A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.583/2011/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 340. §, 1991. évi IV. törvény (Flt.) 7. §, 355/2007. (XII. 23.) Korm. rendelet 1. §, 2. §] Bíró: Kispálné dr. Józsa Adrienn

kecskeméti MUNKAÜGYI Bíróság

6000 Kecskemét, Rákóczi út 17-19.

4.M.583/2011/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Kerényiné dr. Fölkl Márta (címe) és dr. Szegner Anna (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperes által, - a dr. Técsy Gyula(címe) által képviselt OMMF (1024 Budapest, Margit krt. 85. szám alatti alperes ellen, - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság meghozta a következő

ÍTÉLETET:

A bíróság az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség 2009. október 16. napján kelt 8933-2/2009-5010. sz. határozatát, az OMMF Dél-alföldi Munkaügyi Felügyelősége 2009. szeptember 2. napján kelt 1-11/2009-7203. sz. határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezi, egyben megállapítja, hogy a felperes munkavállalási engedély nélkül külföldit nem foglalkoztatott.

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére 30.000,- Ft, azaz harmincezer forint elsőfokú eljárásban felmerült, továbbá 20.000,- Ft, azaz húszezer forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget.

A bíróság megállapítja, hogy az eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

4.M.583/2011/5.A bíróság a felperes kereseti kérelme, az alperes ellenkérelme, a Legfelsőbb Bíróság Mfv.II.10.763/2010/4. sz. végzésében foglalt iránymutatás, valamint a csatolt közigazgatási iratok alapján a következő tényállást állapította meg:

Az alperes elsőfokú hatósága 2008. április 21. napján munkaügyi ellenőrzést tartott a felperes vaskúti spárgaültetvényén, ahol 157 fő külföldi, román állampolgárságú személy érvényes egyéni munkavállalási engedély nélkül végzett munkát. Az ellenőrzéssel érintett munkavállalók a felperes spárgaültetvényén a felperes és a CÉG NEVE I. romániai székhelyű társaság 2008. március 20. napján "megállapodás szolgáltatásra" elnevezésű - tartalma szerint vállalkozói - szerződés alapján szedték a spárgát. A felperes és a CÉG NEVE I. társaság között kötött vállalkozási szerződés értelmében a romániai székhelyű társaságnak a munkát saját munkavállalóival kellett ellátnia, mely munkavállalók lehettek magyarországi, illetve külföldi állampolgárságúak is.

Az ellenőrzés folytán hozott, 2008. szeptember 10. napján kelt elsőfokú határozatot a másodfokú hatóság megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra utasította azzal, hogy akár tanúmeghallgatásokkal, akár az illetékes romániai társhatóság megkeresésével tisztázza, hogy a munkavállalók rendelkeznek-e az E 101 sz. nyomtatvánnyal. A megkeresés eredményeként megállapításra került, hogy az érintett munkavállalók nem rendelkeztek az E101-es számú nyomtatvánnyal. Ezt követően a Felügyelőség 1-11/2009-7203. sz. határozatával 157 fő külföldi állampolgár munkavállalási engedély nélküli foglalkoztatása miatt a felperest 86.644.000,- Ft Munkaerőpiaci Alap javára történő befizetésre kötelezte.

A határozat ellen a felperes fellebbezéssel élt, melyben előadta, hogy iratellenesen állapították meg az elsőfokú határozat tényállását, mivel a külföldi munkavállalók nem a felperes alkalmazásában álltak, így a felperes nem tekinthető foglalkoztatónak. A munkavállalók hivatkozása szerint a CÉG NEVE I. romániai székhelyű gazdasági társaság alkalmazottjai és megállapodás alapján dolgoznak a felperesnél.

Az alperes 2009. október 16. napján kelt 8933-2/2009-5010. sz. határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Arra hivatkozott, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú határozat eleget tett tényállás tisztázási kötelezettségének azzal, hogy nemzetközi jogsegély keretében megkereste a romániai Munka-, Család- és Esélyegyenlőségi Ügyek Minisztériumának Munkaügyi Felügyelőségét. A román hatóság azt a tájékoztatást adta, hogy az érintett munkavállalók nem rendelkeztek az E 101 sz. nyomtatvánnyal. A megkereséshez a munkavállalók névsora is csatolásra került.

