A Kúria Bfv.980/2017/13. számú precedensképes határozata közösség tagja elleni erőszak bűntett tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 339. §] Bírók: Csák Zsolt, Domonyai Alexa, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

A jogos védelem jogtalanság talaján álló támadást feltételez, ennek, illetve az ilyen támadás közvetlen veszélyének hiányában nem kerülhet sor ezen büntethetőséget kizáró ok megállapítására. Ha a helyszínről távozó csoport tagjai esetében támadástól tartani nem kell, akkor az őket a korábbi cselekményük miatt üldöző csoport tagjai javára sem a jogos, sem a vélt jogos védelmi helyzet nem állapítható meg. Az "erőszak" és az "erőszakos magatartás" nem azonos fogalmak. Garázdaság megvalósításához az erőszakos magatartás tanúsítása is elégséges, ha a bűncselekmény megállapításának egyéb feltételei is megvalósultak.

Kapcsolódó határozatok:

Ceglédi Járásbíróság Bny.46/2014., Ceglédi Járásbíróság Fk.612/2013/69., Budapest Környéki Törvényszék Fkf.451/2016/28., *Kúria Bfv.980/2017/13.* (BH 2018.5.134)

***********

Kúria

Bfv.I.980/2017/13. szám

A Kúria Budapesten, a 2017. év november hó 16. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A közösség tagja elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a XV. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Ceglédi Járásbíróság 6.Fk.612/2013/69. számú ítéletét és a Budapest Környéki Törvényszék 3.Fkf.451/2016/28. számú végzését XV. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Ceglédi Járásbíróság a 2015. november 24-én meghozott 6.Fk.612/2013/69. számú ítéletével - mely a XV. rendű terhelt tekintetében a Budapest Környéki Törvényszék 3.Fkf.451/2016/28. számú végzésével 2016. november 8-án jogerőre emelkedett - a XV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki csoportosan, köznyugalmat súlyosan megzavarva, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntettében, mint társtettest [Btk. 339. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a), b) és d) pont], ezért tíz hónap szabadságvesztés büntetésre ítélte, melynek végrehajtását egy év próbaidőre felfüggesztette, a szabadságvesztés büntetést végrehajtása esetén börtön fokozatban rendelte végrehajtani, és megállapította, hogy a terhelt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A jogerős ügydöntő határozat ellen a XV. rendű terhelt védője nyújtott be a törvényes ok megjelölése nélkül, tartalma alapján a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt.

Az indítvány előterjesztőjének álláspontja szerint a bíróság törvénysértő módon minősítette a terhelt cselekményét garázdaság bűntettének, ugyanis a terhelt magatartása nem merítette ki a törvényi tényállás egyik elemét, az erőszakot. A cselekmény során a két szemben álló csoport között semmilyen testi kontaktus nem jött létre, míg a 34/2007. számú Büntető kollégiumi vélemény az erőszakos magatartás megállapíthatóságához minimálisan a garázdaságba beolvadó tettleges becsületsértést kíván meg. Ennek hiányában a XV. rendű terhelt cselekménye nem bűncselekmény, hanem a 2012. évi II. törvény 170. §-a szerint garázdaság szabálysértéseként minősül. Hivatkozott arra is, hogy a XV. rendű terhelt a cselekménye elkövetésekor menthető felindulása miatt tévedett annak társadalomra veszélyességében. Nevezett lakóhelyén 2012-ben igen nagy társadalmi feszültségek voltak tapasztalhatóak, és XV. rendű terhelt élettársa volt az, aki bejelentést tett az I-VII. rendű terheltek csoportja által tartott félelemkeltő demonstrációról. A helyszínen rasszista kiabáláson túl ostorcsattogtatás, petárdázás is volt és másnap gázlőszereket is találtak, ezért a családját és gyerekeit alappal féltő, de senkivel fizikai kontaktusba sem kerülő XV. rendű terhelt esetében ezen okból is büntethetőségi akadály állapítható meg.

Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot változtassa meg, és a XV. rendű terheltet a Btk. 20. § (2) bekezdésében meghatározott büntethetőségi akadály miatt az ellene emelt vád alól mentse fel.

A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozata szerint a felülvizsgálati indítvány nem megalapozott.

A garázdaság bűncselekményének helyes megítélésére vonatkozóan kialakult bírói gyakorlat szerint a más törvényi tényállásokban meghatározott erőszak és a garázdaság tényállásában írt erőszakos magatartás nem azonos fogalom. A személy ellen irányuló erőszakos magatartással elkövetett garázdaság esetén az erőszak általában más személy testének támadó megérintését jelenti, és a testi sértés okozására nem alkalmas támadó jellegű fizikai ráhatás is erőszakos magatartásnak minősül [Btk. 459. § (1) bekezdés 4. pont]. Garázdaság megvalósításához azonban az erőszakos magatartás tanúsítása is elégséges, ha a bűncselekmény megállapításának egyéb feltételei is megvalósultak.

A törvényi tényállásban szereplő erőszakos magatartás aktív, támadó jellegű cselekvés; a fogalom szélesebb körű, mint az erőszak, mert a személy vagy dolog elleni erő közvetlen alkalmazásán túlmenően magába foglalja az erő alkalmazására irányuló kísérletet vagy a testi épség ellen irányuló olyan közvetlen fenyegetést is, amikor a sértett személy meghátrálással, meneküléssel tudja kivonni magát vagy a dolgot az erőszak alól.

A tényállás szerint a helyszínen tartózkodó XV. rendű terheltnek terhelt- társai és a csoport más tagjai kihívóan közösségellenes, erőszakos jellegű magatartását - ekként az eszközökkel való felfegyverkezettséget is - szükségképpen észlelnie kellett, és ennek tudatában, társai cselekményével azonosulva, velük szándék- és akarategységben csatlakozott a csoport tevékenységéhez; abban - az egymás testközelségében történt elkövetés körülményeiből adódóan - társtettesi elkövetői magatartást fejtett ki. Ebből következően az eljárt bíróságok a rögzített tényállásból okszerűen vontak következtetést XV. rendű terhelt garázdaság bűncselekményében való bűnösségére, és törvényesen került sor a súlyosabban minősítő körülmények felrovására is.

XV. rendű terhelt, valamint társai személyét, életét, testi épségét vagy javait közvetlenül a cselekményük elkövetését megelőzően támadás nem érte, sőt cselekményük megkezdésekor őket ilyen közvetlen támadás veszélye sem fenyegette. Ebből következik, hogy az adott időben és elkövetési körülmények mentén a terheltnek nem volt alapos oka arra sem, hogy a személye vagy javai elleni támadással közvetlenül fenyegető helyzetet tévesen feltételezzen; ezzel szemben cselekményének jogilag tilalmazott és tudatosan antiszociális mivoltát nyilvánvalóan felismerte. Ekként a XV. rendű terhelt javára a vélt jogos védelmi helyzetben cselekvés - és azzal összefüggésben a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés jogkövetkezménye - nem állapítható meg és nem alkalmazható.

Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn (Fk.BF.975/2017.).