62004TJ0354_SUM[1]

Az Elsőfokú Bíróság (második tanács) 2007. február 13-i ítélete. Gaetano Petralia kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Tisztviselők. T-354/04. sz. ügy

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

(második tanács)

2007. február 13.

T-354/04. sz. ügy

Gaetano Petralia

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Tisztviselők - Ideiglenes alkalmazottak - A tudományos szolgálathoz tartozó tisztviselő - Besorolási fokozatba sorolás"

Tárgy: A felperes végleges besorolását a B5-ös besorolási fokozat 3. fizetési fokozatában meghatározó 2003. október 7-i és a felperes panaszát elutasító 2004. május 13-i bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset.

Határozat: Az Elsőfokú Bíróság a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1. Tisztviselők - Ideiglenes alkalmazottak - Felvétel - Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének d) pontja alapján felvett alkalmazott

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, d) pont és 8. cikk, negyedik bekezdés)

2. Tisztviselők - Személyzeti szabályzat - Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek - A besorolási fokozatba történő besorolás szempontjai a tisztviselő felvétel során - Az ideiglenes alkalmazottakra való alkalmazás

(Személyzeti szabályzat, 31. cikk)

3. Tisztviselők - Felvétel - Besorolási fokozatba történő kinevezés - A szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába történő kinevezés

(Személyzeti szabályzat, 5. cikk és 31. cikk, (2) bekezdés; I. melléklet)

4. Tisztviselők - Felvétel - Besorolási fokozatba történő kinevezés - A szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába történő kinevezés

(Személyzeti szabályzat, 31. cikk, (2) bekezdés)

5. Tisztviselők - Elvek - Bizalomvédelem - Feltételek

6. Tisztviselők - Egyenlő bánásmód

1. Egyértelműen kitűnik az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke negyedik bekezdésének első és második francia bekezdéséből, hogy az említett alkalmazási feltételek 2. cikkének d) pontjában meghatározott ideiglenes alkalmazottak tudományos vagy műszaki szolgálatokhoz tartozó alkalmazottként éppúgy felvehetők, mint az igazgatási állományhoz tartozó alkalmazottként. Nem elegendő tehát az alkalmazási feltételek 2. cikkének d) pontja alapján a kutatási és beruházási költségvetési előirányzatokból fizetett állandó beosztásra ideiglenes alkalmazottként történt felvétel ahhoz, hogy az alkalmazott ipso facto a tudományos szolgálatokhoz tartozó alkalmazott legyen.

(lásd a 65. pontot)

2. Bár az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételei kifejezetten nem nyilvánítják az ideiglenes alkalmazottakra alkalmazhatónak a személyzeti szabályzat 31. cikkét, amely a tisztviselőknek a felvétel alkalmával besorolási fokozatba történő sorolása szempontjaira vonatkozik, az e rendelkezésben található szabályok a gondos ügyintézés elve alapján ésszerűen alkalmazhatók az ideiglenes alkalmazottakra.

(lásd az 5. és 85. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-217/96. sz., Fabert-Goossens kontra Bizottság ügyben 1998. november 17-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1998., I-A-607. o. és II-1841. o.) 41. pontja; T-203/97. sz., Forvass kontra Bizottság ügyben 1999. július 6-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1999., I-A-129. o. és II-705. o.) 42. pontja; T-133/02. sz., Chawdhry kontra Bizottság ügyben 2003. december 17-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2003., I-A-329. o. és II-1617. o.) 35. pontja.

3. Jóllehet a személyzeti szabályzat 31. cikkének (2) bekezdése biztosítja a lehetőséget a kinevezésre jogosult hatóság, illetve az ideiglenes alkalmazottak esetében a szerződéskötésre jogosult hatóság számára a tisztviselőnek vagy az alkalmazottnak a szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába történő kinevezésére, e lehetőség alkalmazásának összhangban kell lennie az "előmenetel" fogalmához kapcsolódó, a személyzeti szabályzat 5. cikkéből és I. mellékletéből eredő követelményekkel. Következésképpen a szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába történő felvétel csak kivételes esetben megengedett.

Ebben a vonatkozásban, ha a személyzeti szabályzat 31. cikkének (2) bekezdése által adott diszkrecionális jogkör gyakorlását szabályozó belső iránymutatás úgy rendelkezik, hogy a szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatába való sorolás érdekében vagylagos feltételként figyelembe vehető az érdekelt kivételes képzettsége, vagy a szervezeti egység olyan igényei, amelyek különösen képzett pályázó felvételét teszik szükségessé, a kinevezésre jogosult hatóság vagy a szerződéskötésre jogosult hatóság feladata annak konkrét vizsgálata, hogy ez fennáll-e azon újonnan felvett tisztviselő vagy alkalmazott esetében, aki a személyzeti szabályzat 31. cikke (2) bekezdésének alkalmazását kéri. Ha arra a következtetésre jut, hogy a szóban forgó helyzet megfelel ezen feltételek valamelyikének, a hatóság köteles megvizsgálni e rendelkezés esetleges alkalmazásának konkrét lehetőségét. A hatóság ebben a szakaszban eldöntheti az általános szolgálati érdek figyelembevételével, hogy indokolt-e az érintett számára a szakmai előmenetel magasabb besorolási fokozatát biztosítani, vagy sem. Az említett 31. cikk (2) bekezdésében ugyanis a "kivételt tehet" kifejezés használata magában foglalja, hogy ez a hatóság nem köteles alkalmazni ezt a rendelkezést, az újonnan felvett tisztviselőknek vagy alkalmazottaknak pedig nincs alanyi joguk az ilyen besorolásra.

