BH 2011.11.314 Nincs jogi akadálya annak, hogy a károsult az áru elvesztése miatt keletkezett kártérítési igényét a fuvarozó teljesítési segédje ellen a szerződésen kívüli károkozás szabályai szerint érvényesítse, a fuvarozóval szembeni kötelmi jogviszonyon alapuló igényérvényesítés helyett [Ptk. 315. §, 318. §, 339. §].

Egy hongkongi cég, feladóként mobil telefonokat adott át légifuvarozásra az L. AG-nek. Az I. r. alperes, a légi fuvarozó megbízottjaként értesítette a címzett felperest, a küldeménynek - 1 db 25 kg súlyú 113 000 USA dollár ellenértékű mobil telefonokat tartalmazó csomag - B.-re történt megérkezéséről. A felperes az előzetes bejelentésének megfelelően, 2004. június 1-jén a küldeményt át akarta venni, azt azonban az I. r. alperes a raktárából nem tudta kiadni. Az ezt követően lefolytatott nyomozás, illetve annak eredményeként indult büntetőeljárás során, meghozott jogerős ítélet megállapította, hogy az I. r. alperes által, őrző-védelmi feladatokkal megbízott II. r. alperes egyik alkalmazottja - bűnsegédként - segítette a perbeli küldemény ellopását. A lopás elkövetőjének személye a büntetőeljárás során ismeretlen maradt.

A felperes a módosított keresetében 23 290 665 Ft és az ezután járó törvényes mértékű késedelmi kamatok egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Az I. r. alperessel szembeni igényét a felelős őrzésre vonatkozó Ptk. 196. § (1) bekezdésére, illetve a szerződésen kívüli kártérítési felelősségi szabályokat tartalmazó Ptk. 339. §-ára hivatkozással terjesztette elő. A II. r. alperes marasztalását a munkáltatónak, az alkalmazottja által, munkaviszonyával összefüggésben, harmadik személynek okozott kárért való helytállási kötelezettségről rendelkező Ptk. 348. § (1) bekezdése és a megbízottnak ilyen minőségében harmadik személynek okozott kárért a megbízóval való egyetemleges felelősségére vonatkozó, a Ptk. 350. § (1) bekezdése alapján kérte.

Állította, hogy arra vonatkozó kötelező jogszabályi előírás hiányában nincs elzárva attól, hogy a kárának megtérítését ne a fuvarozási szerződésből eredő jogviszony keretében igényelje, hanem a vele szerződéses jogviszonyban nem álló alperesekkel szemben lépjen fel, a szerződésen kívüli kártérítési szabályok alapján. A kamatfizetés kezdő időpontjaként 2004. június 1-jét - mint a kára bekövetkezésének napját - jelölte meg.

Az I. r. alperes elsődlegesen a per megszüntetést kérte a Pp. 157. § a) pontja, és a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontja alapján, időelőttiségre hivatkozással. Álláspontja az volt, hogy a felperesnek a fuvarozási szerződésből eredő jogviszonya alapján a fuvarozóval szemben kell elsőként az igényét érvényesíteni. Utalt az 1936. évi XXVIII. törvénnyel kihirdetett, a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó 1929. évi Varsói Nemzetközi Egyezmény (a továbbiakban: Varsói Egyezmény) 11. cikk (1) bekezdésében foglaltakra, miszerint a légi fuvarlevél - ellenkező bizonyításáig - a fuvarszerződés létrejöttét igazolja. Előadta, hogy a fuvarozás időtartama alatt, - amely a légi fuvarozásra átvett küldeménynek a címzett részére történő kiszolgáltatásáig tart, - a bekövetkezett károkért a fuvarozó felel, a 18. cikkben írtak szerint. Az I. r. alperes hivatkozott a felperes által ellene korábban indított perben, az ítélőtábla által hozott, az elsőfokú bíróság permegszüntető végzését helybenhagyó végzésben foglaltakra.

Érdemben a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a perbeli küldemény őrzésére a fuvarozóval kötött megállapodás alapján volt köteles. A felperes a felelős őrzés szabályai szerint ezért vele szemben nem léphet fel. A Varsói Egyezménynek a kártérítés korlátozott mértékére vonatkozó 24. és 25. cikkében írtak alapján, vitatta a kereset összegét is.

