BH 1995.8.464 Az ajándék visszakövetelésére volt házastársak esetén csak akkor nem kerülhet sor, ha a házasság megromlását kizárólag az ajándékozó házastárs felróható magatartása idézte elő [Ptk. 4. § (4) bek., 582. § (3) bek., PK 76. sz.].

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek 1989. május 20-án kötött házasságát felbontotta, a házastársi közös vagyonhoz tartozó ingóságaikat megosztotta, és megállapította, hogy a felperes az alperesnek az ingatlanon fennálló 1/2 tulajdoni hányadát ajándék visszakövetelése jogcímén megszerezte. Ítéletének ez utóbbi rendelkezéssel összefüggő indokolása szerint a nem vitásan a felperes különvagyoni pénzén vásárolt ingatlan 1/2 illetőségét azért íratták - ajándékképpen - az alperes nevére, mert a felperes bízott abban, hogy a házasság tartós lesz. Ez a feltevése azonban - amely nélkül az ajándékozásra nem került volna sor - utóbb tévesnek bizonyult, miután az életközösség 1990 augusztusában megszűnt. Tekintettel arra, hogy a házasság megromlásához nem a felperes egyoldalú felróható magatartása, hanem - túlnyomó részben - az alperes magatartása vezetett, a felperes az ajándékot a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdése és a PK 76. sz. állásfoglalás alapján jogosan követelte vissza.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az ajándék visszakövetelése iránti keresetnek helyt adó részében - lényegében azonos indokokkal - helybenhagyta.

A jogerős ítéletnek az ajándék visszakövetelésével kapcsolatos rendelkezése ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a felperes részéről az ajándékozásra a közös életfeltételek megteremtése céljából került sor. A házasság megromlásáért mindkét fél felelős, így annak jogkövetkezményét nem lehet egyedül az alperesre hárítani. Ezért az ajándék visszakövetelésének nincs helye.

A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a jogerős ítélet nem sért jogszabályt.