltatott ki a felperesnek, az alperes nem vitatta a kár összegét, továbbá a károkozó magatartás és a kár közötti okozati összefüggést sem.

Az elsőfokú bíróság nem fogadta el az alperesnek a Tf. 8. § (2) bekezdésére történő hivatkozását. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes nem mentesülhet a kártérítési felelősség alól, mert a felperes közrehatása nem volt felróható. A felperes első osztályú téglát vásárolt, azt a gyártó telephelyéről szerezte be a terméket forgalmazó kereskedelmi cég útján. A felperes a házilagos kivitelezés során gyakorlott kőművest és műszaki vezetőt is igénybe vett. A kőművest nem terhelte a Ptk. 392. § (3) bekezdésében előírt figyelmeztetési kötelezettség, mert nem volt ok annak feltételezésére, hogy az alperes jogelődje alkalmatlan anyagot adott a falazáshoz. A műszaki vezetőnek sem volt kötelessége minőségi vizsgálat és mintavétel elvégeztetése, mert az 51/2000.(VIII. 9.) FVM-GM-KÖVIM együttes rendelet 9. § f) pontja a szükséges minőségi vizsgálatok és mintavételek elvégeztetését teszi a felelős műszaki vezető feladatává. Az építkezés idején azonban semmilyen körülmény nem utalt a téglák hibájára, mivel azokat csak a beépítés után vizesedés hatására lehetett észrevenni.

A felperes által beszerzett szakértői vélemény, a kőműves és a műszaki vezető tanúvallomása alapján - szemben az alperes által beszerzett statikai véleménnyel - az elsőfokú bíróság arra vont le következtetést, hogy a téglák gyártási hibája a beépítéskor nem volt felismerhető, sem a színük, sem a hangjuk, sem a tapintásuk alapján. Erre figyelemmel az alperesnek szakértői bizonyítás elrendelésére irányuló indítványát elutasította. E körben az elsőfokú bíróság utalt a Pp. 177. § (1) bekezdésére is.

Az elsőfokú bíróság a késedelmi kamatról való döntés hozatala körében utalt a Ptk-nak a 301. § (1) bekezdésére és arra, hogy 2004. november 23-ától az érvényes jegybanki alapkamat mértéke 10 %-os volt.