A II. r. alperes csatlakozott az I. r. alperes ellenkérelméhez. Hivatkozott arra is, hogy az I. r. alperessel 2003. április 1-jén vállalkozási szerződést kötött az áruk rakodásának őrzésére. A raktár őrzése nem volt feladata. A kamerás megfigyelő rendszert az I. r. alperes építette ki. Annak hiányosságai tették lehetővé a lopást.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alpereseket megillető perköltség és az általa le nem rótt kereseti illeték megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a fuvarozási szerződésre vonatkozó Ptk. 488. § (1) bekezdése, valamint a Varsói Egyezmény személyi és tárgyi hatályáról rendelkező 1. cikk (1) bekezdése, a fuvarozót terhelő kártérítési felelősségről szóló, illetve a légi fuvarozás időtartamát meghatározó 18. cikk (2) és (4) bekezdése értelmében a felperes kára a fuvarozási szerződés hatálya alatt keletkezett. A küldemény kiszolgáltatására ugyanis a címzett felperes, illetve az általa megbízott részére nem került sor.

Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az áru fuvarozása esetén indítható kártérítési per szabályait tartalmazó, a Varsói Egyezmény 24. cikk (2) bekezdése, 25/A. cikk alapján nem volt akadálya az alperesek közvetlen perlésének. Hangsúlyozta azonban, hogy a Ptk. 196. §-a alapján az I. r. alperes marasztalásának jogszabályi feltételei nem álltak fenn. Ő ugyanis a fuvarozóval kötött szerződés értelmében köteles volt a perbeli áru őrzésére. Ezáltal annak a fuvarozási szerződésnek az alanyává vált, amelynek a felperes is alanya volt.

Az elsőfokú bíróság szerint a II. r. alperes az I. r. alperes teljesítési segédje volt, ezért ő ugyancsak a fuvarozási szerződés részesévé vált. Szerződésen kívül okozott kártérítés címén sem a Ptk. 339. §-a, sem a Ptk. 350. §-a alapján marasztalására nincs mód.

Az elsőfokú bíróság utalt arra is, hogy a Varsói Egyezmény 29. cikk (1) bekezdésében írt, az áru rendeltetési helyre történt megérkezésétől, illetve attól a naptól, amikor annak meg kellett volna érkeznie számított, a kereset indításra nyitva álló 2 éves jogvesztő határidő eltelte miatt a fuvarozási szerződés megsértéséből eredő kártérítési igényként sem volt mód a kereset elbírálására.

A felperes fellebbezése és a II. r. alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az I. r. alperessel szembeni keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta. Kötelezte a felperest az I. r. alperesnek járó másodfokú perköltség megfizetésére.

A II. r. alperessel szembeni elsőfokú döntést részben megváltoztatta, és kötelezte a II. r. alperest 113 000 USA dollárnak a teljesítés napján fennálló, a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett deviza középárfolyamon számított forint egyenértékének és az ez összeg után 2004. június 1-jétől a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7%-kal növelt mértékű kamatának a megfizetésére.

Mentesítette a felperest a II. r. alperes javára fizetendő elsőfokú perköltség megfizetési kötelezettsége alól, és kötelezte a II. r. alperest, hogy a felperesnek 1 500 000 Ft első- és másodfokú perköltséget, valamint az államnak 900 000 Ft kereseti és 900 000 Ft fellebbezési eljárási illetéket fizessen meg.

A másodfokú bíróság határozatának indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg. Az I. r. alperes felelősségének kérdésében helyes jogi következtetésre jutott. A másodfokú bíróság egyetértett abban, hogy a fuvarozási szerződés a küldeménynek a címzett részére történt kiszolgáltatásáig tart. Az I. r. alperes a légi fuvarozóval kötött szerződés alapján a fuvarozási szerződés részesévé vált. Feladata a címzett értesítése volt a küldemény megérkezéséről. A küldeményt a fuvarozótól átvette, annak elvesztése a helytállási kötelezettségét megalapozta. Szerződésen kívüli tiltott magatartás hiányában azonban vele szemben kizárólag a fuvarozási szerződésből eredő igények voltak érvényesíthetők. A Varsói Egyezmény 29. cikk (1) bekezdésében előírt jogvesztő határidő elteltére tekintettel viszont a felperesnek a fuvarozási szerződés megsértése miatt keletkezett kártérítési igénye megszűnt.