A fentiekből következik, hogy a kinevezésre jogosult hatóság vagy a szerződéskötésre jogosult hatóság a személyzeti szabályzat 31. cikke által meghatározott keretben széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak megvizsgálása érdekében, hogy a betöltendő állás megköveteli-e különlegesen képzett pályázó felvételét, vagy hogy ez utóbbi rendelkezik-e különleges végzettséggel. A kinevezésre jogosult hatóság úgyszintén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amikor e két helyzet fennállásának megállapítását követően megvizsgálja az abból adódó következményeket.

(lásd a 88-90., 92. és 93. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 33/67. sz., Kurrer kontra Tanács ügyben 1968. március 28-án hozott ítélete (EBHT 1968., 187. o. és 202.o.); 146/84. sz., De Santis kontra Számvevőszék ügyben 1985. június 6-án hozott ítéletének (EBHT 1985., 1723. o.) 9. és 11. pontja; C-155/98. P. sz., Alexopoulou kontra Bizottság ügyben 1999. július 1-jén hozott ítéletének (EBHT 1999., I-4069. o.) 32. és 33. pontja; az Elsőfokú Bíróság T-17/95. sz., Alexopoulou kontra Bizottság ügyben 1995. október 5-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1995., I-A-227. o. és II-683. o.) 21. pontja; T-195/96. sz., Alexopoulou kontra Bizottság ügyben 1998. február 13-án hozott végzésének (EBHT-KSZ 1998., I-A-51. o. és II-117. o.) 43. pontja; a fent hivatkozott Chawdhry kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 37. és 44. pontja; T-55/03. sz., Brendel kontra Bizottság ügyben 2004. október 26-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2004., I-A-311. o. és II-1437. o.) 61. pontja; T-145/04. sz., Righini kontra Bizottság ügyben 2005. november 15-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-349. o. és II-1547. o.) 43., 44. és 52. pontja; T-44/04. sz., Kimman kontra Bizottság ügyben 2006. március 15-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2006., I-A-2-71. o. és II-A-2-299. o.) 28. és 94. pontja; T-331/04. sz., R kontra Bizottság ügyben 2006. május 10-én hozott ítéletének (az EBHT-ban nem tették közzé) 18., 19., 23. és 24. pontja.

4. A besorolási fokozatról szóló határozat bírósági felülvizsgálata nem helyettesítheti a kinevezésre jogosult hatóság vagy a szerződéskötésre jogosult hatóság értékelését. A közösségi bíróságnak annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy nem sértettek-e meg lényeges alaki szabályokat, hogy az említett hatóság nem pontatlan vagy hiányos tényekre alapította-e határozatát, illetve hogy a határozat nem hatáskörrel való visszaélésen, nyilvánvaló értékelési hibán vagy elégtelen indokoláson alapul-e. Végül meg kell vizsgálni, hogy a kinevezésre jogosult hatóság és a szerződéskötésre jogosult hatóság nem gyakorolta-e a jogkörét nyilvánvalóan tévesen.

(lásd a 94. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-6/02. sz., Platte kontra Bizottság ügyben 2002. október 3-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-189. o. és II-973. o.) 36. pontja; a fent hivatkozott Chawdhry kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 45. pontja; a fent hivatkozott Brendel kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 60. pontja; a fent hivatkozott R kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 26. pontja.

5. Minden olyan magánszemélynek, akiben a közösségi adminisztráció konkrét ígéretek tételével megalapozott várakozásokat keltett, joga van hivatkozni a bizalomvédelemre, amely a Közösség egyik alapelve. Ami a valamely intézménnyel fennálló munkaviszonyt illeti, az ígéreteknek mindenesetre összhangban kell lenniük a személyzeti szabályzat, avagy az egyéb alkalmazottakra irányadó alkalmazási feltételek rendelkezéseivel.

(lásd a 115. pontot)

Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T-471/04. sz., Karatzoglou kontra AER ügyben 2006. február 23-ám hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2006., I-A-2-35. o. és II-A-2-157. o.) 33. és 34. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

6. Az egyenlő bánásmód elvét összhangba kell hozni a jogszerűség elvével, amely szerint senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogellenes magatartásra előnyök szerzése végett. Annak feltételezése esetén, hogy a szerződéskötésre jogosult hatóság tévesen sorolta be az ideiglenes alkalmazottakat a tudományos vagy műszaki szolgálatokhoz tartozó tisztviselőként, az említett alkalmazottakkal pontosan megegyező ténybeli és jogi helyzetben lévő, igazgatási állományhoz tartozó alkalmazottként felvett alkalmazott nem hivatkozhat az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, mivel ugyanabban a kiválasztási eljárásban vett részt, és ugyanazokkal a feladatokkal bízták meg.

(lásd a 134. pontot)

Hivatkozás: a Bíróság 188/83. sz., Witte kontra Parlament ügyben 1984. október 9-én hozott ítéletének (EBHT 1984., 3465. o.) 15. pontja; 134/84. sz., Williams kontra Számvevőszék ügyben 1985. július 4-én hozott ítéletének (EBHT 1985., 2225. o.) 14. pontja; C-340/98. sz., Olaszország kontra Tanács ügyben 2002. március 14-én hozott ítéletének (EBHT 2002., I-2663. o.) 87-93. pontja.