Az alperes hivatkozott arra is, hogy a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 7. § (1) bekezdése szerint külföldi Magyarországon a (2) bekezdésben, valamint a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter által meghatározott kivétellel csak engedély alapján végezhet munkát. Az engedély alapján végzett munka esetében a foglalkoztatásra irányuló jogviszony létesítéséhez szükséges szerződés csak az engedély beszerzését követően köthető meg. A (2) bekezdés b) pontja rögzíti, hogy nincs szükség engedélyre a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személy magyarországi munkavégzéséhez. Törvény, valamint a kormányrendelet a b) pontban foglalt szabálytól eltérő szabályokat állapíthat meg. Ilyen eltérő szabály állapít meg a Magyar Köztársaság által a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek tekintetében alkalmazott, a munkaerő szabad áramlásával összefüggő átmeneti szabályokról szóló - az ellenőrzéskor hatályos - 355/2007. (XII. 23.) Kormányrendelet 2. § (1) bekezdése, amely alapján a bolgár és román állampolgár Magyarországon szakképzettséget nem igénylő tevékenység keretében engedély alapján foglalkoztatható. Ez az alperes álláspontja szerint azt jelenti, hogy román állampolgárok csak az általános szabályok alkalmazásával, munkavállalási engedéllyel végezhetnek munkát Magyarországon. Az alperes utalt arra is, hogy a külföldi magyarországi foglalkoztatásának speciális esetkörét jelenti az ún. határon átnyúló szolgáltatások közé tartozó kiküldetés, kirendelés és munkaerő-kölcsönzés, az ún. "posting". Ilyenkor maga a foglalkoztató is külföldi, akinek a munkavállalója a belföldi személlyel kötött magánjogi szerződés alapján teljesít Magyarországon munkavégzést. A posting keretében kiküldetés esetén rendelkeznie kell a munkavállalónak E 101 nyomtatvánnyal, amit a küldő ország társadalombiztosítási hatósága állít ki. Ha a külföldi rendelkezik az E 101-es nyomtatvánnyal, akkor a munkaügyi hatóság csak az Mt. 106/A. § rendelkezésének érvényesülését vizsgálhatja. Amennyiben a munkavállalók nem rendelkeznek a szükséges nyomtatvánnyal, úgy nem fogadható el a posting keretében történő foglalkoztatásra hivatkozás és a munkavállalást úgy kell kezelni, mintha az egyéni munkavállalás lenne. Az egyéni munkavállalás engedélyköteles és ha a belföldi foglalkoztató nem rendelkezik a szükséges munkavállalási engedéllyel, akkor a külföldi engedély nélküli foglalkoztatása miatt kell eljárni. Emiatt minden esetben a belföldi foglalkoztatót terheli a felelősség, mivel az ő feladata a munkavállalási engedély beszerzése.

A felperes kereseti kérelmében kérte az alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát. Arra hivatkozott, hogy a foglalkoztatással összefüggésben megállapított munkaügyi ellenőri tényállás az ellenőrzési ügyiratban fellelhető iratokkal ellentétes. A felperes a munkavállalókkal semmilyen kapcsolatban nem állt, nem tekinthető a munkavállalók foglalkoztatójának, mivel tartalma szerint vállalkozási szerződésnek minősülő magánjogi szerződést kötött a CÉG NEVE I. romániai székhelyű társasággal. A lefolytatott bizonyítási eljárás során egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperessel a munkavállalók munkaviszonyban nem állnak, csak a két társaság állt egymással szerződéses jogviszonyban. Mivel pedig a munkaerőpiaci alap részére történő befizetési kötelezettség a foglalkoztatót terheli, a felperes pedig nem volt foglalkoztatója ezen munkavállalóknak, így a határozat jogszabálysértő.