364/D/2003. AB végzés

alkotmánybírósági eljárás megszüntetéséről és az indítvány visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, jogszabály alkotmányellenességének, valamint nemzetközi szerződésbe ütközésének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 92. § (1) bekezdése, valamint 93. § (2) bekezdésével kapcsolatos alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény egyes rendelkezéseinek értelmezésére irányuló indítványt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a rendőrségi eljárás nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a volt nyugati hadifoglyok hitelutalványaival kapcsolatos pénzkövetelésekről és nyugdíjuk kiegészítéséről szóló 51/1992. (III. 18.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése, valamint 3. § (1) bekezdése rendelkezése nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

5. Az Alkotmánybíróság a volt nyugati hadifoglyok hitelutalványaival kapcsolatos pénzkövetelésekről és nyugdíjuk kiegészítéséről szóló 51/1992. (III. 18.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése, valamint 3. § (1) bekezdése rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó alkotmányjogi panasszal élt egy rendőri intézkedés, illetve az intézkedést követő jogorvoslat kapcsán. Mivel az alkotmányjogi panasszal kifogásolt bírósági határozatot az Alkotmánybíróság felhívása ellenére sem csatolta, az Alkotmánybíróság az indítványt jogszabály utólagos alkotmányossági vizsgálatára irányuló indítványnak tekintette, és így az Alkotmánybíróság a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 92. § (1) bekezdésében, valamint 93. § (2) bekezdésében foglalt jogorvoslati rendelkezéseit vizsgálta, az indítvány keretei között.

Az indítványozó kérte még a volt nyugati hadifoglyok hitelutalványaival kapcsolatos pénzkövetelésekről és nyugdíjuk kiegészítéséről szóló 51/1992. (III. 18.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) két rendelkezése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, mivel ezek - az utalványok beszámítási mértékének jogszabályi meghatározása, valamint az igény érvényesítéséhez kapcsolt jogvesztő határidő miatt - álláspontja szerint tulajdoni sérelmet okoztak, sértve ezzel a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában született 1947. évi XVIII. törvényt (a továbbiakban: Párizsi Békeszerződés), a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. § (3) bekezdését és az Alkotmány 35. § (2) bekezdését is.

II.

Az indítványozó az Alkotmány következő rendelkezéseit hívta fel:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját."

"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.

(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."

"13. § (2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet."

"35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni."

"59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog."

"61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze."

"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

Az indítványozó a Jat. következő rendelkezésére hivatkozott:

"12. § (3) A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre."

Az indítványozó az Rtv. alábbi rendelkezéseit kifogásolta:

"92. § (1) Az V. és a VI. fejezetben felsorolt rendőri intézkedések, illetve a kényszerítő eszközök alkalmazása (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: intézkedések) miatt - a (2) bekezdésben tett kivétellel - a 93. §-ban meghatározottak szerint jogorvoslatnak van helye."

"93. § (2) A panaszt az intézkedést követő 8 napon belül az intézkedést foganatosító rendőri szervnél lehet előterjeszteni."

Az R. támadott rendelkezései a következők:

"2. § (1) Az utalványt letétbe helyező személy vagy örököse (a továbbiakban: jogosult) az igényt 1992. december 31-ig az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnál (a továbbiakban: OKKH) jelentheti be. A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár."

"3. § (1) Az utalvány forint ellenértékét a jogosultnak a PK fizeti ki, a kifizetés napján érvényes hivatalos vételi valutaárfolyam 160%-ának megfelelő forintösszegben."

III.

Az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság egy ítéletével kapcsolatban alkotmányjogi panaszként kérte az Alkotmánybíróság eljárását, azonban a támadott ítéletet az Alkotmánybíróság felhívása ellenére sem csatolta, így az indítvány érdemben alkotmányjogi panaszként nem bírálható el. Az indítvány ugyanakkor nem tartalmaz kérelmet az Rtv. jogorvoslati rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére. Az Alkotmánybíróság az indítványt erre tekintettel, ebben a vonatkozásban visszautasította.

Az indítványozó az Rtv. 92. § (1) bekezdésének és 93. § (2) bekezdésének értelmezését is kérte annak megállapítására, hogy az Rtv. 93. § (2) bekezdésében a panasz benyújtására meghatározott nyolcnapos határidőn túl is lehetőség van rendőri intézkedések okáról, jogalapjáról tájékoztatást kérni. Mivel sem az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.), sem más jogszabály nem utalja az Alkotmánybíróság hatáskörébe törvények értelmezését, az Alkotmánybíróság az indítványozói kérelmet - az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § c) pontja alapján - visszautasította.

Az indítványozó álláspontja szerint a Rendőrség és az ügyében eljáró bíróságok nemzetközi szerződésben - az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezményben - rögzített emberi jogait is semmibe vették. Jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát csak az Abtv. 21. § (3) bekezdésében meghatározottak kezdeményezhetik. Az indítványozó nem tartozik ebbe a körbe, továbbá nem jogszabály, hanem saját ügyében eljáró rendőri szervek és bíróságok eljárásának nemzetközi szerződésbe ütközését állítja, ezért indítványának ezt a részét az Alkotmánybíróság - az Ügyrend 29. § c) pontja alapján - visszautasította.

IV.

Az indítványozó az R. támadott rendelkezéseinek megsemmisítését arra tekintettel is kérte, hogy az sérti a Párizsi Békeszerződést. Jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát csak az Abtv. 21. § (3) bekezdésében meghatározottak kezdeményezhetik. Az indítványozó nem tartozik ebbe a körbe, ezért indítványának ezt a részét az Alkotmánybíróság - az Ügyrend 29. § c) pontja alapján - visszautasította.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 846/B/2000. AB határozatában már vizsgálta az R. 2. § (1) bekezdésének, valamint a 3. §-ának mind az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével, mind az Alkotmány 70/A. §-ával való kapcsolatát, s azt - sem az Alkotmány 8. § (2), 13. § (1) és 35. § (2) bekezdéseivel, sem az Alkotmány 70/A. §-ával összefüggésben - nem találta alkotmányellenesnek, és e határozat a Jat. 12. § (3) bekezdése tekintetében is döntött. (ABH 2004, 1888.)

Az Ügyrend 31. § c) pontja alapján "ítélt dolog" címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által már érdemben elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az R. 2. § (1) bekezdése, valamint 3. § (1) bekezdése vonatkozásában "res iudicata" esete áll fenn, így az indítvány ezen része tekintetében az eljárást - az érdemi vizsgálatot mellőzve - megszüntette.

Budapest, 2006. július 11.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró