A Kúria Gfv.30263/2013/9. számú precedensképes határozata választottbírósági ítélet érvénytelenítése tárgyában. [2003. évi CXXXIII. törvény (Társasházi tv.) 43. §] Bírók: Csőke Andrea, Harter Mária, Osztovits András, Pethőné dr. Kovács Ágnes, Török Judit

A határozat elvi tartalma:

I. A társasház közös képviselőjének képviseleti joga nem korlátlan, csak azokban az ügyekben járhat el a társasház közösség nevében, amelyeknek intézésére jogszabály, vagy a közgyűlés határozata feljogosítja.

II. A közös képviselőt a választottbírósági kikötés aláírására felhatalmazó közgyűlési határozat hiányában a választottbírósági szerződés nem jött létre.

2003. CXXXIII. Tv. 43. § (1), 2003. CXXXIII. Tv. 50. § (1), 1994. LXXII. Tv. 55. § (1) b)

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék G.41833/2012/13., *Kúria Gfv.30263/2013/9.* (BH 2014.5.154)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.VII.30.263/2013/9.szám

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Korcsmáros Iván ügyvéd által képviselt Társasház felperesnek a Kovács Kázmér Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Kovács Kázmér ügyvéd által képviselt alperes ellen választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 15.G.41.833/2012/13. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és a Pénz és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság 26/2011. számú eljárásában 2012. augusztus 8-án meghozott ítéletét érvényteleníti.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.905.000 (egymillió-kilencszázötezer) Ft együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, valamint felhívásra az államnak 4.282.200 (négymilliókétszáznyolcvankétezer-kétszáz) Ft együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes társasház és Önkormányzata 2007. február 23-án támogatási szerződést kötött, amely a felperes műszaki felújításához nyújtott vissza nem térítendő támogatást. A felperes a felújításokhoz szükséges önrészhez banki kölcsönt vett fel: az alperessel 2007. augusztus 27-én megkötött kölcsönszerződéssel 29.894.186 Ft-ot, a 2008. november 20-án megkötött kölcsönszerződéssel 8.921.000 Ft-ot, a 2009. szeptember 1-jén megkötött kölcsönszerződéssel 13.281.351 Ft-ot. A kölcsön biztosítékát az Önkormányzata által nyújtott óvadék és az alperes társasház közös költség követeléseire kötött zálogszerződések képezték. A kölcsönszerződéseket a felperes képviseletében közös képviselő írta alá.

A felperes a kölcsönszerződések alatt fizetési kötelezettségével többször késedelembe esett, ezért azokat az alperes 2011. március 24-én azonnali hatállyal felmondta és felszólította a felperest, hogy a tőke és járulék megfizetése iránti kötelezettségének tegyen eleget.

Az alperes a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróság (továbbiakban: Választottbíróság) előtt előterjesztett keresetében a jelen per felperesét 33.593.954 Ft kölcsöntartozás és járulékai megfizetésére kérte kötelezni.

A választottbírósági eljárás alperese ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felek között sem a kölcsönszerződések, sem a választottbírósági szerződés nem jött létre érvényesen, mert a társasház közgyűlése nem hatalmazta fel a közös képviselőt a szerződések megkötésére. A tulajdonostársak nem is tudtak a felvett kölcsönökről, amíg a bank fel nem hívta őket a kölcsönszerződést biztosító zálogszerződések alapján a kölcsönösszeg megfizetésére.

A Választottbíróság ítéletében 27.821.761 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megítélése szerint a kölcsönszerződések VIII.4. pont /1/ bekezdése alapján hatáskörrel rendelkezett a jogvita elbírálására. Kiemelte, hogy a választottbírósági gyakorlatnak megfelelően a Választottbíróság eljárására vonatkozó szerződéses kikötést a szerződéstől elkülönülten kell vizsgálni. Utalt arra, hogy a szerződéseket aláíró Hart Andreát a társasház tulajdonosai közös képviselőnek választották meg, aki ebben a minőségében írta alá a szerződéseket. E tényeket a választottbírósági eljárás alperese a választottbírósági eljárás során többször elismerte. A Választottbíróság úgy ítélte meg, hogy az alperesnek az a hivatkozása, mely szerint a tulajdonosok nem hatalmazták fel a közös képviselőt választottbírósági eljárásra történő szerződéskötésre, önmagában nem elegendő az aláírt és a szerződő felek által már részben teljesített szerződés létrejöttének megkérdőjelezéséhez. Ezen túl az alperes nem bizonyította, hogy a közös képviselő képviseleti jogát korlátozták volna.

A Választottbíróság az alperes által hivatkozott büntető eljárások értékelésével kapcsolatban arra az álláspontra jutott, hogy nem dönthet a büntető ügyben, nyomozati hatáskörrel nem rendelkezik. Ezért a kifizetések valós tartalmát, a teljesítéseket nem vizsgálhatta felül.

A felperes keresetében a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérte a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXVII. törvény (Vbt.) 55. § /1/ bekezdés b) pontja és /2/ bekezdésének a) és b) pontja alapján. Álláspontja szerint a kölcsönszerződéseket aláíró közös képviselő nem volt jogosult a perbeli kölcsönszerződések megkötésére, azt csak és kizárólag szabályosan összehívott társasházi közgyűlésen meghozott határozat alapján tehette volna meg. A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (Tht.) 27. § /2/ bekezdése szerint a közös képviselőnek előkészítő és végrehajtó feladatai vannak, a döntéshozatal a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Mindezek alapján a perbeli kölcsönszerződések és az azok részét képező választottbírósági kikötések akarathiba miatt létre sem jöttek. A felperes e körben arra is hivatkozott, hogy a közgyűlés 2004. november 30-án a Bt-t választotta meg közös képviselőnek, ennek ellenére a vitatott szerződéseken a bt. egyáltalán nem szerepel, H A aláírása a bt. nevének feltüntetése nélkül nem érvényes, joghatás kiváltására alkalmatlan.

A felperes e körben arra is hivatkozott, hogy a perbeli kölcsönszerződések fogyasztói szerződések, ezért a választottbírósági kikötéseket tartalmazó pontokat a feleknek egyedileg meg kellett volna tárgyalniuk. Erre nem került sor, ezért azok nem válhattak a kölcsönszerződés részévé. Ez a szerződési feltétel a Ptk. 209. § szerint egyébként is tisztességtelennek minősül. Ezen túlmenően hivatkozott a felperes arra is, hogy a választottbírósági kikötést nem az arra jogosult írta alá, a kölcsönszerződés bűncselekmény elkövetésének eszközeként jött létre, valamint nyilvánvalóan a jóerkölcsbe és a jogszabályba is ütközik.

Mindezek alapján a Választottbíróság ítélete a Vbt. 55. § /1/ bekezdés b) pontjában és a /2/ bekezdés a) pontjában foglaltak szerint érvénytelen.

A Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt érvénytelenítési ok - a közrendbe ütközés - megvalósulását állítva a felperes azzal érvelt: a Választottbíróság az eljárása során figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a kereset jogalapjaként megjelölt kölcsönszerződések bűncselekmény elkövetésének eszközei voltak, a kölcsönösszegek egészének rendeltetésszerű felhasználása és visszafizetése a társasház közös képviselőjének soha nem is volt a célja. A Választottbíróság nem alapíthatta volna az ítéletét ezekre a semmis kölcsönszerződésekre.