BH 2020.5.137 A jogszabályban meghatározott legalacsonyabb összegű felkészülési díj akkor is megilleti az eljárásban védői tevékenységet ellátó kirendelt védőt, ha az ügyben védő jelenlétében lefolytatott eljárási cselekményre egyáltalán nem került sor [Be. 46. § (9) bek.; 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 1. § (1) bek., 7. § (1) és (2) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Ítélőtábla Beüf.10568/2019/10., Kúria Bpkf.1537/2019. (*BH 2020.5.137*)

***********

[1] Az ítélőtábla a 2019. október 3-án kelt végzésével dr. S. P. ügyvéd részére - a védő indítványára - 19 050 forint védői díjat állapított meg, és azt a védő részére utalványozni rendelte; egyúttal annak megfizetésére a terheltet kötelezte.

[2] A végzés ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a végzés megváltoztatása, és a védői díj megállapítására irányuló indítvány elutasítása érdekében.

[3] A Legfőbb Ügyészség a fellebbezést fenntartotta; az ítélőtábla végzésének megváltoztatását, és a védői díj megállapítására irányuló indítvány elutasítását indítványozta.

[4] Indokai szerint a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 7. § (2) és (3) bekezdéséből egyértelműen megállapítható, hogy a védő részére felkészülési díj csak az eljárási cselekményen való részvétellel összefüggésben jár; a rendelet ezzel ellentétes értelmezésére az Alaptörvény 28. cikkére figyelemmel sincs lehetőség.

[5] A fellebbezés nem alapos.

[6] Az ítélőtábla okfejtését a Kúria maradéktalanul osztotta. A Be. 46. § (9) bekezdése elvi éllel rögzíti: a kirendelt védő a közreműködéséért díjra és költségeinek megtérítésére is jogosult. A törvényi rendelkezés a díjazásra és költségtérítésre való jogosultságot nem szűkíti le az eljárási cselekményen való (személyes) részvételre. Ellenkezőleg; a védői közreműködést (azaz a védői tevékenységet a büntetőeljárásban) szűkítés nélkül, és nem pedig az eljárási cselekményeken való részvételt jelöli meg a díjazásra és költségtérítésre való jogosultság alapjaként.

[7] A pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 1. § (1) bekezdése ugyancsak megszorítás nélkül rendelkezik arról, hogy a kirendelt védőt a bírósági eljárásban és a büntetőeljárás vádemelésig terjedő szakaszában végzett tevékenységért munkadíj és költségtérítés illeti meg. A rendelet tehát - a törvénnyel összhangban - a büntetőeljárás vádemelést megelőző szakasza mellett ugyancsak a bírósági eljárás egészében végzett védői tevékenységet, és nem csupán a védő részvételével lefolytatott eljárási cselekményeket jelöli meg a jogosultság alapjaként.

[8] A Rendelet 7. §-a e kereteken belül határozza meg az egyes díjak számításának módját, így végső soron a díjazás összegét. Az említett jogszabályhely (1) bekezdése tartalmazza az eljárási cselekményen való részvétel díjazását; a (2) bekezdés ehhez képest határozza meg - nem tételesen, hanem az eljárási cselekmény díjazásához igazítva - a felkészülési díj összegét az eljárási cselekményen való részvétel után járó díj húsz százalékában.

[9] Ebből azonban nem következik, hogy a védő jelenlétében folytatott vagy folytatható eljárási cselekmény, és így értelemszerűen azon való védői részvétel hiányában a védőt díjazás nem illeti meg. Kétségtelenül nulla forint részvételi díjhoz igazodóan a felkészülési díj összege is - a Rendelet 7. § (1) és (2) bekezdése alapján számítva - nulla forint lenne. A Rendelet 7. § (3) bekezdése azonban egyértelműen rendelkezik arról, hogy a felkészülési díj ügyenként legalább a kirendelt ügyvédi óradíj háromszorosának megfelelő összeg. Az ítélőtábla helyesen ismerte fel, hogy olyan rendelkezést a jogszabály nem tartalmaz, miszerint a felkészülési díj megállapításának feltétele az eljárási cselekményen való részvétel lenne. Következésképp a Rendelet 7. § (3) bekezdése alkalmazandó minden olyan esetben, amikor a 7. § (1) és (2) bekezdése alapján számított felkészülési díj nem éri el a három óra eljárási cselekményen való részvételi díjnak megfelelő összeget; így akkor is, ha az a fent írt számítással nulla forint lenne. A jogszabályban meghatározott legalacsonyabb felkészülési díj tehát akkor is megilleti az eljárásban védői tevékenységet végző kirendelt védőt, ha az ügyben védő jelenlétében lefolytatott eljárási cselekményre egyáltalán nem került sor.

[10] A fenti értelmezés - a kifejtettek szerint - magából a jogszabályból [Be. 46. § (9) bek. és 32/2017. (XII. 27.) IM. rend. 7. §] fakad. Ugyanakkor ez felel meg az Alaptörvény 28. cikkében foglalt - nem korlátozható érvényű - rendelkezésnek is, miszerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik, valamint az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

[11] Kirendelt védő részvétele kötelező lehet olyan ügyekben (például büntetővégzés meghozatalára irányuló, összbüntetési, avagy - miként jelen esetben - a tagállami ítélet megfeleltetése iránt indult eljárásban) is, melyekben védő jelenlétében folytatható eljárási cselekmény nincs, sőt a büntetőeljárási törvény másod- és harmadfokon még a rendes eljárásban az ügydöntő határozat meghozatalára is tág teret biztosít tanácsülésen, a védő részvétele nélkül. Ekként az az értelmezés a téves, miszerint a jogalkotó - egyébként a törvény rendelkezésével is szemben - a büntetőeljárások jelentős részében díjazás nélküli, saját költségen való munkavégzésre kívánta volna kötelezni a kirendelt védőt.

[12] Ezt támasztja alá egyébként az is, hogy a Rendelet 7. § (6) bekezdése az eljárás jogerős befejezését követően végzett - a felkészülési díj keretei közé nem illeszthető, és ugyancsak nem személyes részvétellel járó - speciális kirendelt védői tevékenységre [Be. 655. § (4) bek. zárófordulat] ugyancsak díjazást határoz meg.

[13] Az ítélőtábla tehát helyesen jutott arra az álláspontra, hogy a kirendelt védőt az általa elvégzett munka után felkészülési díj címén díjazás illeti meg, és annak összegét is helyesen állapította meg a Rendelet 1. § (3) bekezdése és 7. § (3) bekezdése szerint. A végzés további rendelkezései szintén törvényesek.

[14] A fentiekre tekintettel a Kúria - a Be. 672. § (1) bekezdésére való utalással - a Be. 614. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja, valamint (4) bekezdése szerint eljárva, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján az ítélőtábla végzését helybenhagyta.

(Kúria Bpkf.II.1.537/2019.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Bpkf.II.1.537/2019/3.

A határozat szintje: másodfok

A tanács tagjai: Dr. Katona Sándor, a tanács elnöke

Dr. Somogyi Gábor, előadó bíró

Dr. Krecsik Eldoróda, bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés