BH 2000.4.140 A tartozás fedezetének elvonása bűntette csak a fedezetként szerződéssel lekötött vagyon elvonása által valósulhat meg [Btk. 297. § (1) bek.].

A városi bíróság az 1998. január 19-én kihirdetett ítéletével az I. r. és a II. r. terhelteket a tartozás fedezetének elvonása bűntette miatt ellenük emelt vád alól felmentette.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az I. r. vádlott mint vállalkozó élelmiszerüzletet vezet, melyből a havi jövedelme 16-18.000 forint. Általános és ipari iskolát végzett, férjezett, kiskorú gyermeke nincs, vagyontalan és büntetlen előéletű.

A II. r. vádlott esztergályosként dolgozik az I. r. vádlott alkalmazásában, a havi jövedelme 18.000 forint. Nős, a feleségétől különváltan, de közös lakásban élnek, két kiskorú gyermeke van, akiknek a tartásába besegít. Érettségivel rendelkezik, vagyontalan, büntetlen előéletű.

Az I. r. és a II. r. vádlottak - mint a betéti társaság (a továbbiakban: bt.) beltagjai - 1995. május 1-jén bérleti szerződést, 1995. május 2. napján pedig árubeszerzési szerződést kötöttek az rt.-vel. A szerződések szerint a bt. üzemeltette a tejdiszkontot úgy, hogy a tejipari termékeket kizárólag az rt.-től szerezték be. A tejipari termékeket az rt. szállítólevéllel küldte ki a bt.-hez, a számlázás pedig a szállítólevelek alapján 5 naponta történt.

A vádlottak az rt. számláit 1995 októberéig folyamatosan kiegyenlítették, 1995 novemberétől kezdődően azonban a bt.-nek az rt.-vel szemben a gazdasági tevékenységből folyamatosan, nagy összegű tartozása keletkezett, mely 1996. szeptember 5-én már 5.164.793 forintot tett ki. Az első jelentős tartozás az 1995. november 10. napján kiállított számlán szereplő 1.311.949 forint értékű árunak az ellenértéke volt. A vádlottak tudatában voltak annak, hogy 1995 augusztusában a szállítóikkal szemben már fizetési nehézségeik voltak, 1995. október közepétől pedig már a nagyobb összegű inkasszókat sem tudták teljesíteni. Azzal is tisztában voltak, hogy a bt. tartozásaiért teljes vagyonukkal mögöttes felelősséggel tartoztak.

Ennek ellenére az I. r. vádlott 1995. november 15. napján a mostohafia részére értékesítette az eddig 1/2 arányban tulajdonában levő lakásingatlanát 1 millió forintért, és a II. r. vádlott 1995. október 18. napján eladta az édesanyja tulajdonában levő lakásingatlant 1 millió forintért. Az I. r. és a II. r. vádlottak a lakások eladásából származott pénzösszegeket azonban nem a gazdasági tevékenységük során keletkezett tartozások kiegyenlítésére, hanem a saját céljaikra fordították.

Az rt. magánfél polgári jogi igényét a bírósági tárgyaláson 5.164.793 forint erejéig előterjesztette.

Az elsőfokú bíróság a terheltek felmentésével kapcsolatos jogi álláspontját az alábbiak szerint fejtette ki.

A tartozás fedezetének elvonása bűncselekményét az követi el, aki a gazdasági tevékenységéből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyont elvonja, és ezzel a tartozás kiegyenlítését részben vagy egészben meghiúsítja.

A gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény 94. §-ának (1) bekezdése szerint a beltag felelőssége korlátlan és a többi beltaggal egyetemleges a társaság kötelezettségeiért. Tehát a beltag a betéti társaság tartozásaiért saját vagyonával is korlátlanul felel. Ez azonban önmagában még nem alapozza meg a büntetőjogi felelősséget.

Ha az általános felelősség alapján büntetőjogilag felelősségre vonható lenne a vádlott, ez azt jelentené, hogy a betéti társaság megalakításával, annak gazdasági tevékenysége megkezdésével az ingatlanairól és ingó vagyontárgyairól nem rendelkezhetne szabadon a betéti társaság beltagja, mivel azok egy esetleges tartozásnak a kielégítését szolgálnák. Önmagában nem törvényszerű az sem, hogy ha egy betéti társaságnál a gazdálkodás során tartozás keletkezik, azt később a betéti társaság tevékenysége során nem gazdálkodhatja ki.

Párhuzamot vonva a vállalkozóknak a felelősségével - akik szintén az egész vagyonukkal felelnek a tartozásaikért -, szintén az általános felelősség alapján nem vonhatók büntetőjogilag felelősségre, ha a tartozás felmerülése után vagy akár a vállalkozás beindítása után ingó és ingatlan vagyontárgyaikat értékesítik.

A betéti társaság beltagja büntetőjogilag csak akkor vonható felelősségre, ha az általános, korlátlan felelősségét külön szerződéssel konkretizálják, azaz a jelen esetben az I. r. és a II. r. vádlottak ingatlanaira a már felmerült vagy ezt megelőzően az esetlegesen felmerülő tartozások fejében jelzálogjogot jegyeztek volna be az ingatlanaikra. Az adott esetben azonban ez nem történt meg. A tartozás felmerülését követően, 1996 januárjában akart az rt. zálogszerződést kötni a vádlottak ingatlanaira, ekkor azonban ők az ingatlant már eladták.

Az ítélet ellen az ügyész fellebbezett a terheltek felmentése miatt, bűnösségük megállapítása és velük szemben büntetés kiszabása érdekében.

A megyei bíróság a városi bíróság által megállapított tényállást megalapozottnak találta, ezért azt ítélkezésének alapjául elfogadta.

E tényállás alapulvételével pedig a megyei bíróság az 1998. június 9-én meghozott ítéletével a városi bíróság ítéletét megváltoztatta, és mind az I. r., mind a II. r. terheltet bűnösnek mondotta ki tartozás fedezetének elvonása bűntettében, ezért a terhelteket egyaránt 6-6 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében egyaránt 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

A megyei bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság a "fedezetül szolgáló vagyon" meghatározása tekintetében tévedett. Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, a fedezet elvonása csak akkor valósíthat meg bűncselekményt, ha a fedezetül szolgáló vagyont a jogosult részére külön szerződéssel biztosították, pl. az ingatlanra jelzálogjogot jegyeztek be.