A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31215/2021/8. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §] Bírók: Kovács Edit, Kulisity Mária, Vajas Sándor

A határozat elvi tartalma:

A munkaszerződésnek azon kikötése, miszerint, ha a munkavállaló 15 napon belül nem küldi meg a táppénzes igazolását a munkáltatónak, ráutaló magatartással megszünteti a munkaviszonyát, semmis. A munkaszerződés ezen rendelkezése a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 64. § (1) bekezdésébe, 85. § (1)bekezdés b) pontjába, és a 22. § (4) bekezdésébe ütközik. A munkaviszony ráutaló magatartással történő megszüntetését mindig az egyedi körülmények meghatározásával kell megállapítani, arról általános jelleggel előre nem rendelkezhetnek a felek.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék M.70234/2020/50., *Fővárosi Ítélőtábla Mf.31215/2021/8.* (ÍH 2022.36)

***********

...

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

1.Mf.31.215/2021/8.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Török Ügyvédi Iroda (Felperesi képviselő címe; eljáró ügyvéd: dr. Török Éva) által képviselt Felperes1 (felperes címe.) felperesnek, a Dr. Halász Miklós Ügyvédi Iroda (alperesi képviselő címe.; eljáró ügyvéd: dr. Halász Miklós) által képviselt Alperes1 (Cím4) alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése iránt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 22.M.70.234/2020/50. számú ítélete ellen, az alperes 51. sorszámú fellebbezése folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 200.000 (kétszázezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - külön felhívásra - 107.446 (százhétezer-négyszáznegyvenhat) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti tényállás

[1] A felperes 2013. január 21-én létesített munkaviszonyt az alperessel, kezdetben operátor, majd 2016. április 1-től határozatlan munkaviszony keretében termelési csoportvezető munkakörben dolgozott.

[2] A felek között létrejött munkaszerződés 2.15. pontja szerint minden munkavállaló köteles váratlan esemény esetén annak tényéről és betegség esetén állapotáról a munkáltatót a munkaidő kezdete előtt értesíteni (műszakos munkavállaló az SSV-t, illetve, ha ő nem érhető el, akkor a területi asszisztenseket telefonon; nem műszakos munkavállaló a közvetlen felettesét), továbbá az ismételt munkába állás várható időpontjáról is folyamatosan tájékoztatást adni.

[3] A 2.15. pont második bekezdése szerint betegség vagy más igazolt távolléti ok fennállása esetén, annak tartama alatt minden munkavállaló köteles a távollétét igazoló iratokat azok kézhezvételét követően haladéktalanul eljuttatni munkáltató részére.

[4] A 2.15. pont harmadik bekezdése értelmében a tájékoztatás, illetve a távollét igazolásának elmulasztása esetén a munkavállaló tudomásul veszi, hogy a munkáltató ezt a mulasztást úgy tekinti, hogy munkavállaló a jogviszonyát jogellenesen szüntette meg és ennek megfelelő jogi lépéseket megteszi. Ezzel azonosnak minősül az is, ha munkavállaló az igazoló iratokat határidőben, de legkésőbb a távollét kezdő napját követő 15 napon belül nem küldi meg munkáltató részére (ún. csellengő procedúra).

[5] A felperes 2019. június 27-étől keresőképtelen állományba került, mely időszak alatt asztma megbetegedést diagnosztizáltak nála. A felperes 2019. november 11-én - annak érdekében, hogy egy soron kívüli üzemorvosi vizsgálaton tudjon részt venni - kérte a háziorvosát, hogy nyilvánítsa keresőképessé.

[6] A felperes 2019. november 11-én megjelent a munkahelyén üzemorvosi vizsgálaton, ahol alkalmas minősítést kapott azzal a korlátozással, hogy poros, szennyezett helyen nem dolgozhat. A felperes az üzemorvosi vizsgálat eredményével átment a HR osztályra, ahonnan tanú5 hazaküldte azzal, hogy amint megfelelő pozíciót tud számára felajánlani, keresni fogja.

[7] tanú5 még aznap közölte a felperessel, hogy a hely területen kívánják foglalkoztatni. Ekkor felperes tájékoztatta őt, hogy asztmával nem kíván a hely területen dolgozni. tanú5 azt javasolta a felperesnek, hogy keresse fel ismét az üzemorvost abból a célból, hogy az asztma megbetegedést ráírják az alkalmassági véleményre.

[8] A felperes 2019. november 13-án egy második üzemorvosi vizsgálaton vett részt, ahol az üzemorvos tájékoztatta őt, hogy a konkrét betegség feltüntetésére az alkalmassági véleményen nincs lehetőség és ugyanolyan tartalmú véleményt állított ki, mint első alkalommal. Figyelemmel arra, hogy a felperes jelezte, hogy a hely területre nem kívánt visszamenni dolgozni, ezért a vizsgálatra behívták tanú6 EHS munkatársat. A megbeszélésen, amelyen részt vett az üzemorvos, tanú6 és a felperes is arra jutottak, hogy a felperesnek kezdeményezni kell a másodfokú üzemorvosi vizsgálatot.

[9] Ezt követően tanú6 és tanú5 a HR osztályon megbeszélték, hogy amennyiben a felperes nem kívánja felvenni a munkát a hely területen, akkor szükséges a távollétének igazolása, tekintettel arra, hogy az üzemorvosi vélemény alapján alkalmas minősítést kapott. A felperes részére az üzemorvos kiállította a másodfokú eljárás kérelmező lapját.

[10] A felperes 2019. november 13-tól ismét keresőképtelen állományba került. Ezt követően már nem jelent meg a munkahelyén és a keresőképtelenség tényét nem jelezte a munkáltató felé.

[11] Az alperes az általa kialakított ún. csellengő procedúrát követve - mivel 2019. november 14-ét követő 15 napon belül a felperes nem csatolt táppénzes igazolást - úgy tekintette, hogy a felperes ráutaló magatartással megszüntette a munkaviszonyát. Az alperes a 2019. december 2-i keltezésű fizetési felszólításával felhívta a felperest, hogy figyelemmel arra, hogy a munkaviszonyát ráutaló magatartással megszüntette, fizessen meg felmondási időre járó távolléti díj címén 231.652 forintot.

[12] A felperes 2019. december 6-én e-mailben, december 7-én pedig levélben tájékoztatta az alperest arról, hogy tanú5, az üzemorvossal és az asszisztensével, valamint az EHS munkatárssal történt megbeszélés alapján jelenleg táppénzen van, úgy gondolta, hogy erről több személyt nem kell értesítenie, illetve a kommunikáció tovább áramlik és kérte a fizetési felszólítás visszavonását, továbbá csatolta a keresőképtelenség tényéről szóló orvosi igazolását.

[13] A felperes 2019. december 10-én másodfokú üzemorvosi vizsgálaton vett részt, ahol a munkavégzésre alkalmatlannak nyilvánították.

[14] Az alperes a 2019. december 17-én kelt levelében tájékoztatta a felperest, hogy a december 2-ai levélben foglaltakon nem áll módjában változtatni.