BH 2018.5.134 I. A közösség tagja elleni erőszak bűntettének tényállási elemeit megvalósító cselekmény esetén is helye lehet a jogos védelem körébe tartozó elhárító magatartásnak, azonban a jogtalanság talaján álló javára közvetlenül fenyegető támadás veszélyének hiányában nem kerülhet sor ezen büntethetőséget kizáró ok megállapítására. A támadás akkor tekintendő közvetlenül fenyegetőnek, ha megkezdésétől azonnal, vagy igen rövid időn belül tartani lehet és kifejtésének nincs akadálya. Önmagában az általános fenyegetettségi érzés, a jogtalan támadás bekövetkezésének csak távoli veszélye nem nyújt alapot a jogos védelemre [Btk. 22. § (1) bek.].

II. Annak a csoportnak a tagjai, akik különféle támadóeszközökkel felfegyverkezve, több utcán át kergetik a lakóhelyükön felvonuló csoportot, nem lehetnek tévedésben cselekményük társadalomra veszélyességét illetően [Btk. 20. § (2) bek.].

III. A garázdaság bűncselekménye nem minősül személy elleni erőszakos bűncselekménynek, a garázdaság elkövethető erőszakos, támadó fellépéssel is, vagy olyan, más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatással is, amely nem alkalmas testi sérülés okozására [Btk. 216. § (1) bek. és (3) bek. e) pont, 339. § (1) bek., (2) bek. a), b) és d) pont, 459. § (1) bek. 4. és 26. pont].

Pertörténet:

Ceglédi Járásbíróság Bny.46/2014., Ceglédi Járásbíróság Fk.612/2013/69., Budapest Környéki Törvényszék Fkf.451/2016/28., Kúria Bfv.980/2017/13. (*BH 2018.5.134*)

***********

[1] A járásbíróság a 2015. november 24-én meghozott ítéletével - mely a XV. r. terhelt tekintetében a törvényszék végzésével 2016. november 8-án jogerőre emelkedett - a XV. r. terheltet bűnösnek mondta ki csoportosan, köznyugalmat súlyosan megzavarva, felfegyverkezve elkövetett garázdaság bűntettében, mint társtettest [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a), b) és d) pont], ezért tíz hónap szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását egy év próbaidőre felfüggesztette, a szabadságvesztést végrehajtása esetén börtön fokozatban rendelte végrehajtani, és megállapította, hogy a terhelt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A jogerős ügydöntő határozat ellen a XV. r. terhelt védője nyújtott be a törvényhely felhívása nélkül, tartalma alapján a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt.

[3] Az indítvány előterjesztőjének álláspontja szerint a bíróság törvénysértő módon minősítette a terhelt cselekményét garázdaság bűntettének, ugyanis a terhelt magatartása nem merítette ki a törvényi tényállás egyik elemét, az erőszakot. A cselekmény során a két szemben álló csoport között semmilyen testi kontaktus nem jött létre, míg a 34. BK vélemény szerint az erőszakos magatartás megállapíthatóságához minimálisan a garázdaságba beolvadó tettleges becsületsértés szükséges. Ennek hiányában a XV. r. terhelt cselekménye nem bűncselekmény, hanem a 2012. évi II. törvény 170. §-a szerint garázdaság szabálysértéseként minősül. Hivatkozott arra is, hogy a XV. r. terhelt a cselekménye elkövetésekor menthető felindulása miatt tévedett annak társadalomra veszélyességében. Nevezett lakóhelyén 2012-ben igen nagy társadalmi feszültségek voltak tapasztalhatóak, és a XV. r. terhelt élettársa volt az, aki bejelentést tett az I-VII. r. terheltek csoportja által tartott félelemkeltő demonstrációról. A helyszínen rasszista kiabáláson túl ostorcsattogtatás, petárdázás is volt és másnap gázlőszereket is találtak, ezért a családját és gyerekeit alappal féltő, de senkivel fizikai kontaktusba sem kerülő XV. r. terhelt esetében ezen okból is büntethetőségi akadály állapítható meg.

[4] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot változtassa meg, és a XV. r. terheltet a Btk. 20. § (2) bekezdésében meghatározott büntethetőségi akadály miatt az ellene emelt vád alól mentse fel.

[5] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozata szerint a felülvizsgálati indítvány nem megalapozott.

[6] Arra hivatkozott, hogy a garázdaság bűncselekményének helyes megítélésére vonatkozóan kialakult bírói gyakorlat szerint a más törvényi tényállásokban meghatározott erőszak és a garázdaság tényállásában írt erőszakos magatartás nem azonos fogalom. A személy ellen irányuló erőszakos magatartással elkövetett garázdaság esetén az erőszak általában más személy testének támadó megérintését jelenti, és a testi sértés okozására nem alkalmas támadó jellegű fizikai ráhatás is erőszakos magatartásnak minősül [Btk. 459. § (1) bek. 4. pont]. Garázdaság megvalósításához azonban az erőszakos magatartás tanúsítása is elégséges, ha a bűncselekmény megállapításának egyéb feltételei is megvalósultak.

[7] A törvényi tényállásban szereplő erőszakos magatartás aktív, támadó jellegű cselekvés; a fogalom szélesebb körű, mint az erőszak, mert a személy vagy dolog elleni erő közvetlen alkalmazásán túlmenően magában foglalja az erő alkalmazására irányuló kísérletet vagy a testi épség ellen irányuló olyan közvetlen fenyegetést is, amikor a sértett személy meghátrálással, meneküléssel tudja kivonni magát vagy a dolgot az erőszak alól.

[8] A tényállás szerint a helyszínen tartózkodó XV. r. terheltnek terhelttársai és a csoport más tagjai kihívóan közösségellenes, erőszakos jellegű magatartását - ekként az eszközökkel való felfegyverkezettséget is - szükségképpen észlelnie kellett, és ennek tudatában, társai cselekményével azonosulva, velük szándék- és akarategységben csatlakozott a csoport tevékenységéhez; abban - az egymás testközelségében történt elkövetés körülményeiből adódóan - társtettesi elkövetői magatartást fejtett ki. Ebből következően az eljárt bíróságok a rögzített tényállásból okszerűen vontak következtetést a XV. r. terhelt garázdaság bűncselekményében való bűnösségére, és törvényesen került sor a súlyosabban minősítő körülmények felrovására is.

[9] A XV. r. terhelt, valamint társai személyét, életét, testi épségét vagy javait közvetlenül a cselekményük elkövetését megelőzően támadás nem érte, sőt cselekményük megkezdésekor őket ilyen közvetlen támadás veszélye sem fenyegette. Ebből következik, hogy az adott időben és elkövetési körülmények mentén a terheltnek nem volt alapos oka arra sem, hogy a személye vagy javai elleni támadással közvetlenül fenyegető helyzetet tévesen feltételezzen; ezzel szemben cselekményének jogilag tilalmazott és tudatosan antiszociális mivoltát nyilvánvalóan felismerte. Ekként a XV. r. terhelt javára a vélt jogos védelmi helyzetben cselekvés - és azzal összefüggésben a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés jogkövetkezménye - nem állapítható meg és nem alkalmazható.

[10] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.

[11] Az indítvány előterjesztője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében álláspontját változatlanul fenntartotta, és azt kiegészítette azzal, hogy nélkülözi a kihívó közösségellenességet a jogos védelmi helyzetben - a személy ellen intézett támadás elhárítása érdekében - kifejtett erőszakos magatartás, ezért az garázdaságot nem valósít meg.