62017CJ0716[1]

A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2019. július 11. Østre Landsret által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Munkavállalók szabad mozgása - Korlátozások - Adósságrendezési eljárás indítása - Lakóhelyre vonatkozó feltétel - Megengedhetőség - EUMSZ 45. cikk - Közvetlen hatály. C-716/17. sz. ügy.

Ideiglenes változat

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2019. július 11.(*)

"Előzetes döntéshozatal - Munkavállalók szabad mozgása - Korlátozások - Adósságrendezési eljárás indítása - Lakóhelyre vonatkozó feltétel - Megengedhetőség - EUMSZ 45. cikk - Közvetlen hatály"

A C-716/17. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Østre Landsret (keleti fellebbviteli bíróság, Dánia) a Bírósághoz 2017. december 22-én érkezett, 2017. december 19-i határozatával terjesztett elő az

A

által indított eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: M. Vilaras tanácselnök, K. Jürimäe, D. Šváby, S. Rodin (előadó) és N. Piçarra bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2019. január 16-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- A képviseletében C. T. Hermann advokat,

- a dán kormány képviseletében J. Nymann-Lindegren, M. S. Wolff és P. Z. L. Ngo, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében H. Støvlbæk és M. Kellerbauer, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2019. március 27-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 45. cikk értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet az A által adósságrendezés iránt indított eljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 141., 19. o.; helyesbítés: HL 2016. L 349., 40. o.) 84. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"E rendelet rendelkezéseit kizárólag a 2017. június 26-án vagy azt követően megindított fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni. Az említett időpont előtt az adós által megtett cselekményekre a továbbiakban is azok a jogszabályok irányadók, amelyeket megtételük idején kellett alkalmazni ezekre a cselekményekre."

A dán jog

4 A konkursloven (csődtörvény) 3. §-a értelmében:

"(1) Az adósság-átütemezés, csődeljárás vagy adósságrendezés iránti kérelmet az adós gazdasági tevékenységének helyén fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróságánál kell előterjeszteni.

(2) Amennyiben az adós [Dániában] nem folytat gazdasági tevékenységet, a kérelmet az adós lakóhelyének igazságszolgáltatási körzetében fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróságnál kell előterjeszteni.

[...]"

5 A csődtörvény 197. §-a (1) bekezdésének 1. pontja a következőképpen rendelkezik:

"(2) Nem rendelhető el adósságrendezés, amennyiben:

1) az adós pénzügyi helyzete nem tisztázott,

[...]"

6 A csődtörvény 229. §-ának (1) bekezdése értelmében:

"A hitelező kérelmére a fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróság az adósságrendezési határozatot visszavonhatja, ha:

1) arra derül fény, hogy az adós az adósságrendezési eljárás során csalást követett el, vagy

2) az adós az adósságrendezési határozatban foglalt kötelezettségeit súlyos gondatlanságból nem teljesítette."

7 A retsplejeloven (az igazságszolgáltatásról szóló törvény) 235. §-ának szövege a következő:

"(1) Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az eljárást az alperes lakóhelyén kell megindítani.

(2) A lakóhely abban az igazságszolgáltatási körzetben található, amelyben az alperes tartózkodási hellyel rendelkezik. Amennyiben az alperes egynél több igazságszolgáltatási körzetben rendelkezik tartózkodási hellyel, ezek mindegyike lakóhelynek minősül.

(3) Amennyiben az alperes tartózkodási hellyel nem rendelkezik, lakóhelye abban az igazságszolgáltatási körzetben található, ahol az adott időpontban lakik.

(4) Amennyiben az alperes sem tartózkodási hellyel, sem ismert lakóhellyel nem rendelkezik, a lakóhely abban az igazságszolgáltatási körzetben található, amelyben legutóbb tartózkodási hellyel rendelkezett vagy ahol legutóbb lakott."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

8 A dán állampolgár, aki Svédországban rendelkezik tartózkodási hellyel, Dániában munkavállaló, ahol őt a dán szabályozás értelmében teljes körű adókötelezettség terheli.

9 2017. február 8-án A adósságrendezés iránti kérelmet nyújtott be a Sø-og Handelsrettenhez (tengerészeti és kereskedelmi bíróság, Dánia).

10 A kérelme olyan dán hitelezőkkel szemben 1999-től kezdődően fennálló tartozásokra vonatkozik, amelyek közül az egyik hitelező állami, a többi magánszemély volt.

11 A Sø-og Handelsretten (tengerészeti és kereskedelmi bíróság) 2017. április 6-i végzésével e kérelmet elutasította arra hivatkozva, hogy a dán bíróságok nem rendelkeztek joghatósággal az A által megindított adósságrendezési eljárás ügyében, mivel a dán jog értelmében nem folytat gazdasági tevékenységet Dániában, és ott még lakóhellyel sem rendelkezik. Következésképpen e bíróság nem vizsgálta, hogy fennállnak-e az adósságrendezésnek a csődtörvény szerinti érdemi feltételei.

12 Az alapügyben másodfokon eljáró Østre Landsret (keleti fellebbviteli bíróság, Dánia) úgy véli, hogy A adósságrendezési kérelmét abban az esetben bírálhatja el dán bíróság, ha az adósságrendezéssel kapcsolatos dán joghatósági szabályok ellentétesek lennének az uniós joggal, különösen az EUMSZ 45. cikkel.

13 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a hatályos dán szabályozás értelmében az adósságrendezési eljárás a kérelmező gazdasági helyzetének és életszínvonalának alapos vizsgálatát feltételezi. Az említett szabályozás azt írja elő, hogy e vizsgálatokat pontos szabályok szerint kell elvégezni, amelyeket a Dániában érvényesülő társadalmi és gazdasági körülményekre tekintettel kell úgy meghatározni, hogy az adósságrendezési intézkedés időtartama alatt elfogadható, szerény életszínvonalat biztosítson. Márpedig e szabályok nem megfelelőnek bizonyulhatnak olyan kérelmező esetében, aki valamely másik tagállamban rendelkezik lakóhellyel, amelynek szociális és pénzügyi helyzete eltérő és ismeretlen az illetékes dán bíróságok előtt, amelyeknek semmilyen lehetőségük nincs arra, hogy ellenőrizzék az ezt illetően a kérelmező által személyesen megadott információkat.

14 E körülmények között az Østre Landsret (keleti fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) Ellentétes-e a Radziejewski ítéletben (C-461/11, EU:C:2012:704) alkalmazott értelmezés szerinti EUMSZ 45. cikkel a dán joghatósági szabályhoz hasonló olyan szabály, amely annak biztosítására irányul, hogy az adósságrendezéssel kapcsolatos ügyet tárgyaló bíróság értékelésében ismerje és figyelembe vehesse az adósnak és családjának jelenlegi és feltételezhetően a jövőben is folytatódó, sajátos szociális és gazdasági helyzetét, és hogy az említett értékelés olyan előre meghatározott szempontok alapján legyen végezhető, amelyek meghatározzák, hogy az adósságrendezési megállapodás alapján mi tekinthető elfogadható szerény életszínvonalnak?

[...]

2) [Amennyiben az 1) kérdésre azt a választ kell adni, hogy a korlátozás nem tekinthető igazoltnak, ú]gy kell-e értelmezni az EUMSZ 45. cikket, hogy az a jelen ügyben szereplővel összehasonlítható helyzetben magánszemély felek között közvetlenül alkalmazandó akként, hogy a magánhitelezőknek el kell fogadniuk azoknak az összegeknek a csökkenését vagy teljes elvesztését, amelyekkel valamely, külföldön letelepedett adós e hitelezőknek tartozik?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

15 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az EUMSZ 45. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a valamely tagállam szabályozásában előírt olyan joghatósági szabály, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely az adósságrendezési intézkedés alkalmazását ahhoz a feltételhez köti, hogy az adós e tagállamban rendelkezzen tartózkodási hellyel vagy lakóhellyel (a továbbiakban: lakóhelyre vonatkozó feltétel).

16 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUM-Szerződés személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseinek összessége annak megkönnyítését szolgálja, hogy a tagállamok állampolgárai az Unió egész területén bármilyen kereső tevékenységet folytathassanak, és e rendelkezésekkel ellentétes azon intézkedésekkel, amelyek ezeket az állampolgárokat hátrányosan érinthetik, amennyiben másik tagállam területén kívánnak gazdasági tevékenységet folytatni (2012. november 8-i Radziejewski ítélet, C-461/11, EU:C:2012:704, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17 Egyébiránt az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek megakadályozzák valamely tagállam állampolgárát abban vagy visszatartják őt attól, hogy a szabad mozgásra vonatkozó jogát gyakorolva elhagyja származási államát, ennélfogva e szabadság korlátozásának minősülnek, még abban az esetben is, ha azok az érintett munkavállalók állampolgárságától függetlenül alkalmazandók (2012. november 8-i Radziejewski ítélet, C-461/11, EU:C:2012:704, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

18 Az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely az adósságrendezési intézkedés foganatosítását lakóhelyre vonatkozó feltételhez köti, visszatarthatja a fizetésképtelen munkavállalót attól, hogy gyakorolja a szabad mozgáshoz való jogát (2012. november 8-i Radziejewski ítélet, C-461/11, EU:C:2012:704, 31. pont).

19 Ebből következően meg kell állapítani, hogy - amint a kérdést előterjesztő bíróság, A, a dán kormány és az Európai Bizottság kiemeli - az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely az adósságrendezés iránti kérelem benyújtását lakóhelyre vonatkozó feltételhez köti, a munkavállalók szabad mozgása korlátozásának minősül, amelyet az EUMSZ 45. cikk főszabály szerint tilt.

20 Az ilyen szabályozás csak akkor fogadható el, ha az az EUM-Szerződéssel összeegyeztethető jogos célt szolgál, és azt közérdeken alapuló kényszerítő ok igazolja. Ilyen esetben is szükséges azonban, hogy annak alkalmazása alkalmas legyen az általa elérni kívánt cél megvalósításának biztosítására, és ne lépje túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: 2019. március 14-i Jacob és Lennertz ítélet, C-174/18, EU:C:2019:205, 44. pont).

21 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az adott tagállam jogszerűen formál igényt arra, hogy ellenőrizze az adós gazdasági és személyes helyzetét, mielőtt az adósságainak teljes vagy részleges rendezésére irányuló intézkedést alkalmaz (2012. november 8-i Radziejewski ítélet, C-461/11, EU:C:2012:704, 46. pont).

22 E jogos cél arra is kiterjedhet, hogy az a nemzeti bíróság, amelyhez ilyen kérelmet nyújtottak be, az említett kérelem benyújtása szerinti tagállamban fennálló körülményekre tekintettel kialakított, előre meghatározott szempontok alapján a jelen ítélet 13. pontjában leírt hatályos szabályozás szerinti értékelést végezzen.

23 Mindenesetre, ha e cél elérésének módja az olyan, lakóhelyre vonatkozó feltétel megállapítása, amely kizárólag az adósságrendezés iránti kérelem benyújtásának időpontjára vonatkozik, az ilyen feltétel nem minősül alkalmasnak e cél megvalósításának biztosítására (lásd ebben az értelemben: 2012. november 8-i Radziejewski ítélet, C-461/11, EU:C:2012:704, 47. pont).

24 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően ugyanis a nemzeti szabályozás csak akkor alkalmas a követett cél megvalósításának biztosítására, ha ténylegesen is megfelel az annak következetes és szisztematikus megvalósítására irányuló igénynek (lásd ebben az értelemben: 2009. március 10-i Hartlauer ítélet, C-169/07, EU:C:2009:141, 55. pont; 2015. október 15-i Grupo Itevelesa és társai ítélet, C-168/14, EU:C:2015:685, 76. pont; 2016. június 30-i Sokoll-Seebacher és Naderhirn végzés, C-634/15, EU:C:2016:510, 27. pont).

25 Márpedig az olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben szerepel, amelyben az illetékes nemzeti bíróság általi értékelés olyan szempontokon alapul, amelyek az adós és családja szociális és pénzügyi helyzetét nem csak az adósságrendezés iránti kérelem benyújtásának időpontjában veszik figyelembe, hanem azt követően is, amíg e bíróság meghozza határozatát, a következetes megközelítés a tartozások kiigazítása iránti kérelem kötelező elutasításával járna abban az esetben, ha a kérelmező lakóhelyét az eljárás során a Dán Királyságból azelőtt helyezi át valamely másik tagállamba, mielőtt az illetékes bíróság e kérelemről véglegesen határozna.

26 Úgy tűnik mindenesetre, hogy az adós lakóhelyének az adósságrendezési eljárás során vagy azt követően a Dán Királyságból valamely másik tagállamba való áthelyezése nem eredményezi közvetlenül azt, hogy az adóst megfosztják attól, hogy valamilyen adósságrendezési intézkedésben részesüljön, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak ellenőriznie kell.

27 Egyébiránt az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy e szabályozás az adósságrendezési végzés visszavonását csak akkor írja elő, ha az adós csalást követett el vagy súlyosan megszegte az e végzésben előírt kötelezettségeit, nem pedig akkor, ha egyszerűen külföldre helyezte át a lakóhelyét.

28 Ezenkívül ki kell még emelni, hogy az alapügyben szereplő szabályozás előírja, hogy a Dánia területén a dán jog értelmében gazdasági tevékenységet végző személy e tevékenység végzésének helye szerint illetékes fizetésképtelenségi ügyekben eljáró bíróság előtt akkor is benyújthat adósságrendezés iránti kérelmet, ha nem teljesíti a lakóhelyre vonatkozó feltételt.

29 E körülményekre figyelemmel meg kell állapítani, hogy az alapügyben szereplő szabályozás szerinti, Dániában fennálló lakóhelyre vonatkozó feltétel önmagában nem tekinthető úgy, hogy az következetesen és szisztematikusan megfelel a jelen ítélet 22. pontjában említett célkitűzés megvalósítására irányuló igénynek.

30 Egyébiránt az adós adósságrendezésének azon feltételhez kötése, hogy az adósságrendezés iránti kérelem benyújtásának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban tartózkodó adós hihető információkat szolgáltasson a saját és családja szociális és pénzügyi helyzetéről, valamint a tartózkodási helyük szerinti tagállam szociális körülményeiről, akkor ez - amennyiben a nemzeti bíróság megkövetelné ezen információkat - kevésbé korlátozó intézkedésnek minősülne, mint e kérelem benyújtásának teljes tilalma.

31 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy - amint a dán kormány ezt a tárgyaláson megerősítette - a dán szabályozás előírja, hogy a dán bíróság megtagadhatja az adósságrendezési végzés meghozatalát, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az adós szociális és gazdasági helyzete nem határozható meg kellő pontossággal, amely akkor fordulhat elő, ha ez az adós lakóhelyét a Dán Királyságból valamely másik tagállamba helyezi át.

32 E szabályozás alapján így egy ilyen kérelmet vissza lehet utasítani, ha a jelen ítélet 13. pontjában szereplő értékelés lehetetlennek bizonyul, mivel a kérelmező lakóhelyét kérelmének benyújtása előtt vagy az eljárás során a Dán Királyságon kívülre helyezi át. Ennélfogva nem szükséges az ilyen kérelem benyújtását teljesen lehetetlenné tenni egy olyan kérelmező számára, aki a kérelem benyújtásának időpontjában nem Dániában rendelkezik lakóhellyel.

33 Következésképpen az olyan lakóhelyre vonatkozó feltétel rögzítése, mint amilyet az alapügyben szereplő szabályozás előír, túllépi a jelen ítélet 22. pontjában hivatkozott cél eléréséhez szükséges mértéket.

34 A dán kormány által az írásbeli észrevételeiben hivatkozott, arra alapított érv, hogy a 2015/848 rendelet hatékony végrehajtása sérülne, ha az EUMSZ 45. cikket úgy kellene értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, az alapügy keretében hatástalan, mivel e rendelet 84. cikkének (1) bekezdése értelmében e rendelkezéseket kizárólag 2017. június 26-át követően, tehát az adósságrendezés iránti kérelem A általi benyújtását követően megindított fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni.

35 A fentiek összességéből az következik, hogy az EUMSZ 45. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes a valamely tagállam szabályozásában előírt olyan joghatósági szabály, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely az adósságrendezési intézkedés alkalmazását ahhoz a feltételhez köti, hogy az adós e tagállamban rendelkezzen tartózkodási hellyel vagy lakóhellyel.

A második kérdésről

36 A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével lényegében arra kérdez rá, hogy az EUMSZ 45. cikket úgy kell-e értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a nemzeti bíróság mellőzze a nemzeti bírósági joghatósági szabály által előírt olyan, lakóhelyre vonatkozó feltétel alkalmazását, mint amilyenről az alapügyben szó van, függetlenül attól, hogy az ezen szabályozás által szintén előírt adósságrendezési eljárás érinti-e esetlegesen a magánszemélyeknek az említett szabályozás értelmében fennálló követeléseit.

37 E tekintetben elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 45. cikk olyan jogokat ruház a magánszemélyekre, amelyre azok bíróság előtt hivatkozhatnak, és amelyeket a nemzeti bíróságoknak oltalmazniuk kell (2007. január 11-i ITC ítélet, C-208/05, EU:C:2007:16, 67. pont).

38 Az elsőbbség elvének értelmében, amennyiben a nemzeti szabályozásnak az uniós jog követelményeivel összhangban álló értelmezése nem lehetséges, az összes olyan nemzeti bíróságnak, amelyhez joghatósága alapján fordultak, tagállami szervként kötelessége, hogy mellőzze a nemzeti jog mindazon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek ellentétesek az uniós jognak a folyamatban lévő jogvitában közvetlen hatállyal bíró rendelkezésével (lásd ebben az értelemben: 2019. június 24-i Popławski ítélet, C-573/17, EU:C:2019:530, 58. és 61. pont).

39 E kötelezettségnek nem feltétele az a körülmény, hogy az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, esetlegesen módosíthatja a magánszemélyek jogi helyzetét, miután a kérdést előterjesztő bíróság mellőzi egy bírósági joghatóságról szóló nemzeti rendelkezés alkalmazását, és az adós által benyújtott adósságrendezés iránti kérelem ügyében határoz.

40 Következésképpen az EUMSZ 45. cikket úgy kell értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a nemzeti bíróság mellőzze a nemzeti bírósági joghatósági szabály által előírt olyan, lakóhelyre vonatkozó feltétel alkalmazását, mint amilyenről az alapügyben szó van, függetlenül attól, hogy az ezen szabályozás által szintén előírt adósságrendezési eljárás érinti-e esetlegesen a magánszemélyeknek az említett szabályozás értelmében fennálló követeléseit.

A költségekről

41 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

1) Az EUMSZ 45. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a valamely tagállam szabályozásában előírt olyan joghatósági szabály, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely az adósságrendezési intézkedés alkalmazását ahhoz a feltételhez köti, hogy az adós e tagállamban rendelkezzen tartózkodási hellyel vagy lakóhellyel.

2) Az EUMSZ 45. cikket úgy kell értelmezni, hogy az megköveteli, hogy a nemzeti bíróság mellőzze a nemzeti bírósági joghatósági szabály által előírt olyan, lakóhelyre vonatkozó feltétel alkalmazását, mint amilyenről az alapügyben szó van, függetlenül attól, hogy az ezen szabályozás által szintén előírt adósságrendezési eljárás érinti-e esetlegesen a magánszemélyeknek az említett szabályozás értelmében fennálló követeléseit.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: dán.